☆
Nem is tudta már mennyi az idő. Azt viszont tudta, hogy dereka szétszakad.
Soha nem lesz többet alul.
Habár Minho baromira élvezte a tegnap este minden percét, megfogadta, hogy egy ideig befejezi a mindenbe beleegyezést. Az ilyen jellegűekbe csak, természetesen.
- Ah, faszom... - suttogta, megdörzsölve hátát. Oldalra fordulva Hyunjin volt, az igazak álmát aludta. Minho elmosolyodott, mind a szép látványa miatt s mind azért, amiért végre alszik. És remélte, hogy nem a...
Nem, nem attól. Ilyenekre nem gondolhat.
Óvatosan kelt fel, szinte majdnem elesett — lábai mintha zseléből lettek volna.
Az este folyamán elszórt ruháikat átlépte, és egyből a fürdőbe indult, hogy végre lemosson magáról mindent. Teljesen átjárta testét a reggeli forró zuhany, egy ideig csak állni volt hajlandó. Képtelen volt mozogni. Lemosta magát, Hyunjinnál csak egy tusfürdőt tudott használni. De imádta az illatát. Akárhányszor itt aludt nála, nosztalgikusan járta át az összes emlék az agyát a illat miatt — ezt a tusfürdőt használta akkor is, mikor Minho először hívta az irodájába. Már akkor is imádta rajta.
Miután végzett, végre megtörülközött. A tükörbe nézve egy fokkal szebb látvány fogadta arcát illetően, már nem voltak annyira karikásak szemei. Viszont tele volt szívásfolttal nyaka. Még mellkasa is, és ami a legjobban zavarba ejtette őt, az a mellbimbója alatti folt volt.
Hyunjin házában a fürdő közvetlen a hálóval volt szemben, így Minho teljes rálátást látott Hyunjin mostanra hűlt helyének. Testére a törülköző valahára felcsavarva indult ki a kicsi folyosón egészen az amerikai konyhába, hogy köszöntse szerelmét, ki mintha csak emlék lenne a házban; továbbra is hűlt helye. De Minho persze pontosan tudta, hogy merte van; kint a teraszon, bámulva a hatalmas tisztást az udvara mögött. Persze megint hiányzott valamelyik ruhadarabja, de meglepődve konstatálta, hogy ez a nadrágja volt. Volt rajta pulóver.
- Október van, Hyunjin. Öltözz fel rendesen. - Minho hátulról ölelte át kedvesét, kinek cigarettájának fele már odavolt - Jó reggelt. - belecsókolt puha nyakába.
- Szia. - fejét hátrahajtotta, így készségesen Minho vállára tudott dőlni.
- Hogy aludtál?
- Mintha fejbe basztak volna. Komolyan. - kuncogott fel - El tudtam szerencsére aludni.
- Ennek örülök. - mosolygott.
- Te hogy vagy? - tette fel pajkosan a kérdést. Még huncutul el is mosolyodott.
- Ahh... - sóhajtott - Mindenem fáj.
- Pedig nem voltam durva. - lepődött meg Hyunjin, elhúzódva és hátrafordulva.
- Ez... ez nekem az első volt. - felelte szégyenkezve. Teljesen kipirult.
- Huszonhat éves vagy, és még nem dugtak meg? Ez komoly? - elvigyorodott.
- Ne cikizz. - húzódott el és még mindig nem létesített szemkontaktust, sőt, még dörmögött is - Inkább vegyél fel egy nadrágot.
- Egy törülközőben állsz előttem, Minho.
- Most akartam bemenni. Megfagyok. - didergek.
- Egyél. Csináltam kaját.
- Cs-csináltál kaját? Hogy? Ilyen gyorsan?
- Minho, fél óráig zuhanyoztál. Ha nem hagytál nekem melegvizet, kinyírlak.
- Hagytam! - nevetetett fel, s végleg bement.
