A Gift - Charles Leclerc

4.

Ahogy mondtam nem is volt sok nyugtom.Talán 5 percet fekhettem az ágyamban mikor valaki kopogott az ajtón.Tudtam,hogy Pierre az ezért csak kiáltottam,hogy jöjjön be.És jól tudtam mert pár perc múlva Pierre szökött rám az ágyba.Majdnem kinyomta a beleimet.

-Jaj Istenem,te nem vagy normális komolyan mondom-jajdostam majd öleltem át a hasam -amire rászkökött -össze kucorodva az ágyon mikor leszállt végre rólam.

-Hupsz,bocsi.Az ágyat céloztam.-mondta egy sunyi mosollyal az arcán ahogy engem figyelt kínlódva.Nagy fenéket célozta az ágyat.Ki akarta nyomni a belem.

-Aha,na persze..-mondtam sóhajtozva majd sikerült nekem is ülő helyzetbe helyeznem magam még mindig a hasamat fogva.Viszont mikor rá néztem Pierre aki épp próbált olyan fejet vágni mint aki sajnálja,nagyon hülyén nézett ki és muszáj volt elneveznem magam amire ő is nevetni kezdett így már ketten nevettünk a fájdalmamon.-Már is kezdődik a program vagy miért kerestél meg megint ilyen sietősen?Még csak most érkeztünk.-mondtam kíváncsian.

-Nem,ez nem a program része még.-hatás szünet-viszontttt,a srácok kitalálták,hogy elmehetnénk egy óra múlva egy közeli étteremben hisz már rég láttuk egymást.-mondta izgatottan.Látszott,hogy hiányzott neki a többi,nem tudom kik.

-A srácok?-kérdeztem mert nem teljesen voltam biztos abban,hogy kikről is van szó.Hogy kik azok a srácok .Bár volt tippem.

-Igen,a többi pilóta.De ezt mondtam már.-mosolygott gyerekesen tovább rám.Néha olyan idegesítő tud lenni.De azért bírom a fejét.

-Aha,oké.Menjél csak.-mondtam neki nyugodtan majd felálltam és elmentem a konyhapultig-mert igen,luxus hotelben voltunk konyhával együtt.-majd elvettem egy poharat és töltöttem magamnak vizet.Pierre meg utánam jött és megállt velem szembe.

-De te is jössz velem szóval készülj-mondta teljesen nyugodtan és komolyan.Én csak nevetni kezdtem majd rá mosolyogtam egy olyan fejjel,hogy "aha persze,jó vicc".

-Csak,hogy én nem vagyok pilóta.Szóval ezt most kihagyom,köszi-mosolyogtam tovább majd miután bele kortyoltam a vízbe közelebb mentem hozzá és megveregettem a vállát.-Jó szórakozást-ezzel meg vissza mentem és ismételten leültem az ágyra ahova megint követett.

-Csak,hogy te velem jöttél,és eszembe sincs egyedül itt hagyni.Ki tudja miket csinálnál.-erre nagyot néztem.Mégis minek néz?Én sose csinálok rosszat.Tudok viselkedni.

-Nekem meg eszem ágában sincs elmenni veled idegenek közé.Senkit nem ismerek onnan.-kaptam össze magam és mondtam neki határozottan.

-De engem ismerni fogsz,és amúgy is az a lényege az egésznek,hogy megismerd őket.-mondta úgy mint aki már mingyárt könyörög nekem.-Nemár Sara.Gyere már el.

-Miért olyan fontos neked,hogy meg ismerjék őket?-erre tényleg kíváncsi voltam.

-Mert olyan vagy mint a húgom.Ők meg jó barátaim.Fontos,hogy megismerd őket.-láttam mennyire szeretné,hogy menjek.Csak egy nagy sóhajt engedtem meg magamnak még mielőtt bele mentem volna ebbe is.Meg akartam kímélni magam attól a látványtól ahogy Pierre térden állva könyörög nekem bármennyire is lett volna vicces.

-Legyen.De akkor beszélsz majd nem hanyagolsz el ha nem fognak bírni a "srácok" akiknek a nevét sem tudom.-mondtam miközben a pohár vizemet is letettem már az ágy melletti éjjeli szekrény tetejére.

-Azazzz-szökött fel Pierre-Akkor megyek át öltözök.Javaslom,hogy te is ezt tedd ha nem akarsz izzadt pólóban jönni.Talán le is tusolhatnál-nevetett mire én csak grimaszoltam neki, ő meg már ment is vissza a szobájába.

Elmentem és gyorsan letusoltam,majd rendbe szedtem a hajam és egy kis sminket is felkaptam magamra.Aztán mikor ezzel kész voltam elmentem a bőröndömhöz ahol válogatni kezdtem,hogy mi lenne jó egy étteremben ami nem is túl tolt de azért kicsit elegáns.Végül egy rövid farmer szoknyára és egy fekete hosszú ujjúra esett a döntésem amiből ki látszott egy kicsit a hasam,egy barna oldal táskával a vállamon.Meg voltam elégedve a vég eredménnyel.

Mikor teljesen kész voltam el indultam ki a szállodából mert közben írt Pierre,hogy ott találkozunk.Kint vártam,hogy jöjjön már de azt persze el felejtettem,hogy nem csak mi voltunk megszállva abban a szállodában hanem onnan mindenki,ez akkor ugrott be mikor Pierre érkezett vagy 6 fiúval mellette.Próbáltam nem kimutatni,hogy izgulni kezdtem.Majd pár perc múlva már Pierre mellettem állt mosolyogva.

-Sara,hadd mutassam be neked azokat a srácokat.-mosolygott mikor valaki játékosan bele boxolt a karjába és nevetni kezdtek.

-Ugyan már Pierre,szerintem mi is be tudunk mutatkozni-mondta egy magasabb fekete hajú fiú,inkább férfi akinek írta aranyos akcentusa volt.Majd felém nyújtotta a kezét.-Carlos Sainz-oda nyújtottam én is a kezem mire ő megcsókolta azt én meg teljesen lesokkoltam.Nem mondhatom azt,hogy nem tetszett ez a bánásmód,csak nem voltam ehhez szokva.

-Én..-elakadt egy percre a szavam-Sara Wilson,örvendek.-mikor sikerült a zavaromat félre tenni én is rá mosolyogtam és próbáltam minél jobb színben fellépni.

Minden fiú oda jött és bemutatkoztak mikor már csak egy fiú maradt.Egyből elvesztem a smaragdzöld szemeiben.Mintha egy teljesen másik világba kerültem volna mikor egymás szemébe néztünk talán egy kicsit túl sokáig is.Majd ezt a fiú törte meg mikor ő is észre vette mi történt és felém nyújtotta a kezét.

-Charles Leclerc,szia-komoly volt.Nem mosolygott.Sőt elég eröltetettnek éreztem azt a kézfogást is.Mintha cseppet sem akart volna megismerni csak kénytelen volt bemutatkozni .Talán nem is akart mert nem várta meg amíg én is bemutatkoztam hanem egyből el is húzta ez után a kezét.Bunkó volt,egyből lejött nekem.

-Szia-csak ennyit mondtam én is.Ezek után nem is állt szándékomban bemutatkozni neki.Goromba volt a semmiért.Nem tettem semmit.A fiú erre csak még komorabb és lenézően nézett rám amit én is viszonoztam egy kis gúnyos mosoly kíséretében.

Pierre mikor észrevette a keletkezett feszültséget közöttünk egyből oda jött és kezét át rakta a nyakam köré.

-Na én azt mondom mostmár indulhatnánk,nem gondoljátok?-Nem akartam gondot okozni Pierrnek mert tudtam,hogy onnan Charles-al volt a legjobb kapcsolatban és onnan ő volt az egyik legjobb barátja így csak egy kicsit bólintottam,Charles meg gúnyosan mosolyogni kezdett aztán Pierre felé fordúlt.

-Csak nem az újdonsűlt barátnőd Pierre?-kérdezte ismét elég lenéző hangnemben mire még Pierre is meglepődött.A fiú tudta,hogy mingyárt kitör belőlem a vulkán és akkor az nem lesz jó, így még mielőtt mondhattam volna bármit megelőzött.

-Nem Charles,ő Sara.Meséltem neked róla nem egyszer,nem kétszer.Tudod jól ki ő.-mondta kicsit mérgesen Pierre mire Charles is komolyabb lett.

-Aha,már meg is van-mondta a fiú majd újra rám nézett-A kiscsaj akivel gyerekkorotok óta ismeritek egymást.Que puis-je dire, jolie fille Pierre(mit mondjak,szép lány ) -mosolygott gúnyosan.Nyílván nem volt tisztában azzal,hogy értettem mit mondott.Anya Francia volt míg apa spanyol így mendkét nyelvet beszéltem.Az angolt meg magamtól sikerült annyira meg tanulnom,hogy könnyedén beszélem már azt is.

-Merci, mais dis ça à ta copine (köszönöm de ezt inkább a barátnődnek mond)-mosolyogtam a fiúra gyúnyosan aki nagyon meg volt lepődve mikor le esett neki,hogy értettem amit mondott.Végül meg egy pimasz mosoly ült ki az arcán ahogy rám nézett.De nem szólt semmit.

Úgy döntöttük az lesz a legjobb ha tényleg indulunk még melőtt drámát keltünk.Egy jó estét akartam én is és azt akartam,hogy Pierrenek is jól teljen hiszen hiányoztak ezek a fiúk neki.Nem akartam ezt elrontani.

Na mit gondoltok?Vajon jóba lesznek ezek után Charles és Sara?Történni fog még valami a vacsorán?