Mivel Hubabuba a kirándulás utáni napon mégsem ért rá a randinak nem nevezhető találkozásunkra, így muszáj volt beleegyeznem, hogy szombaton menjünk a belvárosba. Persze egyikünk sem egész napos programra gondolt, hanem csak késő délután találkozunk és elmegyünk sétálgatni.
Délelőtt tízkor kócosan és a Hello Kitty-s pizsamámban lementem a nappaliba és meglepetten vettem tudomásul, hogy nem csak a mi családunk tartózkodik a házban. Milán, Mária és Gábor üldögélt a kanapén, miközben a szüleimmel és Tomival beszélgettek. Végignéztem magamon, és megállapítottam, hogy így Milán nem láthat meg engem, ezért visszaszaladtam a szobámba és rendbe szedtem magam.
Fésülködés közben Gréti rontott be a szobámba.
- Ezek ideköltöznek hozzánk, vagy mi? - tárta szét a karját mérgesen. - Minden hétvégén találkozunk velük Tomika meg anyáék kedvéért, de persze én soha nem hívhatom át a barátnőmet, meg nem mehetek el vele a plázába.
- Szerintem ezt mondd el anyának és meg fogja érteni.
- Már elmondtam! - vágta rá.
- Teljesen nyugodtan is elmondtad neki, vagy ilyen idegesen, mint nekem az előbb? - mosolyogtam, mire Gréti végiggondolta a kérdésemet és kiment a szobámból. - De nehogy Gáborék előtt mondd el! - kiáltottam utána, majd pár perc múlva én is lementem.
- Sziasztok - köszöntem körbe.
- Képzeld, kitaláltuk, hogy a szilvesztert valószínűleg együtt fogjuk tölteni - vigyorgott anya.
- De anyaaa - hajoltam közelebb. - Én minden évben Szofival ünneplem a szilvesztert - suttogtam, hogy csak anya hallja, de gyanítom nem sikerült olyan halkra, mint amilyennek terveztem.
- Szofi úgyis elköltözött és néha jó a változatosság. Főleg válás után az anyukája nem biztos, hogy meghívna minket.
- De akkor Szofi jöjjön ide - erőlködtem.
- Majd megbeszéljük később - szólt rám anya. - Kértek valamit? - fordult Gáborék felé. - Gyere Lia, megcsináljuk az ebédet - állt fel anya és kiment a konyhába, én meg követtem.
- Anya...
- Tudom, hogy Szofival bandáztok szilveszterkor, de miért ne tarthatnánk Gáborékkal? - érdeklődött, miközben elővette az edényeket.
- Szofival alig fogok találkozni, mert elköltöznek! Légyszi anya! Nekünk ez a szokásuk - kérleltem anyát. - Gréti és Regő is tökre bírja Szofit.
- Majd még meglátjuk, de most segíts elkészíteni a francia salátát - intett nekem anya és a kezembe nyomott egy kanalat.
- Maradnak ebédre is? - nyöszörögtem.
- Mi bajod van velük? - fordult felém anya.
- Semmi, csak Máriának be nem áll a szája - forgattam a szemem.
- Na és? Ő ilyen - vonta meg a vállát, miközben elkezdte megpucolni a répát. - Segítesz elkészíteni az ebédet vagy visszamész Máriával csevegni?
Természetesen maradtam a konyhában és közben írtam Hubának, hogy nincs kedvem vele találkozni, aki ezért megállás nélkül hívogatott engem, így inkább kikapcsoltam a telefonomat.
Délután egykor leülünk ebédelni (kész csoda, hogy mindannyian elfértünk az asztalhoz), mire Mária belekezdett az egy órás beszédébe és teli szájjal mesélte nekünk a viccesebbnél viccesebb történeteket. Olyan jó történetek voltak, hogy majdnem elaludtam rajtuk.
Mivel Mária leginkább anyának beszélt, én kimentem a konyhába, hogy kivigyem az étkezőbe a második fogást. Nagy meglepetésemre jött utánam Tomi is.
- Eleged van már a szomszédokból? - kérdezte a bátyám.
- Nem, csak tudod én minden évben Szofival szilveszterezek és most anya nagyon mondta, hogy Gáborékkal akarja tölteni azt az estét.
- Szóval nincs bajod velük - állapította meg.
- Nem, nincs - ráztam meg a fejem.
- Egyáltalán nincs bajod velük. - Nem tudtam, hogy Tomi ezt most kijelentésnek vagy kérdésnek szánta.
- Nincs - vágtam rá.
- Milánnal sincs.
- Dehogyis - legyintettem mosolyogva és rá pár másodpercre tudatosult bennem, hogy hogyan is nézhettem ki az előző pillanatban. Riadtan Tomira kaptam a tekintetem bízva abban, hogy ő akkor éppen nem figyelt rám, de nem lett szerencsém. Tomi röhögve fogta a hasát, én meg vörös fejjel léptem ki a konyhából.
- Minden rendben? Olyan piros vagy - fürkészett apa.
- Jól vagyok - vágtam rá zavartan és pont csak egy másodperc töredékéig Milánra pillantottam, aki szintén engem nézett. Mint mindenki más is.
- Nem kaptál el Regőtől semmit? - kérdezte anya és a kezét a homlokomra nyomta. - Nem vagy meleg - jegyezte meg.
- Semmi bajom - hajoltam el anyától, hogy engedje már el a homlokomat és inkább eltereltem a témát. - Jó étvágyat.
- Ó, Beáta milyen jól főzöl - fordult Mária anyához, aki erre mindenféle receptről kezdett magyarázni.
- Felmehetek a szobámba? - kérdeztem, miután Tomi is felszaladt és befejeztük az ebédet.
- Menj csak - vágta rá anya, de szerintem azt sem tudta, hogy mit kérdeztem, annyira belemerült Máriával a cseverészésbe.
Mielőtt a saját szobámba mentem volna, benyitottam Tomihoz.
- Miért kérdezgettél ennyire Milánról? - húztam össze a szemöldököm.
- Ez engem is érdekelne - szólalt meg mögülem szórakozottan Milán. - Igazából azért jöttem, hogy szóljak nektek. Egy óra múlva indulunk a belvárosba.
- Miért?
- Beülünk valahova meg sétálunk. És szülők is jönnek, mielőtt azt hinnétek, hogy ezt az egészet én találtam ki.
- Okééé - bólintottam és kimentem a bátyám szobájából.
Ebéd után pontosan egy órával elsétáltunk a belvárosba (Regő és Gréti nem jött), ahol beültünk egy kávézóba. Kértem egy sütőtökös lattét, amivel a kezemben elindultam anyáék asztala felé, de ott már nem volt hely, így kénytelen voltam Tomiék asztalához ülni, ahol nagy valószínűsséggel éppen rólam volt szó, mert ahogy odaléptem az asztalhoz, csendben maradtak és ez nem jellemző erre a két idiótára.
- Folytassátok csak - mosolyogtam és a székemen hátradőlve iszogattam az italomat. Tomi és Milán összenéztek és természetesen meg sem szólaltak.
- Tudtad, hogy a szülők el akarnak menni egy két hetes wellness pihenésre? - hajolt közel Tomi, mire elkerekedett a szemem. Na nehogy már anyáék lelépjenek két hétre a szomszédokkal nélkülünk!
- December elején indulnak - tette hozzá Milán.
- És te teljesen egyedül leszel otthon? - vontam fel a szemöldököm, Milán meg mosolyogva megrázta a fejét és Tomira nézett. Abból a sejtelmes pillantásból mindent ki tudtam találni. - Nálunk leszel két hétig? - kiáltottam fel.
- Lia honnan tud erről? - fordult anya Tomi felé.
- Elmondtam neki, mert igenis tudnia kéne erről! - vágta rá a bátyám. - Ha ezt Gréti megtudja ki lesz akadva!
- Gréti lehet, hogy jön velünk - sütötte le a szemét anya.
- Tessék? - kiáltottam fel Tomival egyszerre. - És kiveszed a suliból? - kérdeztem.
- Hát még nem tudom, de nyugodjatok le, valószínűleg Gréti sem jön - legyintett anya. - De most ne foglalkozzatok ezzel - fordult vissza a többi szülőhöz és ezzel le is zárta a témát.
- Gréti nem fog nekünk engedelmeskedni - ráztam meg a fejem már előre tudva, hogy abban a két hétben ne várjunk semmi jót Grétitől.
A szülőknek semmi kedvük nem volt sétálgatni (mondjuk nekünk sem, de azért minket elküldtek), így csak hárman léptünk ki a kávézóból és elindultunk a színház felé.
- Menjünk be a dm-be - kértem a fiúkat, miközben az említett boltra mutattam és meg sem vártam, hogy válaszoljanak, már indultam is. Elsőként az arcmaszkokhoz léptem és választottam magamnak kettőt, majd Tomi és Milán felé fordultam. - Bátyus, neked ez a kókuszos tökéletes lesz - vetem le a polcról, majd Milánra pillantottam. - Nekeeed... - töprengtem. - Áfonyás - nyomtam a kezébe az arcmaszkot, és ezeket meg is vettük. De végül ami este történt, arra nem számítottam.
Éjfél lehetett, amikor lementem inni. Azt hittem, hogy mindenki alszik, de nem volt igazam. Tomi és Milán a kanapén ülve a Netflixes filmek között kapcsolgattak.
- Hugi, nem jössz? - szólalt meg Tomi. Azt hittem, nem vettek észre.
- Hááát... Miért ne - ültem le melléjük és persze hoztam az arcmaszkomat is.
- Na és a miénk hol van? - kérdezte Tomi az arcmaszkomra pillantva.
- Ti is felrakjátok? - vontam fel a szemöldököm.
- Miért ne? - vigyorgott Milán, mire én is elvigyorodtam és odaadtam a fiúknak az arcmaszkokat.
Az első tíz másodperc után rájöttem, hogy bizony horror filmet nézünk. És hát néha ösztönösen közelebb hajoltam Milánhoz.
YOU ARE READING
autumn vibe
Short StoryLia harmadik évét kezdi a gimiben. Az ősz a kedvenc évszaka és mindent megtesz, hogy ez a három hónap jól teljen neki. Ebben persze a legjobb barátnője is segít. De vajon mit fog lépni, amikor a szomszédba egy bunkó új osztálytársa költözik? A könyv...