A Gift - Charles Leclerc

2.

Életem során mindig is egy elhatározott lánynak tituláltam magam akit nem tudnak befolyásolni az emberek és a maga útján járt.Nem hagytam és nem is akartam,hogy ez megváltozzon.De a bökkenő az egészben az,hogy Pierre volt mindig az akinek egy idő után mindig be adtam a derekam.

-Kizárt!-jelentettem ki ellentmondásos hangnemben.-Pierre,ha egy évben 20x megkérded se fogok belemenni.Tudod,hogy nem bírom az ilyent.Tv-be jó nézni de élőbe tuti,hogy lehordanék egy szívrohamot a futam végéig.-és ez igaz is.Túl stresszelem mindig a dolgokat és ez miatt sosem bírtam az ennyire extrém vagáns sportokat sem végig nézni élőbe.És így,hogy a legjobb barátom vezetne az egyik olyan autóval ami 300-al megy minden nap csak agyon aggódnám magam,ami nem hiányzik most nekem.

-Nem értelek Sara,belépőt kapnál és be jöhetnél a boxomba,ott egyáltalán nincs sok ember csak a mérnökök és a csapat többi tagja.Az meg nem sok.Ennyit nem tennél meg értem?Most az egyszer?-nézett továbbra is kiskutya szemekkel amit már inkább fájdalom volt nézni annyira béna volt.

-De ez az egész,olyan-hatás szünetet tartottam és vettem egy mély levegőt -gyors.-túl gyors.Nekem túl gyors.

-Ez egy F1-es futam Sara,mit vártál?Amúgy meg.Tudod hamarosan szülinapom.És hát úgy döntöttem ezt kérem tőled.Csak is kizárólag ezt.-sarokba szorított.Ez a fiú megint sarokba szorított.Gondolhattam volna,hogy lesz b-terve is ha elsőre nem megyek bele.De most mit tehetnék.Mondjam meg,hogy akkor nem kap tőlem semmit sem szülinapjára.Mégszép,hogy ezt nem tehetem.-Naaa?-húzta el az a-t én meg csak vettem egy nagy levegőt.

-Mostanában miért nem elég,hogy Tv-n nézem?Ott is ugyan úgy figyelem a futamot.-masszíroztam az orrnyergem majd a kezemet össze kulcsoltam.Válaszra várva meg rá néztem.

-Mert nekem fontos,hogy a futam előtt az utolsó pillanatokban is ott legyél velem.Te lennél a szerencsét hozó legjobb barátom.-mondta izgatottan mert már tudta,hogy mi lesz ennek a vége.És sajnos én is.De mit tehetnék?Nem mondhatok nemet a szülinapi kérésére.És amúgy is mi baj történhet.Elmegyünk,lejár,aztán haza jövünk.Csak kibírom.

-Legyen!De ez lesz az első és utolsó alkalom hidd el nekem!-adtam meg magam mire a fiú egy kissé már túl szoros de szeretet teli ölelést adott.Szerintem túl hamar beleegyeztem.Húzhattam volna még az agyát.

-Végre!Köszönöm!Én majd mindent elrendezek ne aggódj.Neked annyi a dolgod,hogy össze pakold a cuccaidat és elgyere.A többit intézem én.-És már kapta is elő a telefonját hívva valakit.Nagyon izgatott.Jó látni,hogy ennyire sokat jelent neki a jelenlétem.

Mosolyogtam ahogyan láttam milyen izgatottsággal beszélt valakivel a telefonba miközben fel-alá járkált a házban.Gondolom éppen a repülőt vagy a belépőmet rendezte.Vagy mindkettőt.Majd egyszer csak letette,nagy mosollyal felém fordult és vett egy nagy levegőt.

-El van minden rendezve.Megyek mert még én is össze kell pakoljak ha időben oda akarunk érni.-monda én meg egy nagyot nyeltem.Mégis mikor akar menni,hogy ilyen sűrgős,hogy összepakoljon.Hisz azt mondta a futamhétvégére megyünk ameddig még van két hét.

-Várjunk,várjunk csak.Miért ilyen sürgős,hogy összepakolj??Hisz még két hét van a futamhétvégéig.-muszáj volt megkérdeznem mert nagyon nem értettem hova ez a nagy siettség.

-Jajj igennn,hát igazából,mi pilóták egy-két héttel az előtt már oda kell repülnünk.De ne aggódj.Mindig ki találunk azokra a hetekre programokat a többiekkel.Nem fog unalmasan telni!-gondolom azt hitte ez majd megnyugtat.De még csak jobban kiakadtam.Erről nem volt szó.

-Ne aggódjak!?-hivatalosan is bomba robbant az agyamban.-Már,hogy ne aggódnék!?Apának még nem is szóltam,hogy elmegyek,mi van ha meg sem akarja engedni??És mi az,hogy a többiekkel??Meg vagy te húzatva?-hát igen,nem vagyok büszke rá,hogy 25 évesen még apával élek de az igazság az,hogy még nem szeretném túlzásba elkölteni a pénzem amit influenszerként kapok,mondhatjuk azt is,hogy gyűjtök.Másrészt meg így apának is jobb,így társasága van legalább és nincs egyedül.Hisz már csak én maradtam neki.Ezért is kell álltalában legalább szólnok vagy engedélyt kérnem ha elmegyek valahova.

-Meg ismétlem.Ne aggódj.Mindent kezekben tartok.Apukáddal már beszéltem és bele egyezett,hogy elgyere velem.És a többi pilótával lesznek azok a programok.Rendesek,jól kijössz majd velük.-Ezzel már ment is az ajtó felé és tette a kezét a kilincsre de valami eszébe jutott így még egyszer megállt mielőtt le nyomta volna a kilincset és elment volna.-Ja és,szerintem fogj hozzá a pakolásnak mert holnap reggel 7-kor indulunk a magángépemmel és én már 6-kor itt leszek érted.Ne pakold be az egész ruhatárad mert nem akarom,hogy lehúzza majd a gépet.-nevetve kacsintott egyet és lenyomta a kilincset,majd újra rámnézett mielőtt kilépet.-Mondjuk tőlem jöhetsz ebben a pólóban is.-nevetett fel és mire megszólaltattak volna arra már itt sem volt.

Sóhalytottam egy nagyot mert valamivel ki kellett adjam magamból a stresszt amit ebben a percben éreztem majd felfelé,pontosabban a szobám felé vettem az irányt.Végülis ha holnap reggel indulunk akkor igaza van és jobb ha összepakolok mielőbb.

Felhívtam Lucy-t,hogy esetleg átjönne-e mert jól jönne egy kis segítség,hogy kiválogassam mit is pakoljak be magamnak az útra.Bele is egyezett majd és mondta,hogy már indul is.Vagyis kb fél óra múlva már itt is lesz.

Lucy is a legjobb barátnőm volt.Persze sosem tudta leelőzni ebben Pierret,hisz 5 éves korom óta ismertem míg Lucyt csak közép iskolában ismertem meg ahol viszont osztálytársak voltunk és elválaszthatatlanok.De ezzel csak az volt a baj,hogy ő tisztában volt mindig is,hogy hol állt a ranglétrán így Pierrel sosem jöttek ki annyira.Viszont megígérték,hogy miattam nem lesznek egymással bunkók és nem fognak ki tenni annak,hogy választanom kelljen kettőjük közül.Így viszonylag mindig békés volt a hangulat mikor mindekettem velem voltak.Még jó,hisz ismerem mindkét jó madarat és tudom,hogy ha nem lennék akkor képesek lennének szétszedni egymást.

Egy izgatott kopogás rántott végül vissza a földre.Kicsit túlságosan elkalandoztam és ő már ide is ért.Le mentem,hogy kinyissam neki az ajtót mire a lány egy nagy és szoros öleléssel köszöntött amit voszonoztam én is majd behívtam és felmentünk a szobámba ahova már előkészítettem a bőröndömet meg egy
táskát.Le ültünk a földre majd kiszedtük a ruhásszekrényemből egytől egyik minden ruhát,hogy könnyebb legyen kiválogatni őket.Lucy épp nézegette a pólóimat és válogatta mikor beszédre nyitotta a száját.

-Szóvallll,nem vagy izgatott?Holnap meg ismersz egy csomó dögös pilótát.Lennék a helyedbe-nevetett közben fogta össze az egyik pólót.Én is válogattak majd csak gúnyosan felnevettem.

-Dögös?Mégis ki?-nevettem és csináltam a dolgom tovább miközben rá se néztem.Mégis ki dögös onnan?

-Például az a Charles gyerek.Ő azért elég dögös.És csak egy évvel idősebb nálad.-nézett már rám és láttam azt a pimasz mosolyt az arcán.De sajnos igaza volt.Nem hazudok,tényleg elég vonzó a Leclerc fiú.Nincs mit tagadni.De esélye sincs annak,hogy valaha is valami több legyen közöttünk.Már az is csoda ha majd szóba áll velem.Nem ismerem,ki tudja milyen igazából élőbe.Lehet tök bunkó és csak a neten jófej.És másképp meg egy egészséges kapcsolatban van valami topmodellel,esélytelen,hogy fel figyeljen rám és amúgy sem akarnék be kavarni a kapcsolatukba.

-Ja csak éppen kapcsolata van egy nagyon dögös csajjal,hogy is hívják,Charlotte-al.-mondtam majd elővettem a telefonomat és zenéket kezdtem keresni.Inkább hallgatok zenét mint,hogy erről kelljen beszéljek Lucy-val.

-Igaz,de azt hallottam mostanában elég sokat veszekednek.Lehet nem tart még sokáig.-vont vállat a lány majd csak mosolygott rám.Így én is rá néztem,majd csak grimaszolva rá mosolyogtam és elindítottam egy zenét.

Hangosan kezdtünk mindketten énekelni és mit nem mondjak elég jól voltunk így ketten.Igaz a lehető leghangosabbak voltunk de legalább ügyén koncertet adtunk a szomszédoknak.Tök jók voltunk.Meg kéne köszönjék.Nevetve és énekelve pakoltunk míg meg nem lettünk végül.