I Am The Luna

14.rész

SEBASTIAN.

Attól a pillanattól kezdve, hogy belépett az előszobába, elállt a lélegzetem.

Olyan gyönyörű volt, mint mindig.

Emlékszem már akkor is, amikor más lányok futkostak utánam, ő a saját világában járt, álmait tervezgette és ambícióiról beszélt, és ezzel felkeltette a legtöbb férfi érdeklődését.

Ő az a lány, aki a legfontosabb lett számomra… bár nem az volt a célja, hogy megszerezzen…

Akkor miért van rám ilyen hatással még most is, ha elrontottam az egészet és egyszerűen félredobtam őt?

Megígértem magamnak, hogy a biztonsága érdekében uralkodni fogok az érzelmeimen és elfogadom, hogy ez lesz a legjobb, amíg meg nem találom ki áll a levelek mögött.

Abban a pillanatban, amikor Axel Payne odament hozzá, a féltékenység szétszakította a belsőmet és legszívesebben azonnal az útját álltam volna.. de nem tehettem..

Legalább tudom,hogy él ,jól van, és… terhes.

Valerie szavai visszhangzanak a fejemben és hirtelen úgy érzem, hogy hazudott… vajon véletlen egybeesés, hogy Zara láthatóan már lassan szül?

Gondolatok hada cikázik bennem, majd hamarosan tudatosul bennem, hogy már akkor is terhes volt, mikor elment.

Beszélnem kell vele, de Alice irritáló szorítása a karomon arra emlékeztet, hogy óvatosnak kell lennem.
Nem cseszhetem el az áldozatot, amit a biztonsága érdekében hoztam, csak azért, hogy a kíváncsiságomat kielégítsem!

De ha ő… akkor még sebezhetőbb…

Egész este ő uralta az elmémet, de amikor láttam, hogy ennyire barátságos Payne-nel, felforrt a vérem a dühtől.

Francba, az a barom mindenhol.ott van!.. és még hogy mosolyog... Eddig sem kedveltem, de ezután már végképp nem fogom.
Hosszasan néztem őt, mire végre valahára látom , hogy egyedül van. Alice sem ragad rám most piócaként, így itt a lehetőség.

Már majdnem odamennék hozzá, mire a szeme találkozik az enyémmel, amitől elmosolyodik.

„Elnézést” - kér bocsánatot a mellette lévő férfitól.

– Remélem, már kiheverted a korábbi kis nézeteltérésünket. Úgy tűnik, nem élvezed a bulit, Alfa Sebastian” – jegyzi meg.

Felvonom a szemöldököm. – Megtiszteltetés számomra, hogy ennyire törődsz az élvezetemmel, de nem kell aggódnod – válaszolom hidegen.

Felkuncog. – Ó, szóval még ezen a napon sem tudod félretenni a csökönyös viselkedésedet. Inkább élvezzük a bulit, jó?

- Ez nem csak erről szól, tudod.

Összeszorítom az állkapcsomat, nem vagyok hajlandó válaszolni neki, ő pedig felsóhajt.

"Akkor rendben van. Én, Axel Payne, elnézést kérek, amiért megsértettelek a bétád hibája miatt. Csak, mint látod rendkívül védem a nőmet.”

Szemeim felvillannak,  ránézek arra a sunyin vigyorgó arcára, ahogy gúnyolódik rajtam.

– Nem is tudtam, hogy partnered van – jegyzem meg.

Nevet. – Nem tudsz mindent rólam, Alfa Sebastian.

Nem, nem, és tényleg nem bízom benned.

„Akkor úgy tűnik hamarosan apa leszel, ha azt vesszük alapul, hogy ő a te nőd” – mondom, de a szavakból düh lángol bennem.