Szíveink, színeink

- 11 -

Akkor éreztem meg a legpontosabban, hogy milyen lesz Márk házibulija előtt egy órával a tükör előtt állni, amikor meghívott rá, azóta pedig csak hagytam rávenni magam, hogy nem ilyen lesz.
Annyira izgultam, hogy attól szó szerint görcsben állt a gyomrom.
Találkozni fogunk.
Nem éreztem magam kellőképpen felkészülve rá.

Az októberi időjárás miatt nem is kísérleteztem azzal, hogy valami dresszt vegyek fel, mert annál azért hűvösebb volt, már odafelé is, nemhogy éjszaka haza, így egy bő farmert vettem fel, ahhoz pedig egy csinos, piros felsőt, ami picit dekoratívabb volt, de pont annyira, ami egy buliba megfelelő, és rá tudtam öltözni.
A kicsit megnőtt frufrumat besütöttem, hogy szépen keretezze az arcomat, nagy, enyhe hullámokban, a fokozatosra vágott, hosszú hajamat besütöttem, kiválasztottam magamnak pár, a ruhámhoz passzoló ékszert, kisminkeltem magam, egy piros rúzst használva hozzá, majd magamra fújtam a kedvenc parfümömet.
Azért ez a kedvencem, mert Neki is az volt a parfümjeim közül.
Csak akkor realizáltam, hogy ezt választottam, amikor már magamra fújtam.

- Na végre - vett észre Márk derűsen, amikor ajtót nyitott nekem, mire elmosolyodtam - Szia Redzs - lépett hozzám, hogy megöleljen.
- Szia Márk - öleltem vissza mosolyogva, ösztönösen lehunyva a szemem.
Amikor elléptünk egymástól, Márk beengedett a házba, én pedig levettem a kabátomat.
- Azta, Regi, de jól nézel ki! - hallottam meg Lili hangját, aki ekkor megjelent az előszobában, mire felé pördültem, majd egymáshoz futottunk és mosolyogva megöleltük egymást Lilivel.
- Te is nagyon - dicsértem meg őszintén a barátnőmet.
Bár Lili mindig nagyon jól néz ki.
- Köszi - vigyorgott Lili, majd megfogta a kezem, a konyha felé ráncigálva - Gyere, már csináltam neked welcome drink-et.

Ahogy végigmentünk a házon, folyamatosan körbepillantgattam, hátha meglátom Őt valahol, amit Lili egy idő után ki is szúrt.
- Még nincs itt - jelezte, majd bementünk a konyhába, ő pedig kinyitotta a hűtőt - Egy másik buliból jön majd ide.
- De be van táblázva - nevettem el magam a hajamat megigazítva, miközben a konyhapultnak támaszkodtam a hátammal.
- Én naponta ezt mondom neki. Márkot lassan már gyakrabban látom, mint Szaszát, pedig Szaszával együtt lakom.
- Ennyire nincs otthon? - csodálkoztam.
- Én csak azt nem tudom, hogy mikor pihen - mondta Lili őszintén, miközben kivett két koktélt a hűtőből - Nappal egyetem, meg edzés, éjszaka meg bulizik. Szasza élete mostanában - foglalta össze röviden.
Egyből eszembe jutott Apa mondata, ami szinte beleragadt a fejembe, amióta csak hallottam tőle.
Talán tényleg úgy szállt el Szasza is a régi dolgoktól, mint valamikor Apa.
Talán tényleg megunt.
Ez keserű érzéssel töltött el, de igyekeztem nem kimutatni Lili felé.
- Sokat bulizik? - kérdeztem Lilit, aki közben valami szívószálakat keresett a konyhai fiókokban.
- Eléggé - válaszolta Lili őszintén, ki-be húzogatva a fiókokat egymás alatt - Egyetemista. Eddig is sokat bulizott, de most meg már pláne. Tele van új haverokkal, mindenhova hívják. Igaz, hogy mi is alig látjuk... - jegyezte meg Lili - És néha le akarom ütni ezért, de érted, pár hét múlva tizenkilenc éves lesz. Tökre felnőtt már.
Tényleg Apának lett volna igaza?
Bárcsak ne így lenne.
- Szereti az egyetemet egyébként? - érdeklődtem a konyha padlóját nézve.
- Igen. Úgy érzem rajta, hogy sokkal jobban ki tud teljesedni ott, mint mondjuk tavaly, a gimiben - gondolt bele Lili - Túlnőtte azt már. Meg olyan emberek között is van, akik közül egy csomónak hasonló az érdeklődési köre, mint neki, akikkel jobban egy hullámhosszon van, a szaktársai is, vagy akár a válogatottjában is, ezekre a helyekre azért úgymond meg van szűrve, hogy kik kerülnek be, és ez nála nagyon jól jött ki most. Szóval szereti, igen. Majdnem minden szempontból az álmaiban él most - rakott bele egy-egy szívószálat a koktélokba, majd egyet odaadott nekem - Mint te.
Ezt értve egyből ránéztem, és legszívesebben visszakérdeztem volna, de mégsem tettem, csak koccintottam Lilivel.
- Egészség - mosolygott rám Lili, mire én is elmosolyodtam.
- Egészség.