autumn vibe

14.

Szofi halloween napján írt, hogy lenne-e kedvem átmenni hozzá. Normál esetben meggondoltam volna, de a Batus dolog után nem volt kedvem találkozni vele. Így írtam neki, hogy nem érek rá, de ez igaz is volt. Anya és Mária kitalálta, hogy mi az utcában menjünk el csokit gyűjtögetni, addig ők otthon édességet osztogatnak a "csokit vagy csalunk" résztvevőinek.
Mondjuk azt nem írtam, hogy ő viszont ha ráér nyugodtan jöjjön. Nem akartam elrontani az estét azzal, hogy teljesen őrülten viselkednék Szofival, aztán meg egyszer csak kiakadnék, hogy láttam őt Batuval és összeveszünk és hazamegy. De ha lehet, ezt majd személyesen szeretném megbeszélni vele, csak jobb körülmények között.
Először semmi ötletem nem volt, hogy minek öltözzek, meg jelmezem sem volt. Ezért hosszú töprengés után a fekete cica mellett döntöttem. Elég egyszerű, de legalább nem kell öltözködnöm, csak két cicafüles csattot kell beletűznöm a hajamba és ki kell festenem magam.
Lementem a nappaliba anyához, aki gondterhelten nézegette a telefonját.
- Valami baj van? - ültem le mellé a kanapéra.
- Gondolkodom, hogy mivel tudnám egy kicsit is kiengesztelni Grétit. - Ja, hát Gréti annyira kiakadt anyáékra, hogy alig szól hozzájuk, és csak akkor jön le a szobájából, amikor nagyon muszáj.
- Valószínűleg semmivel - vágtam rá. - Hátha majd magától beletörődik a helyzetbe - mondtam, bár egyelőre reménytelennek tűnt. - Mondjuk a szabaduló szoba nem hangzik rosszul - pillantottam anyára, de ő nem vette a célzást.
- Olyan program kell, amilyet Gréti szeretne - nyomkodta tovább a telefonját.
- De ő is szereti a szabaduló szobát - próbálkoztam tovább.
- Majd azért megkérdezem tőle, de most menj fel tanulni - jelentette ki, mire elkerekedett a szemem. Tanulni? Őszi szünetben?
- Anyaaa, szünet van - néztem rá könyörögve, hátha visszavonja az előbbi utasítását. De nem esett meg rajtam a szíve.
- Talán nem kaptatok tanulnivalót? Mert akkor én magam is tudok összeírni néhány gyakorló feladatot - vigyorgott, én meg egy nagyot sóhajtva felmentem a szobámba és kinyitottam a tankönyveimet. Az már más kérdés, hogy tanultam-e vagy sem, inkább csak nézegettem a lapokat.
Hangosan elindítottam egy Billie Eilish-es lejátszási listát és halkan dúdolgatni kezdem a "Happier Than Ever" dalszövegét, miközben egy könyvet olvastam, aminek köze sem volt a tankönyveimhez.
Hirtelen Tomi rontott be szörnyülködve.
- Mi ez a borzadály? - fintorgott.
- Hé, húzzál kifelé - kiáltottam rá és feljebb vettem a hangerőt.
- Ne már, ezt mostmár Milán is hallja - mutatott a nyitott ablakom felé. Elfordultam, és ezt Tomi ki is használta. Felkapta a telefonom és leállította a zenét.
- Naaa - szóltam rá, kikaptam a kezéből a telefonom és visszakapcsoltam a zenét. Ez így ment egy darabig, egymás kezéből kapkodtuk ki a mobilt és ez addig fajult, hogy kiesett az ablakon rá a betonra. A tokot még veszekedés közben sikerült levarázsolnunk róla, így semmi nem védte. - Most nézd, mit tettél - hajoltam ki az ablakon. A telefonom ott hevert a betonon és biztos voltam benne, hogy összetörött. A zene is abbamaradt, amint a mobil földet ért. - Anyaaa - futottam ki a szobámból, majd le a lépcsőn és be a nappaliba. - Tomi kiakarta kapcsolni a zenét... - És mindent elmeséltem úgy, ahogy volt.
- Mondhatom, okosak vagytok - nézett ránk felváltva, mert időközben Tomi is lejött az emeletről. - Lia, egy darabig biztos, hogy nem tudunk új telefont venni, de azért nézd meg, hogy mi baja lett.
Felkaptam apa pulcsiját (az volt kéznél), majd kimentem a teraszajtón és a szobám ablaka előtt megálltam. Képernyővel lefelé érkezett le a mobil. Gondolhattam volna, hogy van ekkora szerencsém. Felvettem a telefont és megfordítottam. Természetesen teljesen használhatatlannak tűnt és még bekapcsolni sem lehetett. Fújtatva visszamentem a házba és mérgesen Tomi hatalmas pofájába nyomtam az összetörött telefonom.
- Gratulálok - grimaszoltam.
- Te is benne voltál - mondta rezzenéstelen arccal a bátyám és nem úgy nézett ki, mint aki sajnálja a történteket.
- De te ejtetted ki az ablakon - szóltam felemelve a hangomat. - Telefontokot biztos, hogy te fogsz nekem venni.
- Majd meglátjuk - vonta meg a vállát és felment a szobájába, mire sóhajtva én is felszaladtam a sajátomba.
Egész délelőtt filmet néztem, majd letöltöttem az Instagram-ot és a TikTok-ot is (még szerencse, hogy emlékeztem a jelszavamra) és azokat görgettem megállás nélkül. Komolyan, fogalmam sem volt, hogy miért unatkozok ennyire és már alig vártam a délutánt.
Ebéd után segítettem anyának a díszítésben ahol még kellett, majd a csokikat is kiraktuk egy hatalmas tálba, amit az előszobába vittünk hogy kéznél legyen, ha ajtót kell nyitni. Elmondhatatlanul vártam már a hat órát, hogy elmenjünk gyűjtögetni. Persze azt még jobban vártam, hogy mindezt Milánnal tegyem, de ezt alig mertem bevallani magamnak.
Tomi hatalmasat röhögött, miközben beléptem a nappaliba a cicás csattommal a hajamban. Fogalmam sem volt, hogy mi lehet bennem olyan vicces, mindenesetre ahogyan elhaladtam mellette, belerúgtam a lábába, mire a bátyám hatalmasat ordított.
- Te hülye állat! - üvöltött rám.
- Hiszen az te vagy! - vigyorogtam, miközben végigmértem Tomit. Nem tudtam kitalálni, hogy minek öltözhetett, mert teljesen fekete ruhában fogdosta a fájó lábát, de nem is nagyon érdekelt.
Leültem a kanapéra és vártam, hogy hat óra legyen. Igaz, egész nap elektronikus eszközök képernyőjét nézegettem, de most sem tudtam megállni, hogy ne kapcsoljam be a tévét és nézzek még egy részt a sorozatomból.
- Cica vagy, ugye? - hajolt az arcomba Gréti, mire bólintottam. - Akkor miért nincs kihúzva a szemed és miért nincsenek bajszaid? - vonta fel a szemöldökét.
- Nem akarom leégetni magam.
- Á, ha én csinálom meg, akkor senki sem fog kiröhögni - legyintett és felvezetett a szobájába. Leültetett a sminkasztalához, majd kotorászni kezdett a fiókjában és egy csomó mindent elővett belőle.
- Már megoldódott a szerelmi ügyed? - érdeklődtem.