A Gift - Charles Leclerc

17.

-Szóval?-rántott vissza a földre Charles mire én csak elhallgattam majd lehajtottam a fejem és csendben figyelni kezdtem a földet.Ha most elmondom neki mi is történt aznap vagy kinevet vagy gáznak tart majd amiért voltam olyan hülye ,hogy eltévedtem ebben a viszonylag kicsi városban és még lemerült telefonnal is mentem readásul.Tehát nem elég,hogy full másnapos fejjel állok most itt előtte ami már mínusz pont de még egy kínos történetemet is el kell mesélnem neki mert ezek után nem hagyhatom magyarázat nélkül.

-Hát igazából..-kezdtem simogatni a kezemet kínosan amíg erőt vettem magamon,hogy neki fogjak a magyarázkodásnak-Hát mikor nektek edzésetek volt,el szerettem volna menni egy közeli pékségbe de út közben le merült a telefonom és nem tudtam merre menjek.De oda jött Arthur és felajánlotta,hogy oda visz és aztán meg együtt ettünk és beszélgettünk ott.De ennyi!-néztem továbbra is a földet kínosan várva,hogy a fiú kinevessen de nem nevetett.Pár perc csend után közelebb jött, annyira,hogy szinte már éreztem a meleg csupasz felsőtestét ,viszont erre már én is felnéztem a fiúra aki a szememet fürkészve figyelt majd mintha csak egyre közelebb éreztem volna magamhoz.A fiú a fülem mellé hajolt majd oda súgott valamit.Nem ez volt az amit vártam de nem is tudom mit gondoltam.

-Nem kéne ilyen könnyedén belemenj,hogy idegenek kísérgessenek téged.-ezzel elhúzódott majd megsimogatta a fejem megint és elindult még mindig a törülközövel a derekán a konyhapult felé.Talán érdekli mi lett volna ha nem az öccse lett volna az a személy? Biztos nem de jobb ha meg kérem senkinek se szóljon erről az egészről.Se a pékséges dologról se arról,hogy mennyire lerészegedtem.

-Figyelj Charles,nem tudom mit kéne tegyek,hogy ezt az egészet elfelejtsed de kérlek ne mond el senkinek,hogy ennyire lerészegedtem.Egy pilótának se és senkinek.Kérlek.-Kezdtem talán kicsit már aggódó hangal kérlelni a monacóit.Háttal volt nekem de még így is láttam,hogy szája sarkából elmosolyodott,nekem meg görcsbe rándúlt a gyomrom.Majd megfordult Charles és neki dőlt ezúttal a konyhapultnak karba tett kézzel.Bazki,hogy megint reflexből rá esett a tekintetem a törülköző szélére a derekán.Mit ki nem hoz belőlem egy fél pucér férfi.

-Nem kell semmit sem tenned,hogy nem mondjam el az egészet bárkinek.Amúgy sem állt tervemben.Mi értelme lenne ilyen könnyen kilőni veled?-láttam meg ezuttal azt az ördögi mosolyát az arcán de én csak egy nagyot sóhajtottam örömömben.Ha még csak nem is jó indulatból teszi ezt de akkor is hálás vagyok amiért nem tesz ki minden féle pletykának.

-Szerintem te nem is vagy olyan kőszívű ott belül Leclerc -mutattam a mellkasára amiről hamar el is kaptam a kezem mielőtt még kínos lett volna,hogy a csupasz felsőtestére mutogattam.-De komolyan,nem tudom,hogy háláljam meg.Köszönöm.-A fiú mosolyogni kezdett majd mintha hírtelen elgondolkozott volna, fokozatosan komolyabb lett az arca majd újra rám nézett úgy mint aki ötletet kapott.

-Igazából talán lenne valami amivel meghálálhatnád-Jajj Istenem,csak nehogy valami hülyeséget kelljen tegyek.Képes lenne szerintem kilőni úgyis a legvégén velem amiért ki adtam a rókáim a pólójára az este.

-És mi lenne az?-kérdeztem kicsit félő hangal miközben az ujjamon maradt gyűrűkkel játszadoztam ifegességemben.

A fiú erre a kérdésemre mintha szintén egy kicsit idegesebb lett volna majd bele túrt a hajába és simogatni kezdte a nyakát mint aki zavarba van és nem tudja,hogy is mondja el.

-Figyelj,ezt nem muszáj megcsinálnod tényleg de arra gondoltam elkísérhetnél egy családi ebédre nálunk.-simogatta a nyakát tovább én meg ki kerekedett szemekkel mintha megnémúltam volna hírtelen.-Az igazság az,hogy anya azt mondta örűlne ha vinnék magammal valakit és hát kiderülz te amúgy is jóba vagy Arthurral és szerintem bírna mindenki téged onnan mert szeretsz beszélni balszerencsémre,sosem áll be a szád.-kezdett el grimaszolni közbe majd abba hagyta a nyakának simogatását és a pult felé fordult hírtelen megint és mosogatni kezdett.-Ahh mindegy,hagyjuk hülyeség.

-Elmegyek veled-mondtam egy kicsit hangosabban mire a fiú vissza fordúlt kissé meglepetten.Talán tényleg hülyeség,hogy elmegyek mert ha kiderül be indul mindenféle pletyka majd rólunk és akkor lőttek az énekes karieremnek de most úgy érzem el kell mennem.Ha agyamra hallgatnék nem vállalnám el de a szívem valamiért mégis arra húz,hogy menjek el mert fontosnak tűnik ez neki.

A fiú megint teljesen felém fordúlt majd elmosolyodott hálásan és bólintott egyet.Majd egy kicsit közelebb jött.

-Akkor holnap felveszlek majd kocsival és elviszlek hozzánk.Nem kell ki öltözz,ez csak egy sima ebéd lesz.-mosolygott majd le vette a hátam mögött lévő kanapéról a tiszta ruháimat amik ki voltak mosva és nekem meg csak ekkor esett le,hogy egy nagy piros Ferraris pólóban voltam Charles számával rajta.Majd miután igazán elemezték a pólót mérgesen Charlesra néztem.

-Ez komoly?-kérdeztem kicsit ki akadva de arra is meg volt a késztetés bennem,hogy elnevessem magam.De várjunk csak,hogy került rám ez a póló??

-Nekem úgy tűnt tetszenek neked az ilyen pólók Wilson.-nevetett fel kicsit majd gúnyos mosolyt vágott és karba tett kézzel neki dőlt ismét a konyhapultnak.

-Egyébként meg,hogy került ez rám?-kérdeztem már cseppet sem mérges hangon hanem inkább úgy mint aki fél a választól.-Ugye nem?.

-Át öltöztél te magadtól, még a pólót is te választottad.De nyugi nem figyeltelek közbe -mosolyogott gúnyosan tovább én meg teljesen vörös lettem.Nem azért mert nem hittem el,hogy nem figyelt engem hanem amiért magamnak választottam ezt a pólót részegen és nem Charles adta poénból ide ezt nekem.Jajj még miket tehettem az éjjel amikről nem mesél Charles?Meg kérdezni se merem.

-Remek-mondtam kicsit én is gúnyosan -akkor én most, át öltözöm-mutattam a ruhámra majd rá néztem Charlesra aki csak egyet bólintott én meg már mentem is be a fürdőbe,hogy át öltözzek.A mosószer illatú ruhámat már fel is vettem amiről a monacói jutott eszembe és,hogy talán a póló amit elvettem az pont az övé volt.Vagyis úgy az övé,hogy azt szokta hordani futamok előtt meg úgy az utcán is mikor valami futammal kapcsolatos programra kell elmenjen.Ezt a következtetést meg onnan vettem le,hogy a pólónak amit az előbb még levettem ugyan olyan illata van mint az én ruhámnak is mostmár.Gyorsan igazítottam egyet a hajamon majd ki mentem a fürdőből Charles pólójával a kezembe ahol a fiú már felöltözve várt a kanapén ülve.

Nem akartam sokat üldögélni nála, minél hamarabb vissza szerettem volna inkább indulni a szállásra,hogy ki heverhessem ha csak egy kicsit is ezt az egészet ami ma már reggel korán történt velem.A másnapos fejem nem bír meg ennyi adatot egyszerre.Meg kell pihenentessem az agyam.

Gyorsan oda mentem és oda nyújtottam a fiú felé a pólóját majd amikor elvette a cipőim felé vettem gyorsan az irányt és mikor eszembe jutott gyorsan beszélgetés közben kezdtem azt bekötni.

-Nagyon köszönök mindent Charles de sietek vissza a szállodába még mielőtt Pierre gyanút fogna.Szia!-Meg se vártam,hogy bármit is mondhasson,kiviharzottam a házból és gyorsan indúltam meg a szálloda felé aminek szerencsére már tudtam az irányát innen.

Sok mindent csináltam részegen de még annyira sosem ittam le magam,hogy reggel majd egy férfi ágyában keljek.A vicces az egészben,hogy szintén férfi miatt ittam ennyit.Talán pont ezért nem nekem valóak a férfiak.Csak a bajt hozzák a fejemre ha érezni kezdek irántuk valamit.

Na szóval ez a rész elég gagyi lett amit sajnálok tényleg.Az a baj,hogy suli mellett néha elfelejtem,hogy kéne írjak közben így próbálom behozni most a kihagyásaimat.
(Mellesleg este van és kivagyok, ezért nem tudok egy normális mondatot alkotni).Na de igyekszem, puszii ❤️