A Gift - Charles Leclerc

18.

Nem siettem igazából vissza a szállásra egy cseppet sem.Az volt a tervem,hogy majd szépen be osonok az én lakásomba úgy,hogy nem vegyenek észre de ha még úgy is észre vesznek akkor majd meg mondom,hogy sétálni voltam és most értem vissza.Így meg a mostani terv az volt,hogy sétálgatok egyet a parkban ahol találkoztam volt Pierrel és talán veszek még egy sütit is abból a pékségből amit mostmár innen látok,ott az utca végén.Sokkal könnyebben eligazodok mostmár,kezd megtetszeni ez a kis város.

Szóval igazából meg is vettem a péksütit és most meg már a parkban sétálgatok vele miközben az embereket bámulom mint valami pszichopata.De nem tehetek róla,mindenki olyan boldognak tűnik ebben a városban.Mióta megérkeztem még egy rossz kedvű embert sem láttam Charleson kívül de még neki is olvadozik a szíve már ahogy nézem.Hazudnék ha azt mondanám nem tudom elképzelni magam ahogyan itt élek.

Még sétáltam pár percet a parkban aztán elindultam a szállás felé nyugodtan egészen addig amíg meg nem láttam,hogy a mellettem lévő bokorban mozogni kezdett a bokom.Nem hazudok,szinte oda eresztettem a húgyhólyagom tartalmát és hírtelen olyan gondolatok léptek el az agyam,így mivan ha valami kígyó van ott vagy veszett mókus ami még akar harapni engem.Aztán meg hallottam egy nyávogást és minden eddigi gondolat elszállt a fejemből.Gyorsan le gugóltam a bokor elé,hogy megbizonyosodjak mi van ott.Egy narancssárga kölyök cicával találtam szembe magam.Még nagyon kicsi volt és csont sovány.Egyből utána nyúltam és ki vettem a bokorból majd le ültem a földre és az ölembe tettem.Simogatni kezdtem,hogy felmelegítsem mert biztos fázott.Aztán a maradék sütimet is elővettem amiből le téptem egy kis részt majd oda tartottam,a cica meg egyből enni kezdte.Nagyon éhes lehetett.Nem tehetek róla de a kóbor állatokon mindig úgy megesik a szívem,jobban tudom sajnálni az állatokat néha mint az embereket.Nem jó tulajdonság de ez van.Túlságosan szeretem az állatokat.Teljes mértékben megvagyok bizonyodva róla,hogy Isten azért nem teremtette úgy az állatokat,kutyákat,macskákat például,hogy rá jöjjünk ,hogy a szeretet nem abban nyilvánul meg amit mondtunk hanem abban amit teszünk.

-Hogy hívjalak?-kezdtem már magamban beszélni miközben a kicsi macskát simogattam még mindig.A zöld tekintete Charlesra emlékeztet.A szeme,ahogyan kíváncsian figyel.Tényleg dilis lehetek ha már egy macskában is őt látom.Ezt gyorsan abban kell hagynom.-Perci.Perci leszel.-simogattam tovább majd ismét nagyot szöktem mikor valaki meglökte a fejem mögöttem.Gyorsan oda pillantottam majd szembe találtam magam Arthurral és erre már nagy mosoly terült el az arcomon.-Arthurinooo.De rég láttalak.-mosolyom az fülemig ért és a fiú úgy szintén mosolyogni kezdett miközben a kezeit a zsebeibe helyezte.

-Nem is olyan rég.Nem rémlik a tegnap este?-kezdett el kicsit nevetni majd a kezembe nézett ahol meglátta Percit majd kérdően rám nézett.Most magyarázatot vár tőlem?Mit magyarázkodjak,csak megtaláltam,nem elloptam.-Loptad?-na helyben vagyunk.Még részegen se mernék lopni kikérem magamnak.Mi lenne ha megtudná apu?Kivégezne.

-Na igen,mostanában nincs jobb dolgom tudod mint macskákat lopni.Gondoltam jól jönne egy kis változatosság -forgattam meg a szemeimet majd folytattam Percig simogatását és újra megszólaltam.-Itt találtam a bokorban,éhesnek tűnt és egyedül van.-mondtam miközben a kis macskát néztem majd Arthur felém tartotta a kezeit arra várva,hogy oda adjam neki a macskát.Én meg oda is adtam óvatosan.

-Vigyázz mert Perci érzékeny,ha nem fogod jól lehet oda kap.-még csak pár perce volt nálam is a macska de azt már sikerült kiderítenem,hogy ennek az állatnak igényei vannak és igenis nem mindegy neki,hogy,hogy fogod meg.

-Perci?Mint Perceval?-mosolyodott el miközben vette ki a kezemből az állatot én meg elég feltűnően el börösödtem erre a kérdésére.Nyílván nem állt szándékomban bevallani,hogy igenis onnan jött az ötlet a nevéhez.Az már túl gyanús lett volna.

-Álmodj királylány.Csak simán Perci,nem jött ez sehonnan.-hajtottam kicsit le a fejem majd ismét simogatni kezdtem Percit ezúttal már Arthur kezéből.-Szívem szakad meg amiért nem tudom magammal vinni,nem vihetem be a szállásra.-vághattam már egy elég keserű arcot mivel a fiú elég érdekesen és sajnálkozóan kezdett bámulni míg meg nem szólalt.

-Én haza vihetném-mondta mire nekem nagyra kerekedtek a szemeim és izgatottan néztem a fiúra aki ismét mosolyogni kezdett.

-Megtennéd?-kérdeztem izgatottan mire a fiú csak bólintott egyet én meg próbáltam minél óvatosabban megölelni hálám jeléül-Köszi Arthur!Ez tényleg sokat jelent nekem!-Arthur egy szót sem szólt csak mosolyogva figyelt engem miközben simogatta Percit.-De ha nem bánod akkor én most vissza indulok a szállásra mielőtt még Pierre azt hiszi meghaltam.-kezdtem kicsit nevetni.

-Menjél csak, én elmegyek és haza viszem ezt a jószágot,majd ellépek kajáért is neki.-mosolygott a fiú és már indult is el ahogyan én is de én még egyet utána kiáltottam.

-Köszönöm mégegyszer Arthur!-és már indúltam is meg ezúttal már futva a szállásig ahová mikor be értem teljesen kifulladva gyorsan még beszálltam a liftbe ahol megpihenhettem.

Kifújtam magam és mikor újra kinyílt a lift ajtaja a mi emeletünkön a saját szobám helyett a Pierre szobája felé vettem az irányt.Gondoltam talán szügyége lehet rám ha megint annyira lerészegedett a tegnap mint a karaokenál.Megálltam az ajtaja előtt majd hangosan kopogtatni kezdtem azon.Pár perc múlva meg nagy zajokat hallottam bentről meg mire aggódni kezdtem.Mit csinálhat odabent? Vajon még mindig részeg vagy már megint részeg?Nem csinálnám hisz ha minden igaz a következő két napra nem tervezett semmi programot a többiekkel és még edzéseik se lesznek vagy bármi így nem kell az miatt aggódjon,hogy nem szabad igyon mert fontos dolgai lehetnek aznap.

-Pierre!Minden rendben?Nyisd ki az ajtót!-kezdtem kicsit hevesebben kopogtatni az ajtón mire bentről csak egy baszkit hallottam még tisztán meg dörmögést a csörömpölések mellett.-Hahó,Pierre!

-Egy pillanat,csak éppen öltözöm-nem úgy hallottam mintha részeg lett volna,még csak másnaposnak sem mondtam volna a hangját ítélve ami elég fura Pierre esetében egy ilyen buli után.De legalább megnyugodtam,hogy nem lett semmi baja így abba hagytam a kopogtatást és karba tett kézzel vártam, hogy kinyissa a fiú az ajtót.

-Hát jó-mondtam ezt már inkább egy várakozó hangnemben majd pár perc múlva nyílt is már ki az ajtó és a csapzott hajú Pierre állt meg a közepén egy kínos mosollyal az arcán, mintha csak nem akart volna be engedni a lakásba.-Nem engedsz be?-próbáltam mellett be kukucskálni a lakásba de a fiú mintha még azt is meg akarta volna akadályozni.

-Most inkább nem,mintha bomba robbant volna a lakásban hidd el.Még penészes kenyér is van a földön, irtó büdös,el kell majd takarítsam-kezdte hadarni mire én csak egy undorodott arcot vágtam és már nem is akartam leskelődni a lakásában.Ne essék félre értés,a rendetlenséggel nincs bajom, nálam is szokott rendetlenség lenni,na de a szagok.Írtózom mindenféle szagtól, egyszerűen nem bírom ki.Talán finnyás vagyok de ez az igazság.Akaratom ellenére okáldozni kezdek ha valami büdöset érzek.

-Rendben van,csak meg akartam nézni minden rendben van-e mivel tegnap egy idő utána nem láttalak már -igazából lehet láttam csak nem emlékszem rá-de akkor inkább megyek,takarítsd ki azt a szobát teljesen, még csak pár napja vagyunk itt Pierre.-fogtam be kicsit az orrom majd fordúltam sarkon és indúltam meg a szobám felé ahova mikor beértem hatalmas nagy örömmel huppantam le az ágyra.

Sok időt tölthettem el a parkban ha már is délután van.Észre se vettem,hogy ilyen hamar eltelt az idő, pedig még csak most keltem fel Charles ágyából.Legszívesebben be vennék valami pirulát ami elfelejtettetheti velem a mai reggelt is meg a tegnapi napot is úgyszintén.Szívesen vállalkoznék még testernek is.

Na emberek igazság az,hogy mostanában mind csak este van időm írni így talán nem olyan jók a részek de mikor kapok rá időt meg próbálok nap közben is írni hátha úgy kicsit izgibbek lesznek a részek.Addig is puszi mindeki ❤️