autumn vibe

6.

Aha. Csak egy buli.
Péntek este nyolc előtt pár perccel még fent a szobámban csináltam a sminkemet. Anyáék ma este moziba mentek, így azt mondtam nekik, hogy amikor hazaérnek én nem biztos, hogy itthon leszek, mert Szofival elmegyünk valahova. Hittek nekem.
- Itt van Balázs - rontott be a szobámba Tomi és végignézett rajtam.
- Egy szót se! - tettem fel a mutató ujjam és Tomit kikerülve leszaladtam a lépcsőn.
Kiléptem az ajtón, aztán összehúztam magamon a pulcsimat és amíg a kapuhoz nem értem, addig azon gondolkodtam, hogy rossz döntést hoztam-e azzal, hogy beleegyeztem egy "randiba".
Balázs a kocsijának támaszkodva várt rám. Amikor észrevett, kinyitotta az kocsi ajtaját, én meg köszönve beültem az anyósülésre.
Rögtön el is indultunk.
- És... Mit lehet rólad tudni? - törte meg egy idő után a kínos csendet Balázs.
- Nem szoktam péntek este bulikba járni - vágtam rá. Balázs elnevette magát, majd hamar rájött, hogy nem vicceltem.
- Pedig kinézném belőled - csúszott ki a száján, mire összehúztam a szemöldökömet. - Mármint nem úgy értettem! - védekezett.
Tíz perc kocsikázás után megérkeztünk a buli helyszínére, ami egy hatalmas teremből állt.
- Maradj mellettem - kiabálta túl a hangos zenét Balázs és hirtelen megfogta a kezemet, majd elindult befelé a tömegben. Mindenhonnan lökdöstek engem, a legtöbb véletlen volt, de nem vagyok benne biztos. Valamiféle folyadék is a ruhámra löttyent, ami rögtön átázott. Gyorsan felvettem a pulcsimat és úgy döntöttem, hogy az a buli végéig rajtam marad.
Egy nyugodtabb helységbe érkeztünk, ahol leültünk egy asztalhoz egymással szemben.
- Ilyennek képzelted? - kérdezte Balázs, miközben rendelt nekünk valamilyen italt.
- Nem is tudom - töprengtem. - Nem is képzeltem semmilyennek. De nem nagyon tetszik.
- Egy picit maradjunk, aztán felőlem leléphetünk, ha nem akarsz tovább maradni - ajánlotta fel, majd a kihozott italokból inni kezdett.
- Ez mi? - érdeklődtem a poharakra bökve.
- Ööö, valamilyen koktél - felelte. Bólintottam, de eszem ágában sem volt beleinni. - Elnézést - állított meg egy kiszolgálót. - Hozna egy citromos jeges teát?
Meglepett Balázs figyelmessége.
Balázs felállt és intett nekem, hogy menjek vele táncolni. A szám szélét rágva figyeltem, ahogy kilép a tánctérre és eltűnik a tömegben. Felálltam. Oké. Fél órát táncolok vele, aztán hazamegyek.
Balázst kerestem a tömegben, miközben olyan rosszul éreztem magamat, hogy legszívesebben kirohantam volna. Nem vagyok magas, ezért alig kaptam levegőt és úgy éreztem, hogy mindjárt elájulok.
- Balázs? - szólítottam meg egy fiút, de ő nem Balázs volt. Ezután teli torokból kiáltoztam, Balázs nevét mondogatva. Aki egy idő után meg is jelent. - Menjünk - kérleltem.
- Naaa, csak húsz perc és tényleg lépünk - ígérte meg. Bólintottam és elindultam a tömegből kifelé.
És én hülye tényleg azt hittem, hogy húsz perc múlva elindulunk. Ehelyett Balázs részegre itta magát, és úgy akart hazavinni engem. Mondtam neki, hogy szó sem lehet róla, mire ő ezt úgy értelmezte, hogy nem akarok hazamenni és visszament táncolni. Hangosan fújtattam egyet, majd felhívtam azt, akire ilyen esetekben mindig számíthatok. Természetesen nem a bátyám volt az.
- Mizuuu? - szólt Szofi, és biztos voltam benne, hogy vigyorog.
- Most azonnal gyere értem - kértem.
- Ó, nem sikerült jól?
- Nem mondanám, de majd mindent elmesélek, miután ideértél - nyomatékosítottam, hogy minél előbb el akarok tűnni innen. Szofi kinyomta a hívást, és nemsokára meg is érkezett, majd az idő közben eleredt esőben beszálltam Szofi apukájának a kocsijába (amit egyébként Szofi vezetett).
- Egészen sokáig maradtál - jegyezte meg, miközben egy étterem felé vettük az irányt.
- Borzalmas volt - forgattam a szemem. - Ezek után legszívesebben a sulis halloweeni bulit is kihagynám.
- Csak ott nincs alkohol - biccentett Szofi. - És mi lett Balázzsal? Nem kéne visszamenni érte?
- Ööö, nem tudom... - gondolkodtam. Merthogy ő velem érkezett, és nem vezethet. Mindegy, az most az ő baja. - De részegre itta magát.
- Akkor visszamenjünk? - pillantott rám Szofi a piros lámpánál.
- Nem kell - legyintettem. Tudom, hogy ha ez az este valamikor a szüleim tudtára kerül, akkor nagyon nagy baj lesz belőle.
Az étteremben leültünk egy asztalhoz, és az étlapot kinyitva leadtuk a rendelésünket a pincérnek, aki nemsokára ki is hozta az ételeket. Rajtunk kívül még egy pár üldögélt egy másik asztalnál ebben a késői órában.
- Van kedved nálam aludni? - érdeklődtem, miközben csináltam egy képet a tésztáinkról, és elküldtem anyának, hogy azt higgye, hogy tényleg egész este Szofival voltam.
- Te aludj nálunk - javasolta Szofi. - Különben hogy vinném haza apa kocsiját, akinek holnap reggel kelleni fog? - És miután befejeztem a fotó készítését, már tömte is magába az ételt.
- Jó, nekem mindegy, hogy ki hol alszik - vontam meg a vállam.
- Oké, akkor szólok anyának, hogy vigye ki az egyik matracot a fűbe - vigyorgott, mire elnevettem magam. - Vaaaagy, amíg még nincs olyan rossz idő éjszaka, akár kimehetünk a kertbe sátorozni - mondta. Felcsillant szemmel beleegyeztem Szofi ötletébe, és írtam anyának, hogy Szofinál alszom, csak hazaugrom a cuccaimért. Anya erre ezt írta: "Szupeeeeer! Mi még sokára érünk haza, de nektek jó szórakozást!" és millió smiley.
- Tomi otthon van? - kérdezte Szofi, nekem meg leesett.
- Ó, istenem - sóhajtottam. Mert otthon volt. És amikor hazamegyek pár dolgot összepakolni, és találkozom a bátyámmal, akkor biztos, hogy megkérdezi, hogy milyen volt a buli. Akkor mondjam neki azt, hogy rossz és Balázst meg otthagytam a fenébe?
- Jó, majd kitalálok valamit - bólogattam, aztán felemeltem a poharam, amiben üdítő volt. - Egészségünkre! - koccintottam Szofival.
A házunk előtt megállva kiszálltam az autóból és amíg az ajtóhoz értem, bőrig áztam. Halkan elfordítottam a kulcsomat a zárban és kinyitottam az ajtót. Besettenkedtem az előszobába és nesztelenül levettem a cipőm, majd a lépcsővel szembefordulva sóhajtottam egyet és felléptem az első fokra, ami abban a pillanatban megnyikordult. Csak remélni tudtam, hogy senki nem fog meghallani.
A lépcsőfordulóban megkönnyebbülten pillantottam vissza az előszobába. Senki sehol. Ez jó jel.
Hirtelen megjelent Regő feje és már nyitotta a száját, amikor én a mutató ujjamat a szám elé emeltem, még mindig hevesen dobogó szívvel.
- Nincs itt semmi - kiáltott vissza a konyhába Regő. - Nem akarsz videojátékozni? - érdeklődött valakitől, miközben mutogatni kezdett nekem, hogy menjek már fel. Gyanítom, hogy Tomi volt még lent.
A szobámba érve kinyitottam a szekrényem és össze-vissza dobáltam a nagy táskámba mindent is, majd a fürdőből elraktam a fogkefém és már mentem is volna le, de az ajtónyitódásra elkaptam a fejem. Gréti lopózott be a szobámba. Nem csukta vissza az ajtót. A folyosón végigsietve belestem a szobámba, ahol Gréti a sminkasztalomnál kutakodott az egyik kezével, a másik kezével pedig szedte össze a cuccaimat, hogy aztán azokat elvigye magának. Dühösen az ajtófélfának dőltem, és vártam, hogy ő vegyen észre engem.
Gréti megfordult a három maréknyi sminkkel, arcmaszkkal és mindenféle krémmel a kezében. Két lépést haladt előre, amikor észrevett engem és lefagyott.
- Ez nem az, aminek látszik - közölte és visszaejtette az összes cuccot az asztalomra.
- Már értem, hogy miért tűnik el mindig mindenem - biccentettem és kilöktem Grétit a szobámból. Elővettem a szobám kulcsát az egyik fiókból és bezártam az ajtót. - Nem gondoltam, hogy erre bármikor is szükségem lesz - mutattam fel a kulcsot, majd leszaladtam a lépcsőn, ami hangosan nyikorgott utánam. Aztán mégegyszer nyikorgott, ahogy Gréti futott le utánam. Gyorsan felvettem a kinti papucsom és kinyitottam az ajtót, miközben a húgom a konyha felé vette az irányt.
- Tomi, Lia most megy el - köpött be, én meg abban a pillanatban becsaptam magam után az ajtót és csak futottam. Meg sem álltam Szofi kocsijáig.
- MENJ! - üvöltöttem és bekötöttem magam. Ahogy elindultunk, kinyílt a kapu is és Tomi lépett ki rajta. Amikor meglátott bemutatott nekem, mire megvontam a vállam és belecsaptam Szofi feltartott tenyerébe.