A Gift - Charles Leclerc

5.

Úgy döntöttünk gyalog megyünk el odáig mert nem volt messze és fölösleges lett volna ennyien kocsiba ülni.Így sétálva mentünk az étterem irányába.Mellettem Pierre és Lando volt.Mit ne mondjak nagyon jókat beszélgettünk a fiúkkal és úgy tűnt kedveltek engem.Mindenkivel beszélgettem Charles-ot kivéve és nagyon rendesek voltak.Örűltem,hogy új barátokra tehettem szert.

10 perc múlva oda is értünk az étteremhez,le ültünk egy nagy asztalhoz mindannyian és rendeltünk magunknak.Nem volt sok pénz nálam szóval csak valami kicsi dolgot kértem és egy üdítőt amit pár perc múlva ki is hoztak.Jó gyors volt a kiszolgálás,ez tetszett.De a többiek kicsit elcsodálkoztak mikor ki hozták amit kértem.

-Te csak ennyit rendeltél?-kérdezte furcsálva Lando.Mondjuk tényleg nem volt nagy dolog,csupán egy szendvicset kértem.Egy étteremben.Tényleg fura lehetett.

-Hát igen,most nem vagyok annyira éhes-hazudtam,eszem ágába sem volt el mondani nekik miért is rendeltem csak egy szendvicset.Milyen lett volna már ha kiderült volna,hogy a sok kő gazdag fiú között egyedül én egy jelenleg nem sok pénzel rendelkező lány vagyok.Megszégyelltem magam.Nem akartam,hogy lenézzenek amiért nincs sok pénzem.

-Értem,hát azért remélem nem fogyókúrán vagy mert tökéletes alakod van.-mondta nevetve Lando.

-Mhm,egyetértek-mondta a villáját kicsit meg emelve Pierre aki egészen eddig nagyon bele volt merűlve az evésbe és ezt is teli szájjal mondta.Erre már nekem is nevetnem kellet de azonnal el is ment a kedvem ettől mikor meg pillantottam Charles arckifejezését.Komoly volt mint eddig és nem nevetett a többiekkel.Talán én voltam a problémája.

Pár perc múlva egy szőke hosszú hajú gyönyörű lány csatlakozott hozzánk.Olyan volt mint egy modell és mikor leült Charles mellé egyből le is esett ki volt az.A lány mosolygott de ha őszinte vagyok nem egy jó indulatú mosolyt véltem látni rajta hanem inkább egy olyant mint tudjátok azok az emberek akik mindenkinél feljebb érzik magukat.Ilyen téren már is össze illettek Charles-al.A lány egy hosszú csókot adott Charles-nak aki nem úgy tűnt,hogy annyira őrült ennek ennyi ember előtt.Majd mikor sikeresen nem falta már Charles száját körbe nézett majd észre vett engem is.Végig nézett rajtam majd egy lenéző girmaszt vágott és megszólalt.

-Mostmár rajongókkal is vacsorázunk srácok?-kezdett gúnyosan nevetni de rajta kívül senki nem nevetett.Én meg alig tudtam megállni,hogy ne szóljak semmit.Ha nem álltam volna fel abban a helyben akkor szerintem ki mondtam volna mindent amit gondoltam abban a pillanatban.Csak hát azok nem voltak szépek szóval gyorsan felálltam és megigazítottam magam.

-Elnézést,el lépek a mosdóba.Sietek vissza.-vágtam egy kamu mosolyt mindenki előtt aztán a terasz felé vettem az irányt.Hallottam,hogy valaki megszólított de mérges voltam szóval nem fordúltam vissza.Csak ki mentem és néztem kifelé ahol a gyönyörű kivilágított Monaco-t láttam.Gyönyörű volt,szerencsére ez egy kicsit lenyugtatott.Sietek vissza.Na persze.Eszem ágába sincs.Nem kell nekem,hogy megalázzanak mégegyszer.

Kb 8 perc múlva megérzetem egy kezet a vállamon amire egyből oda figyeltem és meg láttam a mellettem álló Pierret aki aztán csak úgy mint én ki könyökölt oda és így már ketten néztük a várost.

-Figyelj,ne haragudj az előbbi miatt.Nem tudtam,hogy Charlotte is jönni fog,sőt még Charles sem tudta.Miután elmentél ő is rá szólt,hogy túl tolta ezt.De mit is várunk Charlotte-tól.Mindig egy lenéző hisztis liba volt.-mondta sajnálkozóan de nekem az utolsó mondatára nevetnem kellett.Mikor sikeresen abba hagytam a nevetést én is megszólaltam.

-Te se haragudj.Szar helyzetbe hoztalak.Te csak jól akartad érezni magad a haverjaiddal én meg hisztit csináltam.Ne haragudj.-mondtam már én is kicsit elkeseredve.

-Viccelsz?Az után amit mondott szinte 100%-ban biztos voltam benne,hogy majd elküldöd melegebb éghajlatra.De nem szóltál semmit.Elismerésem.-mondta már szinte nevetve.

-Próbáltam vissza fogni magam de csak ennyire ment-kezdtem el vele együtt nevetni majd rá néztem.

-Na akkor vissza mehetünk?Ígérem ha még egyszer beszól elküldöm.-kérdezte a szemembe nézve mire meg forgattam a szemeim és elmosolyodtam.

-Menjünk-ezzel el is indultunk vissza az asztalhoz ahol a többiek figyelték minden egyes mozdulatomat miközben leültem.Kínos csend lepte el az asztalt én meg a colámat kezdtem el iszogatni rá sem figyelve a velem szembe ülő Charlotte-ra.Ő viszont folyamatosan bámult engem mintha csak a prédája lettem volna akire bármikor lecsaphat.Ekkor viszont én is fel néztem rá és csak kedvesen rá mosolyogtam és felé tartottam a kezem amire az asztalnál ülők mind meglepődtek.

-Sara Wilson,nem rajondó szerencsére.-mosolyogtam tovább rá kedvesen mintha az ezelőtt 10 percel történt eset meg se történt volna-örvendek.

A lány hezitált egy percig majd kezet fogott velem egy kis undorral az arcán de engem az egy cseppet sem érdekelt.

-Charlotte,Charles barátnője-jól kihangsúlyozta a barátnője szót de én csak tovább mosolyogtam rá.Nevetségesnek tartottam,hogy így mutatkozott be.Nyilvánvaló már,hogy csak a hírneve miatt van vele.

-Ez a család neved?Charles barátnője?Vagy miért így mutatkoztál be?-mosolyogtam még mindig mit sem törődve mire láttam,hogy a lány mérges de hidegen hagyott.

Az asztalnál mindenki próbálta visszafolytani a nevetését mikor körbe néztem ami nagyon feltűnő volt.Még Charles is,ami meglepett mert ez volt az első,hogy láttam élőbe mosolyogni.Megbabonáztak a gödröcskéi nem tagadom.Mikor megláttam egy erős nyomást éreztem a testemben.Nem kellett volna így éreznem.Hiszen bunkó volt és semmi jó benyomást nem mutatott ez előtt nekem.De a saját barátnője ellen fordúlt miattam.Mi történik éppen.Össze zavart nem is kicsit.
Charlotte már majdnem sírt mikor körbe nézett és meglátta azt amit az előbb én is.Aztán végül Charles felé fordúlt aki egyből próbálta letörölni a mosolyt az arcárol és úgy csinált mintha éppen nagyon érdekelte volna,hogy mit akar Charlotte mondani neki.

-Charles macim,már elég későre jár.Nem megyünk el valahova,-kicsi hatás szünet-ketten?-nézett...furán.Bár szerintem épp a csábító arcát akarta mutatni.Nem sikerült ahogy én láttam.

-Én elég jól érzem magam,szóval nem megyek sehova.De ha te szeretnél menj csak nyugodtan haza.-villantott egy látszólag kamu mosolyt.Mondtam volna,hogy ja persze,nyugodtan menjen haza de ebbe már nem akartam beleszólni.Szerencsére Lando helyettem is megtette.

-Ja Charlotte, úgyse fogsz hiányozni senkinek-próbálta csendesen mondani miközben épp a húst vágta el a tányérában és rá se nézett senkire csak mosolygott.Persze nem mondta elég halkan így mindegyikünk hallotta amit mondott.Charlotte is.

Charlotte feje hirtelen mint egy paradicsom olyan lett.Nem tudott mit mondani.Láttam,hogy már tényleg elő is bújtak a könnycseppek a szeméből aztán felállt és ki futott az étteremből Igazából ahogy láttam senki nem sajnálta meg de lehetett akármilyen az én szívem kicsit megesett rajta.Ez után mindenki Charles-ra nézett és csak figyeltük,hogy utána megy-e.De a srácnak szerintem még csak meg sem fordult a fejében amíg észre nem vette ,hogy mindenki őt nézi.Aztán szépen lassan ő is felállt.

-Akkor.. szerintem én megyek és megnézem mit csinál.-erre mindenki csak bólintott egyet majd a fiú is elment.

Érdekes egy vacsora mit ne mondjak.Többször kéne ilyen.De legalább a többiekkel jóba lettem.Nagyon jól éreztem magam velük,nagyon jófejek mindannyian.És szerintem Charles is jó ember a maga módján.Csak nem akarja mutatni.

Na szerintetek mi lesz a továbbiakban?Charlesnak vajon sikerült megnyugtatnia Charlotte-ot?(Félre értés ne essék semmi bajom Charlotte-ak igazából)