autumn vibe

5.

Majdnem lefejeltem a pirítós kenyeremet, olyan fáradt voltam.
- Tegnap drámán elkezdtük nézni a Szabadság, szerelem-t és borzasztóan lehangoló volt - mesélte Gréti. - Plusz mi adjuk elő az október 23-ai bemutatót.
- Óóó, kaptál valami szerepet? - vonta fel a szemöldökét anya.
- Igen, verset kell mondanom - dünnyögte Gréti és látszott rajta, hogy ennek egyáltalán nem örül.
- Miért kiabáltok? - ásítottam. Anya és Gréti kérdőn összenéztek.
- Valaki álmos, mert tegnap elvertük a kártyajátékban? - vigyorgott Tomi. Hát igen, tegnap majdnem éjfélig játszottunk és lehetetlen volt egy hatástalanítót szerezni.
- Az bunda volt - motyogtam.
- Mivan? - röhögte el magát a bátyám. - Te megőrültél - jelentette ki.
- És erre csak most jöttél rá? - forgattam a szemem és elindultam felfelé a lépcsőn.
- Ugye tudod, hogy most rólad van szó? - kiáltott utánam Tomi.
- Igen! - üvöltöttem vissza.
Fent a szobámba lassan összekészülődtem, majd lementem a garázsba és bevackoltam magam Tomi kocsijának hátsó ülésére.
- Jó korán lejöttél - foglalt helyet elől Tomi. - Fázol?
- Nem, csak fáradt vagyok - motyogtam.
- Várj egy kicsit - mondta és elment. Nem sokkal később visszajött egy termosszal a kezében, amit aztán átadott nekem. - Kávé.
- Te miért vagy most kedves velem? - húztam össze a szemöldökömet.
- Á, tudod... Testvéri szeretet - legyintett. Természetesen átláttam rajta, és ezt Tomi is észrevette. - Még véletlenül se gondolj arra, hogy a haverom megkért, hogy mutassalak be neki péntek este...
- NEM! - vágtam rá és hevesen rázni kezdtem a fejem.
- Csak másfél óra lenne péntek este, aztán leléphetünk onnan - próbálkozott tovább.
- És ez neked miért éri meg? - tártam szét a karomat.
- Azt nem mondom el - ingatta a fejét. - De légyszi, egyezz bele! - könyörgött, mint egy kis ötéves. Elgondolkoztam. Mégis milyen veszteségem lehetne belőle?
- Rendben, elmegyek - bólintottam. - De hol, és mikor lesz?
- Péntek este nyolctól, a címet meg átküldöm - vette elő a telefonját és elküldte a hely nevét.
- Ez egy... - néztem meg alaposabban a képeket és az információkat. - BULIII??? - kiáltottam fel. Sosem voltam az a bulizós ember, aki mindenki előtt táncol és ugrál.
- Már beleegyeztél! - védekezett Tomi. Igaza volt. Megígértem neki, hogy elmegyek vele.
- Oké oké, de maximum másfél óra - sziszegtem a fogaim között. - És pontosan kit is fogok megismerni?
- Egy barátomat - legyintett.
Gréti és Regő beszállt a kocsiba és elindultunk a sulim felé.
Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy töriből hármasra feleltem, és a többi órán is alig bírtam figyelni. Ezért valószínűleg a matek dogám pedig kettes lesz.
Délután Szofival együtt léptem be a házba.
- Mi az ebéd? - dobta le magát az étkezőasztalhoz. Szokásosan teljesen otthonosan érezte magát, amin egyáltalán nem lepődtem meg.
- Ööö - nyitottam ki az üres hűtőt. - Szerintem semmi.
- Akkor rendelek pizzát - vette elő a telefonját és spanyolul szólt bele a hívásba. Szofi a világ minden nyelvén megtanulta, hogy hogyan kell pizzát rendelni.
Nem sokkal később már mindketten az asztalnál ülve ebédeltünk és egymás között cserélgettük a szeleteket.
- Találd ki, hogy milyen dolgom lesz péntek este - szólaltam meg.
- Valaki randira hívott? - fintorgott. - Csak azt mondanád úgy, mintha a fogadat húznák.
- Neeem, annál sokkal rosszabb - nyavalyogtam. - A bátyám haverjával el kell mennem egy buliba, mert Tomi ezt kérte. Azt tudom, hogy Balázsnak hívják az illetőt.
- Uh - sütötte le a szemét. Szofival sosem voltunk romantikus fajták, inkább a horror dolgokat szerettük. Miután én is tizenhat éves lettem (Szofi pár hónappal idősebb nálam), milliószor mentünk el moziba vagy találkoztunk egymásnál, hogy megnézzünk egy újabb korhatáros horror filmet, aminek a szüleink nem is örültek, de mi csak vonogattuk a vállunkat.
- Jut eszembe, szombaton van kedved moziba menni? - kérdeztem.
- Mikor nincs? - kérdezett vissza. - Na jó - törölte meg a száját egy szalvétával. - Biztos, hogy több dolgot tudok a romantikáról mint te, de azért én sem vagyok szakértő. Mégis amondó vagyok, hogy ne egy egyszerű melegítőnadrágba menjél a "randira", ezért most szépen felmegyünk és kiválasztjuk a péntek esti ruhádat.
Felmentünk a szobámba és csak álldogáltunk a szekrényem előtt. Egy darab csinos ruhám sem volt, ami megfelelt volna egy buliba.
- Van kedved elmenni a plázába? - érdeklődtem Szofitól, mire ő válaszképpen felkapta a táskáját.
A plázába érve rögtön egy ruhabolt felé vettük az irányt, ahol mindössze két órát töltöttünk, hogy megtaláljuk a megfelelő ruhát.
Bementem az egyik próbafülkébe és behúztam magam után a függöny. Két ruha között vacilláltam. Mindkettő ugyanolyan mini, feszülős volt, csak az egyik fekete, a másik pedig fehér volt. Persze volt benne némi különbség.
Kiléptem a fekete ruhámban.
- Juj! - visított fel Szofi. - Te leszel a legszebb a buliban.
- Gondolod? - forgolódtam, hogy mindenhol szemügyre vegyem a ruhát.
- Persze, de azért próbáld fel a fehéret is - vigyorgott Szofi. Nemsokára kiléptem a fehér ruhámban.
- Nem! - vágtam rá, ahogy megláttam magam a tükörben. - Ez már túl kirívó!
- Pedig ez jobban áll - töprengett Szofi, nekem meg elkerekedett a szemem. - De te tudod - tette fel a kezét védekezőn.
- Én ezt többet fel nem veszem - morogtam, majd visszavettem az utcai ruhámat és a kasszához lépve kifizettem a fekete ruhát.
Ezután Szofival beültünk a moziba, majd egy kínai étterem felé vettük az irányt.
Az enyhén csípős kínai szezámmagos csirkémet eszegettem az evőpálcikámmal, miközben a péntek estén gondolkodtam. Volt még addig három napom.
- Szerinted hogyan kéne viselkednem egy buliban? - kérdeztem Szofitól.
- Viselkedj visszautasítóan, ha nem akarod, hogy Balázsnak megtetszél - vigyorgott, én meg visszamosolyogtam rá. Pontosan ezt fogom tenni. Végülis csak egy buli lesz, mi bajom lehet tőle?