A Gift - Charles Leclerc

26.

Charles

Ez már kínzás.A kis pihenőm miatt Margo most boldog lehetett mert volt oka arra,hogy még egésszen vissza a szállásig futasson.Ott meg futhattam tovább,hogy ne késsek el edzésről.De sikeresen oda értem.Carlos pedig nyilván nem hagyta ki a számon kérést arról,hogy,hogy késtem két percet.Mint mindig most is elmondtam neki mi történt mire ő meglepően nem izgatott arcot vágott mint máskor hanem elhúzta a száját.Fura mert ő eddig lehetett bármilyen szar helyzetem ő úgy is bíztatott.

-Haver,Pierre tudja mennyire bele vagy esve ebbe a lányba?-kérdezte még mindig elhúzott szájjal mire én csak pislogni kezdtem mint aki nem értette mit mondott.Pedig tisztán értettem.Csak,hogy éppen erre eddig még nem gondoltam.Pierre az egyik legjobb barátom és neki fontos Sara,de nem tudom mennyire akadna ki ha megtudná tényleg tetszik a lány.Sőt, megszállottja lettem mióta először megláttam.De azt is el kell még mondjam neki,hogy ennek ellenére nem tehetem ennek ki Sarat.Az élet gyűlöleteinek amiket miattam kaphatna másoktól.

-Még nem tudja.-mondtam kicsit csendesebben a fejemet vakarva mire hírtelen a vér is megfagyott bennem ahogy meghallottam a hátam mögül egy hangot.

-Mit nem tudok?-fordúltam hátra és találtam szembe magamat Pierrel aki kíváncsi fejjel és összetett karokkal nézett minket.

De szerencsémre éppen ekkor szólt Margo,hogy kezdődik az edzés így gyorsan megveregettem Pierre vállát ahogy elmentem mellette oda szólva annyit,hogy majd később elmondom.Persze eszem ágában sincs elmondani neki még.Erre rá kell készülni,nem úgy van ez.De szerencsére ötlet dús ember vagyok,terv az már van is.Már ha tervnek számít az,hogy simán úgy belopózom a szállásra,hogy ne vegyen észre egy pilóta sem így nem kell még elmondjam Pierrnek az igazat.Így is,úgy is zseni vagyok,hagyjuk.

Kezdetét vette az edzés és Pierre vissza ment a szállásra mivel nekik akkor járt le mikor nekünk még csak oda kellett mennünk.Hát nem fogok hazudni,nem ment valami jól ez az edzés.De nem vártam többre,olyan gyomor ideg volt a hasamban ettől az egész Pierre jelenségtől,hogy nem tudtam rá venni magam,hogy teljesen odafigyeljek az edzésre.Azért kéne B terv is,hogy majd ha mégis megállít akkor mitévő legyek.Hogy mondhatnám el ezt az egészet neki.Carlos már nagyon sietett vissza a szállásra mert később találkozik a barátnőjével és ezért engem is sietettett.Nálunk ez már ilyen szokássá vált,hogy edzés után egyszerre megyünk vissza a szállásra.Ha őszinte akarok lenni már fogalmam sincs honnan kezdődött ez a szokás csak azt,hogy létezik és nem szoktuk megszegni.
Visszamentünk a szállásra ahol a tervem kezdetét vette.Az is szerepelt benne,hogy először is Carlos fog bemenni én meg majd csak később így majd ha még kérdik tőle,hogy én hol vagyok akkor azt mondja majd ,hogy akadt még egy kis elintézni valóm.Igen tudom, túl okos vagyok erre a világra.De így is tettünk.Carlos bement én meg csak rá tíz percre indúltam el,hogy felmehessek én is a szobámba.Mindezt csinálni csak egy lány miatt.Mi ütött belém?Ahogy mentem be a szállásra,pont az előtérben volt a pilóták többsége, köztük Pierre is de ő pont háttal volt nekem.Nekem meg az a csodás ötletem támadt,hogy majd szépen elosonok mellettünk a lépcsőhöz mert túl hangos lenne lehívni a liftet .El indultam szépen és nagyon csendben a lépcső irányába de újra a földhöz cövekeltem.

-Charles,holnap ugye te is jössz a bulira?-kiáltott fel a pilóták közül Yuki nekem meg forrt a vérem mert erre Pierre is hátra fordúlt,felém.Jókor kérdi ez a marha is.Így lebukni már szégyen.De én csak ahelyett,hogy kiosztottam volna-amit most legszívesebben megettem volna-csak egy kamu mosolyt vágtam és arra sétáltam,hogy már kezet foghassak mindenkivel.Miközben kezet fogtam mindenkivel meg is válaszoltam a kérdését.

-Hát nem tudom,kicsit hírtelen jött ez.Nem tudom menni fogok-e,párt kell vinni és nincs honnan ilyen hirtelen szerezzek valakit még akkor se ha ez Vasseur-nak nem fog tetszeni.-zsebre tettem a kezem ezúttal és úgy vártam,hogy mondjon valaki valamit.Kivéve ha az a valaki Pierre lesz.De csak mindenki bólintott egyet.

-Mondani akartál valamit-fordúlt felém Pierre zsebre tett kézzel egy kisebb mosollyal az arcán -szóval miről nem tudok?-kérdezte már elég kíváncsian én meg nem tudtam egyebet csinálni csak egy nagyot sóhajtottam.Nem tudnék az életben egyszer megúszni valamit?Eddig mindig aranyhal memóriája volt ennek is és most hírtelen már emlékszik erre.Beszarás ez a csávó.

-Igazzz,csak,hogy ez egy négy szem közti dolog ha érted amit mondok.-húztam el a szám kicsit Pierre meg már indult is meg a terem másik felébe,hogy meghallgathassa amit mondok.Én meg mindent elmondtam a mai napról is és az érzéseimről is Sara iránt.Abban a pillanatban mikor befejeztem mintha egy kőt dobtak volna le a szívemről majd dobták volna újra vissza mikor Pierre megszólalt.

-Sara, Charles?Ugye vágod,hogy ő nem egy Charlotte??Kurvára nem, még csak közel sem áll hozzá.-mondta már idegesen Pierre és az ez előtti kisebb mosoly is eltűnt az arcáról.

-Pierre,ha van valaki a földön aki megért az te kéne legyél.Tudod jól,hogy nekem fontos a szerelem és komolyan veszem.-mondtam kicsit idegesebben már én is ezt amiért úgy állított be mintha én tettem volna valami rosszat Charlottal és nem fordítva történt volna.

-Ja,annyira fontos,hogy míg nem voltál együtt Charlotteal össze vissza nőztél mindenkivel aztán mikor abba hagytad miatta ezt még ez se tartott.-mondga teljesen ki kelve magából Pierre.Ájulás,hogy tudja mi történt és engem hibáztat amiért nem maradtam kapcsolatos Charlotte-al.

-Pierre, Charlotte megcsalt!De nem róla van most szó.Egyszerűen megszállottja lettem Saranak.Soha életemben nem éreztem azt még,hogy ennyire zavaró mikor nem érezhetek a közelemben egy lányt.Kitalálta a kedvenc színemet első próbálkozásra.De,hogy közöttünk maradjon ,nem is volt kedvenc színem amíg fel nem kiáltotta,hogy sárga.Izgatott volt és úgy mosolygott mint egy kisgyerek, szóval azt mondtam neki,hogy igaza volt és azóta nem látom ugyan olyannak a sárga színt.Mindenhol ott van, valószínűleg tudnék ebben élni már.Ő a leggyönyörűbb szépség az egész szerelemben.Minden amit mond olyan mintha egy dal lenne és minden csönd mintha zene.-Akaratom ellenére kezdtem sorolni mindazt ami miatt bele szerettem ebbe a lányba.Csak ömlöttek a szavak a számból és Pierre ezt mintha tág pupillákkal figyelte és hallgatta.Mát-ár a szája is tátva maradt de észbe kapott mikor abba hagytam a beszédet.Egy percig még csak nézett a szememben majd egy kisebbet bólintott és elmosolyodott.

-Bolond vagy csak,hogy tudd.-mosolygott tovább mire nekem hírtelen eszembe jutott,hogy még hátra van egy kis mondanivalóm.

-Csak,hogy nem lehetek vele.-Erre Pierre újra nagyot nézett én meg csak lehajtottam a fejem.-Nem vagyok képes rá,hogy fájdalmat okozzak neki azzal,hogy utálkozókat kapna miattam.Hogy rossz kommenteket kaphatna miattam.Nem akarok fájdalmat okozni neki, így is haragszik most rám.-hallgattam aztán el és ültem le egy mellettem lévő székre a fejemet fogva mire Pierre a vállamra tette a kezét.

-Azt hadd döntse el majd ő,hogy vállalná-e ezt érted.Hívd el a buliba és kérj bocsánatot, utána meg már te döntöd el,hogy tovább.-ezzel meg megveregedte a vállam és vissza indúlt a többi pilótához.Egyre furább ez a fiú.Most kezd érni az agya?Eddig nem volt ilyen intelligens és bölcs.De igaza van.El kell hívjam ma valahogy a buliba,ha lehet meg úgy,hogy ne élőben kelljen mert szerintem ha rám nézne már attól beindulnék.De ne hibáztassatok, férfi vagyok, bejön ha egy nő mérges.Jó azért nem annyira de elég aranyos ha az a nő Sara.

Az a helyzet,hogy most ez a hetem nagyon sűrű volt és suli mellett elég kevés kedvem van az íráshoz de eszem ágában sincs abba hagyni a story írását.Csak közbe lesz olyan lehetséges,hogy sokáig nem lesz új rész (de igyekszem!).Na de vajon,hogy hívja akkor el Charles Sarat? Jó találkgatást,puszi❤️