A Gift - Charles Leclerc

9.

Nagy szerencsémre sikerült az éjjel valahogy álomba nyomnom magam de sokat nem tudtam aludni még így sem mivel Pierre rokái folyton szöktek el.Reggel hét van én meg összesen ha 3 órát tudtam aludni.Mindjárt állva alszom el.Pierre asztala mellé már tettem le gyógyszert meg vízet a másnaposság ellen.Ilyenkor úgy érzem magam mintha az anyukája lennék.Hát elég idegtépő szerep,hogy őszinte legyek.Most is ahelyett aludhatnék kávét kell csináljak magamnak mert még véletlenül sem hagyhatom itt ezt a fiút.Borzalmas mikor másnapos.Talán még nyűgösebb mint részegen.

Miközben a konyhában ücsörögve ittam a kávém,pár perc múlva meg éreztem egy kezet a vállamom ami nyomott lefelé.Pierre támaszkodott belém miközben a szemét súrolta.Csak egy kissé mérges pillantást vetettem felé majd elnéztem róla,a fiú meg nagy nehezen leült mellém a fejét fogva.

-Nagyon durva voltam a tegnap?-kérdezte fájdalommal a hangjába.Biztos éppen robbant fel az agya.Mondjuk akkora szerencsém még nekem sincs.

-Nem annyira csak elestél párszor amire sírni kezdtél és Charles kellett felcipeljen ide mert még megállni sem tudtál rendesen -mondtam gúnyolodva mintha teljesen normális dolgot mondtam volna majd egy sunyi mosolyt is megengedtem magamnak.

-De ugye nem vetted fel ahogy sírtam?-kérdezte mint aki teljesen meg volt már bizonyosodva arról,hogy megtettem de még azért reménykedett.Magának kereste a bajt.Nem gondolta komolyan,hogy nem élek majd vissza ezzel.

-Ki nem hagytam volna -és már vettem is élő a telefonomat ahol benyomtam egy videót a részeg Pierre-ről ahogy éppen a földön sírdogál.A fiú elképedt ahogy a videót végig nézte majd az arcát kezébe temette és egy hangos sóhajt hagyott el a szája.

-És Charles egészen idáig cipelt?-nézett ezúttal rám amire kicsit komolyabb lettem mert eszembe jutott a tegnap este ahogy Charlesal éppen a teraszon beszélgettünk.Boldogsággal töltött el az a pillanat de szívem szakad meg amiért a legjobb ha elfelejtem az egészet.

-Nem gondoltad,hogy én fel tudtalak ide cipelni.És amúgy is,minek kellett utánam küldjed mikor kimentem?Ha nem jött volna utánam nem ittad volna le magad ennyire.-néztem el Pierre-ről szememet forgatva majd kortyoltam bele a kávémba mégegyszer.

-Én aztán nem küldtem utánad senkit.Ment ő magától.-vont egyet a vállán majd nézett a kezembe tartott kávéra és mutatott rá miközben felém emelte a tekintetét.-Nekem nem csináltál?

-Nem!De várjunk csak.Magától jött?Hogy,hogy?-ez még engem is meglepett.Mi oka lett volna utánam jönni? Még csak nem is ismer rendesen.Vajon észre vette mikor le töröltem a könnyeim éneklés után és megsajnált?Vajon csak azért volt velem kedves?Ahh,megőrít ez a fiú!

-Honnan tudjam.Pár perc múlva miután kimentél szólt,hogy ő is ki megy egy kicsit.A többire meg már nem emlékszem.De miért?-nézett rám kicsit érdeklően és gyanakvóan Pierre.-Csak nem érdekel?-mosolyodott el mire én egy nagyot vágtam a vállába, ő meg feljajdúlt.-Jólvan na!Csak vicceltem!-kezdtem simogatni a vállát jajdosva.

-Nem érdekel csak kíváncsi voltam.Talán tilos?-kérdeztem kicsit felkapva a vizet mire a fiú újra elmosolyodott.

-O babám,hidd el engem az se zavarna ha a fél meztelen teste érdekelne téged.-erre a modatára teljesen elvörösödtem és azt se tudtam mit mondjak,csak a kávémat kezdtem el tanulmányozni.-És ez..fordítva is így van,ugye?-kérdezte ezt már kissé halkabban mire a tekintetemet kereste.Mégis miért kérdezne tőlem ilyesmit?Egyre gyagyásabb másnaposan.

-Mégis kit akarnál látni fél meztelenül az én barátaim közül?-nevettem fel hangosan amire a fiú is egy kínos nevetésbe kezdett.-Úgyse tetszene neked senki a barátaim közül szóval felesleges volt ez a kérdés.Inkább vedd be a gyógyszert amit az ágyad mellé tettem másnaposság ellen.-ezzel már álltam is fel és indultam meg az ajtó felé.Jól esett volna már nekem is egy jó hideg zuhany.