A Gift - Charles Leclerc

8.

Charles-al vissza mentünk a többiekhez viszont mikor be nyitottunk, káosz fogadt mindket.Egyszerre mondhatom büszkén és megbánóan,hogy az egész bagázs közül csak én és Charles nem ittunk egy kortyot sem alkoholt.Büszkén azért mert nem ittunk segg részegre magunkat,megbánóan meg azért mert így mi kell ezzel a totál részeg bandával foglalkoznunk.Igen, nekünk is ebben a pillanatban esett le,hogy talán nem kellett volna ennyi alkohollal itt hagyni ezt a bagázst.Szerencsénkre a többiek még annyira nem voltak részegek,hogy azt se tudják hol vannak vagy járni se tudjanak, Pierre-t kivéve aki mikor meglátott botladozva indult el a mi irányunkba,nem túl sok sikerrel mert két lépés után el is esett.A fiú meg mintha át váltott volna 5 éves módba, már szipogni is kezdett.

-Ho,hó,nehogy sírni kezdj mert akkor kénytelen leszek le videózni téged és meg mutatni neked a videót mikor ki kójazonadtál-mentem oda reménykedve,hogy ez miatt majd nem fog sírni.De a fiú erre csak még jobban sírni kezdett én meg a hátát kezdtem simogatni hátha majd úgy lenyugszik.Hát én se jártam túl sok sikerrel.

Pár perc múlva Charles állt meg mellettünk aki egész eddig a többi részeg holtkórost szedte össze.

-Charles, szerintem az lenne a legjobb ha elmennél a kocsidért és elvinnéd a többi fiút.Én meg majd rendezem Pierret.Úgyis ahogy nézem ő van a legjobban tacsra vágva-simogattam Pierre hátat még mindig gugogva, közben meg néztem Charles -ra aki halványan elmosolyodott és bólintott majd elindult vissza a szállásra a kocsija után.

Míg a fiú el volt, próbáltam le nyugtatni a bandát.Annyi volt a szerencsém,hogy Pierre-t sikeresen le ültettem a fotel féleségre ahol aztán két perc múlva el is aludt.Most csak örűltem ennek, legalább nem sírt.A többiek meg nem voltak túlságosan brutál részegek ezért csak énekelgettek és röhögtek egy csomót.Egyszer-egyszer már a semmin is.De azon túl nem volt sok bajom velük.Az út idáig fél óra volt gyalog de Charles 20 perc alatt már itt is volt.Gondolom futott vissza felé,kocsival meg már annál gyorsabb volt.Kifulladva néztem a közeledő fiút Pierre mellett ülve mire ő szembe állt velem és nyújtotta a kezét,hogy felsegítsen engem is a kanapéról.Hezitálás nélkül fogadtam el a kezét és ő meg segített felállni majd Pierre felé nézett.

-Segítek őt levinni,hívtam már taxit nektek.Mondanám,hogy elviszlek titeket is de nem férnénk el sajnos.De ahogy nézem te elég jól elbírtál eddig Pierrel.-mosolyodott el halványan miközben a mélyen alvó Pierret nézte.Mintha csak nem az első alkalma lett volna ez,olyan rutin szerűen rendezte a dolgokat.Aztán már ment is és hajolt le Pierrhez akinek a kezét a nyaka köre tette és úgy kezdte el húzni ki az ágyból.Erre már Pierre is felkelt és kezdett is a nyávogásába.-Na gyere haver,otthon majd alszol.-mondta apáskodóan Charles.Jó volt látni mennyire foglalkozott mindenkivel.Vajon ilyen az igazi Charles?Lehet akárhogy is de ha ilyen marad,ilyen gondoskodó,kedves,megértő..nem tudom meddig fogom bírni távol tartani őt magamtól.

Charles sikeresen le cipelte kínok között Pierret-nem lehetett valami könnyű -én meg már be is tereltem a többi fiút Charles kocsijába.Pierrel ellentétben ők legalább nem ellenkeztek.Charles-nak is sikerült valahogy be raknia Pierret a taxiba majd tartotta az ajtót,hogy én is beszállhassak.Beszálltam,Charles még jobban neki dőlt az egyik kezével a kocsinak, másikkal meg tartotta a kocsija ajtaját tovább.

-Ajánlom figyelmedbe ,hogy vigyázz vele mert már emlegette a rókákat -mosolyodott el de nekem pont az ellentéte jelent meg az arcomon.Félelem.-Reméljük a szállodáig kibírja,ott majd segítek felvinni a szobájába megint.Vigyázz rá -simogatta meg enyhén a fejem tetejét amire égni kezdtek a füleim.Mi vagyok én,kutya?De nem akartam haragot közöttünk,biztos nem rossz indulatból mondta.Remélem.-és magadra is.-Ezzel be is csukta a kocsi ajtaját, én meg már teljesen el is vörösödtem.Hogy képes ilyen dolgokat kihozni belőlem ez a fiú?Hogy még a saját érzéseimet is meg kérdőjelezem.Csupán két napja ismerem és már is teljesen megbabonázott.Gondolom nem viccből hívják őt Monaco hercegének.

Szerencsére út közben sikerült helyre ráznom magamat és a gondolataimat is így mire meg érkeztünk a szálloda elé már nem voltam totál vörös.És szerencsére Perre is vissza tudta még fogni a rókáit így büdös sem lettem azoktól.Mikor megállt a kocsi valaki már nyitotta is ki az ajtót nekünk.Charles állt az ajtó előtt,csak úgy mint ezelőtt tíz percel is.Ki szálltam mert gondoltam nem azt várta,hogy engem vehessen ki-de jó lett volna pedig-ő meg már hajolt be Pierre-ért és szedte ki a kocsiból.Kicsit kínos volt az egész, bár lehet csak én éreztem úgy,de inkább nem szóltam semmit hanem követtem a két fiút.A többit már gondolom fel kergette Charles mert nem voltak már ott.Mikor oda értünk a lifthez mentem,hogy lehívjam mert nehéz lett volna biztos ha azt is Charles kellett volna csinálja.Aztán ki nyitódott a lift ajtaja és be szálltunk mind a hárman.Pierre meg fogta az egyik fogot amivel valamennyire sikerült még tartania magát amíg a monacói felszusszanhatott.Csendben mentünk fel az emeletünkre ahol aztán sikerült be cipelni Pierret az ő lakrészébe és rá fektetni az ágyára.Ahol másodpercekbe telt csak és újra elaludt.Nem tudtam érdemes lenne-e ilyen állapotban itt hagyni Pierret is inkább le ültem az ágya mellett lévő székre miközben hallottam,hogy Charles ásított egy nagyot.Biztos fáradt volt már de nem úgy tűnt mint aki vissza akart volna menni a saját szobájába így megtörtem a csendet.

-Mostmár nyugodtan menj vissza a szobádba, én itt maradok vele.Biztos fáradt vagy -mondtam miközben azon kaptam magam,hogy már megint a már kissé fáradt zöld szemeit vizslattam a fiú meg felém fordult és elmosolyodott.

-Rendben van,de ha van valami baj szólj nyugodtak és jövök.-ezzel meg már fordult is meg és ment az ajtó felé.És nekem ekkor esett le,hogy meg se köszöntem,hogy segített.Nem akartam bunkó lenni és egy köszönet nélkül hagyni,hogy elmenjen, így utána kiáltottam.

-Köszönöm!-a fiú mintha kicsit meglepődött volna,lassan vissza nézett majd halványan elmosolyodott és bólintott egyet.Így hagyott ott engem a részeg Pierre Gasly-vel aki mintha megérezte volna,hogy Charles elment újra emlegetni kezdte a rókáit majd ezúttal ki is adta magából őket az ágya közepére.Majdnem én is viszonyoztam a tettét a gyomra tartalmát látva de gondoltam,hogy egyikünk jobb ha tartja legalább magát.Viszont eszem ágába sem volt feltakarítani az ő hányását.Majd ha felkel ő feltakarítja, úgyis újra el aludt.Csak gondolom nem hagyták nyugton a rókái.

Úgy döntöttem,hogy megkímélem magam inkább a szagoktól így elmentem inkább a kanapéig és oda feküdtem le én is aludni.Vagyis csak próbáltam aludni.Folyton Charles-on járt az agyam és a gödröcskéin amik elő bújtak mikor mosolygott.Nem tudom mi lesz a továbbiakban de a legjobb az lenne ha nagyon gyorsan kiverném a fejemből.Nem kéne újra távhitekbe ringassam magam.Elég volt a sok csalódásból.

Na mindenki,vajon be adja a derekát majd Sara és hadja,hogy az érzelmei irányítsák?Vajon mennyire lesz képes türtőztetni magát?

Egyébként kezdődik a suli itt is.Lehet nem tudok majd minden nap kirakni részt de igyekszem!Addig is puszi!❤️