Egy halott szív tragédiája

19.rész ~ Eathan

Meg is találtam a számomra legideálisabb helyet, egy romkocsmát. Belépek a nyikorgó ajtón, a cigarettafüsttől nem lehet tisztán látni, valami idétlen pop zene szól és friss hányás illat teng a levegőben. Tökéletes.

Odasétálok a pulthoz, ahol egy pár idős faszi próbál beszélgetni kisebb, nagyobb sikerrel. Mókásak.
Kikérek egy drága whisky-t, lehajtom és kérek még egyet.

– Szerelmi bánat? – kérdezi a pultos nő.

– Nem a te dolgod. – válaszolom mogorván.

– Ne legyél ilyen kis harapós, nem úgy festesz, mint akinek lenne oka válogatni a beszélgető partnerek közül. – feleli vissza szemérmetlenül. Milyen kurvára igaza van.

– Kérek még egyet. – hangszínem lágyul, valóban nincsen okom bunkózni vele, de beszélgetni sem akarok.

Egymás után húzom le a rövid italokat, egyre nehezebb a fejem, és a tárgyal körülöttem homályosodni kezdenek. Kezemmel támasztom a fejem, nehogy eldőljek.

– Nem adhatok többet. – szól rám a csapos, amikor újabb kört kérek ki.

– Itt én vagyok a vendég. Szolgálj ki. – szólok rá erélyesebben, megpróbálok felkelni a székből, de nem megy. Visszahúz a helyemre a gravitáció.

– Maradj a helyeden, különben kirakatom a szűröd. Szarul nézel ki. Van hol aludnod? – kérdezi, azt hiszem.

Válaszol megrázom a fejem, de majdnem leesek a székről közben.

– Charlie, válts fel. Mindjárt jövök. – mondja a pultos nem tudok kinek.

Kijön a pult mögül, leteszi a kötényét és segít felkelni. Kezemet átbújtatja a vállán, és elindulunk valami alaksorba.

– Hova a picsába viszel? Nincs nálam pénz. – beszélek felelőtlenül.

– Fogd be a szád, mielőtt kidoblak inkább az utcára. Örülj neki, hogy nem hagyom, hogy kizsebeljen valami alkoholista fasz odafent. – válaszolja.

Teljesen igaza van. Mit kötöszködök már megint.

– Tudod, Aarcha is pont emiatt szarik rám. – kezdem el az idióta beszédet.

– Tehát Aarcha. Ő miatt vagy ma itt? – kérdezi, miközben a lábaival belök egy vasajtót.

Legalább háromszor megbotlok, amíg sikerül elbotorkálnom az ágyig. A pultos leültet, és hoz egy pohár vizet.

– Hogy hívnak? – nézek rá csillogó szemekkel, kicsit ki is folyik a nyálam a szám szélén.

Hanyatt dőlök az ágyon, aminek kellemetlen pézsma szaga van, vele együtt szivar szag keveredik. Azonnal liftezni kezd a gyomrom, így visszaülök.
Kezemet magam mellett megtámasztom, tekintetem nagyon ingadozó, alig látok valamit, csukódna le a szemhéjam nehézkesen.

– Jól eláztál, te fiú. – jegyzi meg kacagva.

– Hogy szólíthatlak? – kérdezem vissza.

– Christina. – feleli, majd kivesz a szekrényének a fiókjából egy füves cigit. Ahogy megcsapja az orromat a jellegzetes illat, mintha kijózanodnék.

Hosszan megfújja, majd ahogy fújja ki, a tüdeje sípolni kezd. Felém nyújtja a spanglit, amit örömmel elveszek és elkezdem szipókázni.

– Mit szeretnél? – kérdezem, az arcába fújom a füstöt.

– Én? Semmit. Csak segítettem rajtad. Látszik, hogy nem vagy gyakorlott alkoholista, nem akartam, hogy kizsebeljenek. A magadfajta elkényeztetett kölyköket könnyen kilehet használni. – válaszolja, elveszi tőlem a cigit.

– Hogy érted, hogy magam fajta? – terpeszbe teszem a lábaimat, megnyalom a szám szélét. Szerintem észveszejtően festek, de fogalmam sincs, hogy ilyen satu részegen mit lát belőlem.

– Tudod te jól. Gazdag, fiatal, jóképű srác vagy, akinek minden a lábai előtt hever, és csak csettintenie kellene, hogy találjon magának valamit. Drága holmikba öltözködsz, hogy ezzel ellensúlyozd a lelki szegénységed. Pompát öltesz magadra, pompával veszed körbe magad, hogy a hiányosságaidra senki ne figyeljen fel. Most mégsem pottyant az öledbe, amit vártál. Aarcha, ha jól emlékszem a nevére, szépen lapátra tett. Sőt, abba is biztos vagyok, hogy ...– folytatná, de félbeszakítom, megragadom a derekát és az ölembe húzom a lányt.

– Ó, ezek szerint igazam van. – mosolyodik el, majd beleszív meg egy utolsót a cigijébe, nekem is a számba teszi, megvárja amíg beleszívok, és leteszi az ágya mellett lévő hamutartóra.

– Pofa be! – szólítom fel, majd az egyik kezemmel a tarkójához nyúlok, és a száját az enyémre tapasztom.

Józan állapotban nem biztos, hogy ezt megtettem volna. Szájának kesernyés íze füstös volt, de nekem jelen pillanatban teljesen megfelelt.
Vadul csókoltuk egymást, ő is erre vágyott, és én is.

Kezeimmel levettem a fekete, koszos pólóját, arra a pillanatra elváltunk egymás szájától, aztán hevesen, birtoklóan vissza. Nyelveink esetlen táncot jártak, egyik kezemet magunk közé préseltem, és kigomboltam a nadrágomat, amíg ő az ingemet gombolta le rólam, majd leráncigálta azt. Vékony ujjai végig a karomon lévő izomkötegek tónusos kirajzolódását simítják, belesóhajt a számba, amikor megérzi a hasának nyomódó meleg, lüktető merevedésemet.

Szó nélkül feláll, és leveti magáról a szűk farmernadrágját, miközben végig a testemet méregeti. Ismét megtámaszkodom magam mellett az egyik tenyeremen, másik kezemmel simogatni kezdem a farkamat, miközben az arcára próbálok összepontosítani. De túlságosan részeg vagyok, és már be is vagyok állva.

Christine, azt hiszem legalábbis Christine, a vállaimnál hanyatt dönt és rám mászik. Nyakamat végig nyalja, majd elővesz egy óvszert, szájával eltépi a csomagolást, és próbálkozik felhúzni a farkamra. Látszik, hogy sokszor nem használta még.

A hátára tapasztom a tenyeremet és lendületből felülök vele.

– Ne haragudj, de émelyeg a gyomrom. – indoklom meg a hirtelen pózváltásomat.

– Hagyjuk abba? – leheli az arcomba.

– Fogd már be. – megfogom a farkam tövét, félrecsúsztatom az átázott bugyiját, aláigazítom magam és belé hatolok.

Mindketten megállunk egy pillanatra, belenyögünk egymás szájába, és magamhoz húzom a testét. Kemény mellbimbói a nyakamnak szegődnek, alulról belemarkolok a kerek fenekébe és apró, gyengéd mozdulatokkal dugom őt alulró.

Kezeivel a vállamba kapaszkodik, fejét hátravetve nyög a párás levegőbe.

Testünk izzadva csattan egymáson, folyamatosan érzem, ahogyan rámfeszít. Már kezdek elfáradni, a combjaim feszesek, a levegő egyre jobban elhasználódik.

– Élvezz el Aarcha. – összeszorítom a szemeimet, hanyatt döntöm a fejemet, és ütemtelenül, rázkódva belé élvezek. Aarcha arca, testének gyengéd vonásai olyan élesen vannak a szemem előtt, mintha nagyítót néznék.

– Bocs. – magyarázkodom a névtévesztés miatt.

– Ugyan. Valószínűleg te leszel életem legjobb partija szépfiú. – megcsipkedi az arcomat, és kicsusszan belőlem. Feláll, felöltözik és újra meggyújtja a cigiét.

– Kérnék egy szívességet. – felelem, én is visszaveszem az alsónadrágomat.

Van egy ötletem. Talán...

Sziasztok!
Hamarosan jövök az új résszel😙