Pierre a tegnap este még órákig állt az ajtó előtt és várta,hogy engedjem be amíg meg nem unta, majd vissza ment a lakásába.Aludni se tudtam az éjjel annyira szarul éreztem magam.És nem csak a bokám miatt,Pierre miatt,Lucy miatt,Charles miatt..Mintha mindenki ellenem fordúlt volna.És a vicc az,hogy ha egyből szóltak volna és nem titkolóztak volna akkor nem zavart volna.Persze,fura lett volna de nem lettem volna miatta mérges.Egy cseppet sem,hiszen egészen idáig végig azt akartam,hogy jóba legyenek mert azt hittem utálják egymást.Kiderűlt ők kibékítették egymást a hátam mögött és jobbnak tartották ha nekem nem szólnak erről.Most minden pilóta edzésen van szóval nem is várom,hogy Pierre jöjjön vagy Charles.Legalább nyugodtan végig aludhatom a napot vagy sorozatozhatok.
Szóval így is tettem,nem csináltam egyebet csak sorozatoztam meg aludtam.Még enni se kelltem ki az ágyból mert túlságosan untam.Mára már nem fáj a bokám de annyira nem érdekelt.Úgyse áll terembe ma elmenni valahova.Órákon keresztül csak telefonoztam míg kopogást nem hallottam az ajtó felől.
-Sara,bejöhetek?..-Lucy volt az.Tegnap meg se szólalt.Még csak magyarázkodni se próbált.Mondjuk nem tudom mit vártam tőle,mindig is ilyen volt.Sose tudta bevallani ha hibázott és sose tudott bocsánatot kérni.Mindig mindenben neki kellett igaza legyen.
-Meguntad a pasidat?-kérdeztem halkan mire egy nagy sóhajt hallottam meg ezúttal.
-Sara, hadd beszéljünk.-kérlelt Lucy.Bármennyire is akarok most komoly lenni nem megy.Évek óta barátnők vagyunk, konkrétan ő az egyetlen lány barátnőm,nem vagyok még ezek után sem képes arra,hogy ellökjem magamtól még akkor sem ha nagyon megbántott. Mégis csak fontos nekem.
-Nyitva van-szólaltam meg egy kicsit halkabban de éppen annyira,hogy még hallhassa amit mondtam.Pár másodperc után meg már nyílt is az ajtó majd másodpercek alatt huppant le a lány mellém és ölelt át.Még csak azt se tudtam mit reagáljak most erre.Azt még mindig nem érdemli meg,hogy ilyen könnyen megbocsáltsak neki, azért durva volt ez a kész átverés show amit Pierrel ketten találtak ki.
-Megengeded,hogy elmagyarázzam?-mintha csak a sírás kerülgette volna a lányt úgy hangzott.Csak sírni ne kezdjen,gonosz vagyok de akinek most sírnia kéne az én vagyok és nem ő.De nem szóltam semmit csak bólintottam egyet.-El akartunk mondani neked már az első perctől de ha őszinte akarok lenni az az igazság,hogy össze vissza szartuk magunkat,hogy majd megutálsz ez miatt minket így arra jutottunk várunk egy kicsit amíg végre erőt tudunk venni magunkon és elmondjuk.Szeretem Pierret Sara,most igazán azt érzem,hogy szeretem és nem tudok ezen változtatni.-csak hallgatni tudtam pár percig.Mintha csak a saját érzelmeimet hallottam volna.Szeretem de nem tehetem.Nem tehetem mert bajt okozna és nem helyes.Ugyan ezt érezte Lucy is?Ugyan így félt a gondolattók,hogy majd én megtudom mint én attól,hogy majd nem tudom vissza fogni magam Charlesal szemben? Miért ilyen nehéz az igazság?
-Lucy,nem haragszom.-mondtam kicsit letörten a két perc gondokozás után -vagyis persze, rosszul esett de hidd el,hogy nem az,hogy szeretitek egymást.Nem azért akadtam ki mert éreztek egymás iránt valamit,ennek köze sincs ahhoz.Sokkal jobban fájt,hogy eltitkoltátok.-mondtam még mindig kicsit csendesen a lány szemeibe nézve akinek a kékjeit már könnyzivatar takarta majd hirtelen újra gyorsan megölelt szorosan.
-Sajnálom Sara! Istenem, annyira féltem,hogy ez miatt elveszítelek de milyen gyerekes vagyok.-engedett el ezúttal majd kicsit mosolyogva törölgetni kezdte a szemét.
-Gyagyás vagy te csaj.Úgyse tudnék rád hosszú távon haragudni.És ami azt illeti Pierre még annyira se.-mondtam kicsit elmosolyodva.Ennyit tartott a nagy haragom.Túl könnyen elnézem a dolgokat talán de nem veszítek így több embert el az életemben.
Lucy és én körülbelül még három órát töltöttünk el azzal,hogy ki faggattam mindenről amiről lemaradtam egészen idáig és a lány ezt mind izgatottan és örömmel mesélte nekem.De hallgatni is épp olyan jó volt a lány boldogságát ahogyan mesélte mennyire szereti Pierret.Bár olyan dolgokat is megtudtam amikre a szám is tátva maradt de mostmár késő volt a haragra.Annyi mindenről nem tudtam.Nem soká meg már Pierre rontott be az ajtón teljesen kifulladva és állt meg az ajtóban drámaian.Túl sok filmet nézett mondom én nektek,mit képzel, ő itt a föszereplő? Aztán mikor kiszúrt engem és Lucyt ahogyan furcsán bámultuk őt már ő is egy furcsa arckifejezést kezdett el vágni.
-Nem azt mondtad majd ketten kérünk bocsánatot?-kérdezte egyik szemöldökét felhúzva Lucytól mire a lány csak megforgatta a szemét és karba tett kézzel vissza nézett a fiúra.
-Nem gondoltad majd hagyom,hogy ilyen sokáig haragudjon rám -mondta teljesen komoly arckifejezéssel a lány mire Pierre is megforgatta a szemeit.
-Áruló-mondta gyerekesen Pierre én meg direkt egy komoly arcot vágtam neki.Hadd hidje azt,hogy haragszom még rá,bűnhődjön egy kicsit.
-Ezt épp te mondod?-mondtam neki gúnyosan miközben csúnyán ránéztem.-Mivan,eljátszod mennyire utálod a csajt utána meg vele párban akarsz bocsánatot kérni?-tettem ezúttal már karba a kezeimet.
A fiú lehajtotta a fejét és megmaszírozta a nyakát majd pár perc múlva rám nézett teljesen kétségbeesett arcal és közelebb jött,hogy velem szembe állhasson.
-Sara,tudom el kellett volna mondanom hisz te is mindent elmondasz nekem de kérlek,nem akarom ezt a hosszú barátságot egy ilyennel elrontani mert fontos vagy nekem mindennél jobban és nem akarlak elveszíteni -mondta már teljes nagy szomorúsággal nekem az arcán mire nem tudtam vissza fogni ,hogy halványan elmosolyodtam és kuncogni kezdjek,de a fiú még mindig lehajtott fejjel állt előttem.
-Milyen sablonos bocsánatkérés Gasly.-és a kuncogásból immár hangos nevetés tört ki mire a fiú meglepetten nézett fel rám.-ez a téma már rég lejárt okos.-nevettem kicsit tovább és a fiúnak óriási mosoly ült ki az arcára.
-Tehát akkor nem haragszol??-kérdezte nagy izgatottsággal a hangjában.Ez bugyuta?Nem volt egyértelmű?
-Nem haragszom -mosolyogtam tovább és szinte szívinfarktust kaptam mikor egy nagyon hírtelen,szoros ölelésbe húzott a fiú.-azért én fojts meg mert azt már nem biztos megbocsájtom!-próbáltam mondani de kicsit megakadt a szavam közbe annyira szorított már.De aztán egyre inkább gyengült az ölelése mígnem teljesen elengedett.
Aztán utána Lucy mellé állt és őt is megölelte mire a lány kicsit nevetni kezdett.Undorító Pierről ezt mondani de aranyosak voltak ketten.Rá néztem a telefonomra ami éppen 5 órát ütött.Ilyen korán végeztek az edzéssel?
-Végeztetek az edzéssel?-kérdeztem kicsit furcsálva mire a fiú már felém fordúlt közben meg Lucy derekára helyezte a kezét.
-Igen, nekünk igen.Ha minden igaz a Ferrarisok kellett még maradjanak egy órát de nem tudhatom pontosan.Tudod,vetéjtársak.-mosolyott továbbra is Pierre én meg akaratom ellenére nem tudtam másra gondolni csak Charlesra abban a pillanatban.Vagyis nem csak abban a pillanatban,mert szinte minden pillanatban.Csak azon tudott járni az agyam,hogy vajon tényleg minden kamu volt?Minden amit tett csak egy terv része volt?De akkor miért nézett úgy rám?Halucináltam?Annyira de annyira azt szeretném hallani tőle,hogy ha volt benne hazugság is de nem az egész volt az.Hogy nem mindent tett csak Pierre miatt.Hallani akarom,hogy igaz volt ami a zongoránál volt.
De miért álltatom magam?Ha neki semmit sem jelentett, miért kell nekem bármit is jelentsen?
Miért kell ennyit jelentsen?
Újabb rész, újabb dráma és új dolgok.És még mennyi minden lesz.Jönnek majd a kövi részek!Addig is puszi!❤️
VOUS LISEZ
A Gift - Charles Leclerc
Fanfiction"When are we going to understand that we are put on earth to...LOVE" Sara Wilson,influenszer lány akinek az élete az éneklés és álma,hogy majd egyszer híres énekes lesz.Pierre legjobb barátja viszont előre kéri tőle a születésnapi ajándékát ami telj...
