Ahogy be mentünk az épületbe egy kulcsot adtak a kezünkbe amivel egy szobába kellett mennünk.Karaoke szoba vagy micsoda.Be mentünk és a fiúk le pakolták a sok kaját és italt amit magukkal hoztak a "biztonság" esetére ha netán megszomjaznának az éneklésbe.De legalább kaptak egy jó kifogást arra,hogy igyanak.Be mentünk és Lando már futott is,hogy rakjon egy zenét. A kedvenc zenéjét.Még csak most érkeztünk de ő már is nagyon beleélte magát az éneklésbe.Már mindenki hangosan kezdte énekelni a számot amibe én is bele csatlakoztam és nagyokat nevettem mikor néhány fiú nem tudta a szöveget szóval pár szót át írtak a dalban.Még úgy is,hogy ott volt a szöveg előttük.Úgy egyeztünk sorba megyünk és mindenki kell énekeljen valamit.Carloson nevettünk a legjobban mint be rakta a Ciao Bella-t és ordibálva énekelni kezdett,minket buzdítva,hogy énekeljük vele együtt.Én voltam a következő és hirtelen mintha megnémúltam volna olyan ideges lettem.Remegni kezdett a kezem de ki találtam,hogy melyik számot énekelhetném.Az volt az a szám amit mostanában sokat énekeltem mert anya jutott eszembe róla.Be raktam a "A year ago" számot James Arthurtól ami el is kezdődött.Kicsit szomorú szám de nem úgy tűnt mintha bárkit is zavart volna.A szívemig hatolt a szám annyira,hogy a végén már azt is elfelejtettem,hogy figyelnek.
-The way you said,the only I could do
I wish that I could tell you that I miss you..-énekeltem teljesen szívemből amíg le nem járt a szám.Közbe-közbe hallottam ahogy a fiúkból is páran énekelték velem aztán mikor lejárt a szám akkor vettem észre,hogy be könnyesedett a szemem.Bár,hogy is gondoltam,hogy nem leszek érzelmes mikor minden alkalommal eddig sírtam ezen a zenén.Szerencsére ahogy figyeltem nem vetté észre a szememben bújkáló könnyeket.Charles-rá tévedt a tekintetem aki mikor észre vette,hogy rá néztem törölni kezdte komoly és goromba arcal a szemét.De akkor nem igazán törődtek ezzel mert a többiék mind dícsérgettek milyen jó énekes vagyok.Mindenkinek meg köszöntem ahogyan csak tudtam de sokáig nem bírtam így kicsit el akartam menni onnan.Nem hiányzik,hogy mindenki sírva lásson.-Köszi fiúk,de én most kicsit kiléptek a mozsdóba.Ti folytassátok csak.-Ezzel már ki is léptem a szobából ahonnan megláttam,hogy volt a közelébe egy terasz.Nem tudom mi van a teraszokkal de egyre jobban szeretem őket.Ki mentem a teraszra,és ki sírtam a lelkem.Persze csendben mert nem akartam,hogy bárki meghalljon.
Mikor kicsit le nyugodtam már és a könnyeimet is letöröltem hirtelen mellém állt valaki csak úgy mint legutóbb és ki könyökölt mellém.Oda néztem és két babonázó szempárral találtam szembe magam amik még nem nézték rám csak a tájat figyelték.Egy szót se szóltam csak vissza néztem a tájra én is.Charles volt az.Meglepődtem és kíváncsi voltam miért jött el ő is onnan és jött ide hozzám.Fogalmam se volt de inkább nem kérdezősködtem.De a fiú megtörte a csendet.
-Ne haragudj-mondta határozottan de még mindig nem nézett rám ahogy én sem pedig nagyon meg voltam lepődve.Álmomban se gondoltam volna,hogy majd egyszer Charles Leclerc fog bocsánatot kérni tőlem.
-Mégis miért haragudnék?-próbáltam nem kimutatni a meglepődöttségemet így még mindig nem néztem rá ő viszont erre már felém fordította a fejét de az arckifejezése nem változott.
-Bunkó voltam veled az első perctől fogva pedig te nem érdemelted meg azt egyáltalán.Ezért ne haragudj.Nincs mentségem arra,hogy miért voltam egy seggfej.Talán csak annyi,hogy ilyen vagyok.Seggfej.-újra és újra csak meglepett.Bocsánatot kért tőlem és bevallta,hogy bunkó volt velem.Elképedten néztem ezek után rá és azt se tudtam mit mondjak.De ő elkapta a tekintetét rólam mire én rá néztem.Mintha fogócskát játszottunk volna egymással.
-Nem vagy seggfej-mondtam végül nagyot sóhajtva-Mindenkinek vannak rossz napjai.És mellesleg én is bunkó voltam veled és Charlotte-al is.Szóval te ne haragudj.-ismét elfordítottam én is a fejem így már egyikünk se nézte egymást.
KAMU SEDANG MEMBACA
A Gift - Charles Leclerc
Fiksi Penggemar"When are we going to understand that we are put on earth to...LOVE" Sara Wilson,influenszer lány akinek az élete az éneklés és álma,hogy majd egyszer híres énekes lesz.Pierre legjobb barátja viszont előre kéri tőle a születésnapi ajándékát ami telj...