A Gift - Charles Leclerc

1.

Talán mondhatnám azt,hogy nem minden úgy jött össze az életembe ahogy szerettem volna és nem vagyok megelégedve azzal amim van,de az önzőség lenne.Hisz mások vannak és voltak is már nehezebb helyzetben mint én.Van aki az életéért küzd míg én itt síránkozom a teljesen normális életem miatt egészségesen és
híresen.Másnak az én életem egy álom lenne.Ezért nem szeretek a problémáimról beszélni soha.Megszokássá vált már számomra,hogy nem firtatom a bajaimat senki előtt és nem kezdek bele az ilyen beszélgetésekben,amikben arról érdeklődnek hogyan vagyok,vagy ,hogyan érzem magam.Nem akarok önző lenni.Hisz igazából nem rossz az életem.Szinte már tökéletes.Habár még nem vagyok olyan híres de így is elég sokan ismernek a különböző platformokról.Éneklek,néha még gitározok is.Bár ez elég sablonosan hangzik de az igazság az,hogy a zene az életem.Mikor még anya élt rengeteget énekelt nekem.Néha még ketten is énekeltünk és olyankor mindig azt mondta,hogy belőlem egyszer egy nagyon híres és gyönyörű énekesnő lesz.Miután meghalt egyre jobban vonzott magához a zene és az éneklés.Ezt annak tudtam be,hogy ilyenkor közelebb éreztem magam anyuhoz.Ez egy olyan kötelék volt köztem és anyu között amit még a halál sem tudott elszakítani.Minket ez tartott össze.De ez még 15 éve.10 éves voltam mikor anya meghalt.Annak örülök,hogy emlékezhetek így az arcára.A mosolyára amivel minden nap megáldott engem és aput.Így sose felejthetem el.Persze így nehezebb is volt az elválás.Rákos volt.Bármennyire is küzdött ellene nem tudta legyőzni.Én meg tisztán emlékszem azokra a napokra mikor éjjeleket töltöttem vele a korházba és bíztattam,hogy ki fogja bírni mert erős és ketten majd legyőzzük.Hogy majd segítek neki amiben csak tudok, csak tartson ki.Úgytűnik a rák még nála is erősebb volt.

Igazából most csak azzal próbálok hírnevet szerezni,hogy mások dalát éneklem online.Talán majd egyszer saját dalokat is írok,de arra még nem vagyok kész.Annyira még nem vagyok jó.De szerencsémre apa és a legjobb barátom Pierre Gasly is mindig mellettem vannak.Bármi van ők csak bíztatnak.

Még mielőtt elgondolkodnátok,hogy kiről is van szó elmondom.Igen az a Pierre Gasly. A Forma 1-es Pierre Gasly.Mondhatnám,hogy mostanában ismertem meg de ez nem így van.Pierre a gyerekkorom összes napját végigkísérte.Anya temetésén is ott volt,az első szerelmemnél is ott volt,az első csalódásomnál,az első felkapottabb videómnál és őszintén mindenhol szerepelt az életemben.Persze mostanában kicsit nehezebb folyton együtt lenni.Rengetegszer össze sem jön.Nagyon lefoglalja a F1,nagyon sokat kell utazgasson és rengeteget kell edzen.Én meg nem hibáztatom ezért.A futamok is megterhelőek amit nem is csodálok.Minden futamot megnéztem.Mindig támogattam a karrierjében őt,csak úgy ahogy ő tette velem.Ha nem teljesített jól mindig sietve kerestem fel vagy online vagy élőbe és vidítottam fel,ha meg jól teljesített ő egyből hozzám futott,hogy ketten ünnepelhessük meg a sikerét.Ez mindig is így ment nálunk.Ő itt volt nekem,én ott voltam neki.Mint két testvér.A vicc az egészben,hogy én meg tényleg úgy is tekintettem rá mint testvéremre.Ez szerintem kölcsönös is volt mindig.Nem láttam jelét soha annak ,hogy ebbe többet belenképzelt volna aminek örültem is mert nekem se fordult meg soha ilyesmi a fejemben.

A mai napot is szokásosan azzal kezdtem,hogy miután sikeresen sikerült lefordulnom az ágyról -amiről bizony nem tehetek mert mindig is az a lány voltam aki még álmában sem tudott egy helyben maradni-tükörbe néztem,elborzongtam,hogy milyen szanaszét szalmakazall hajam van,majd az egészet azzal tudtam le,hogy kifésültem egy kicsit aztán le mentem a konyhába kávét főzni magamnak,azt gondolva,hogy úgyse lát meg senki a házon belül maximum apu,de ő már megszokta ezt a látványt.Mint mindig, tévedtem.

Ahogy leértem szembe találtam magam Pierrel aki a konyhapultnál ült és mikor meghallotta ,hogy le mentem felém nézett majd egy griamszt fedeztem fel az arcán.Nem,nem egy undorodó grimaszt-talán még az is jobb lett volna-hanem egy olyan girmaszt aki alig bírja vissza tartani a nevetését és mingyárt megfullad annyira vissza folytsa.Én csak egy helyben álltam és vártam mikor tör ki belőle és nem is kellett sokat várnom mert hirtelen ellepte az egész házat a hangos nevetése.Annyira nevetett,hogy már a könnyeit kellett letörölnie a szeme sarkából és meg kellett támaszkodjon.

-Azaz,nevess csak.Remélem bele fulladsz a röhögésbe.És amúgy is,téged ki engedett be?-forgattam a szemeim majd a pult tetején heverő kávégéphez vettem az irányt és kezdetem azzal babrálni.Mit ne mondjak tényleg vicces látvány lehettem így, boszorkány hajjal,térdig érő pólóban amit még tőle kaptam az arcképével a közepén szülinapomra.

Félreértés ne essék.Nem rajogottam érte egyáltalán és a póló se volt a kedvencem.Pont ezért döntöttem úgy,hogy mivel máshová úgyse venném fel soha így jó lesz legalább pizsomának.Legalább kényelmes volt ha már szép nem is.

-Jaj ne haragudj,csak már nehéz volt így komolyan venni.Mármint nem vagyok ehhez a látványhoz szokva,mellettem a csajok szépen szoktak ébredni.-nézett mégegyszer végig rajtam-de ez sem olyan rossz,így is nagyon szép vagy -próbálta menteni a menthetetlent majd csak bambán mosolygott-amúgy meg apud engedett be,azt mondta alszol még és behívott,hogy várjalak meg itt.-könyökölt fel ismét a pultra úgy ahogy az előbb is várt engem.

Na igen.Gondolom érthető,hogy ha az életem eddigi részét végig kísérte akkor apummal már annyira kijönnek,hogy fiának szólitja őt és vip belépője van a házunkba.

-Pompás.Esetleg nem akartál volna le tusolni,kutyát sétáltatni,főzni meg ilyenek?-kérdeztem gúnyosan de játékosan mire kész lett a kávém és megfordúltam,így már szemtől szembe voltam vele.

-Először is-kezdte el,ennek nem lesz jó vége,most jön az okoskodás -nincs is kutyátok szóval egy már is kilőve.-szóltam volna de ő már is folytatta-másodszor,ha akarod főzhetek de annak tudjuk,hogy lesznek következményei-hát igen,Pierre és a főzés,hogy is mondjam.Nincsenek jóba és megfogadtam,hogy ha csak nem akarom leégetni az egész házat akkor nem engedem a konyha közelébe.-harmadszor pedig -ismétlem végig nézett rajtam én meg most realizáltam csak,hogy milyen póló van rajtam de mire feleszméltem ő már csak egy pimasz mosolyra húzta a száját-jó a pólód.

Nem vártam másra.Gondolhattam volna,hogy ha egyszer is meglátja ezt a pólót rajtam,halálomig fogja el híresztelni majd mindenkinek.

-Köszi,tudod már ha nem is szép de legalább kényelmes.Jó pizsomának.-húztam pimasz mosolyra én is a számat ahogy az előbb ő is tette majd kortyoltam egyet a kávémba.

-Na kikérem magamnak, gyönyörű ez a póló.Főleg a minta rajta.Mások halnának ezért a polóért ugye tudod?-kacsintott egyet rám amire én csak nevetni kezdtem hisz nem lett olyan macsó kacsintás az amilyennek szerintem ő azt elképzelte,hogy lesz.

-Még jó,hogy nem vagyok más.-nevettem jól esően majd az üres csészémet letettem a pultra és leültem Pierrel szembe.-Na de ha már ilyen jót szórakoztál rajtam akkor hadd halljam, miért jöttél ilyen korán.Mi olyan fontos,hogy nem tudtál délutánig várni vele?-néztem rá kérdőem mire ő olyan arcot vágott mint aki erre a kérdésemre elbizonytalanodott.

-Nincs semmi, talán nem hiányozhat a legjobb barátom?-mosolygott mint egy kicsi 5 éves de én átláttam a dolgon és egy halálos tekintettel szántam meg amit észre is vett és egyből elsavanyodott a mosolya.

-Reggek 8-kor?Nem! Tisztán tudod,hogy normál esetben ilyenkor még mélyen alszom szóval bökd ki amiért jöttél.-mondtam szigorúan neki amire a srác mosolya már el is tűnt.

-Hát jó-ezzel sóhajtott egy nagyot,lenézett egy percre a pultra,majd vissza nézett rám kiskutya szemekkel ezúttal.-Kérlek Sara,nagyon kérlek,gyere el velem te is a következő futam hétvégére!!-folytatta a hevesebb pislogást a kiskutya szemeivel együtt.

Nem ez az első,hogy erre kért.Többször is elakadt vinni a futamokra de eddig még sosem sikerült.Nem szerettem volna elmenni.Az egész hely nem az én világom volt.Persze tv-ben jó volt nézni de nem tudtam elképzelni,hogy valaha is elmenjek egy ilyen futamra.Túl sok az ember és minden olyan,gyors.Nem arról van szó,hogy nem bírom a tömeget és az embereket vagy ilyesmi,azzal semmi gond nem volt.Egyszerűen csak olyan idegen volt az egész számomra.

De mint eddig most is tartani fogom magam az eddigi felfogásomhoz.Nem hagyhatom,hogy meggyőzzön bármennyire is csábítóan hízelgő tud lenni egyszer-egyszer.