Szíveink, színeink

- 6 -

[Három hónappal ezelőtt - nyári visszaemlékezés]
Este tíz óra volt, már sötét, de a júliusi égbolt tiszta volt és bevilágította a már éppen nem telihold.
A kikötő az esti időpont ellenére élettel teli volt. A körülöttünk lévő hajókon is buliztak a fiatalok, tőlünk jobbra például az amerikaiak, akikkel ma napközben közösen strandoltunk és röpiztünk fürdőruhában.
A város parti részéről elhallatszódtak hozzánk a szórakozóhelyek zenéi, illetve a szemben lévő partokon is idilli fények világítottak. Szeretem ezt a hangulatot. Olyan felhőtlen.
A többiek ekkor éppen a fedélzeten buliztak, mi pedig Lilivel a hajó tetején feküdtünk egymás mellett, a csillagokat nézve. Mindkettőnkön bikinifelső volt és farmershort. Mezítláb voltunk, mert így fel tudtunk mászni a tetőre, a bokánkon barátnős egyen-bokalánc, amit még Trogirban vettünk magunknak, a hajunk pedig még félig nedves volt a sós tengervíztől. Az esti strandolásnak is megvan a maga hangulata. Viszonylag józanító.
- Szerintem Kata és Ambrus között lesz valami - jegyezte meg Lili az égboltot nézve.
- Tényleg eléggé összemelegedtek - értettem egyet.
- Ugye? Akkor nem csak nekem tűnt fel.
- Egyébként összeillenek, csak magamtól nem gondoltam volna arra, hogy közöttük fog kialakulni valami.
- Igen, ugyanez. Az megvan, hogy tegnap a jachton Kata beült Ambrus ölébe?
- Mert nem volt ülőhely, nem?
- Aha, persze - nevetett fel Lili, vele egyszerre pedig én is.
Egy kicsit átlátszó.
- Tudod, mi tűnt fel amúgy? - kérdezte Lili.
- Na?
- Na jó, nem, mielőtt ebbe a témába belekezdek, még van egy kérdésem inkább tőled.
- Oké - adtam meg magam nevetve.
- Őszintén - kötötte a lelkemre az égre nézve, majd elvigyorodva rákérdezett - Szexeltetek már itt a hajón?
- Hallottál valamit?
- Szóval igen - nézett rám Lili vigyorogva, mire felnevettem - Amúgy nem, nem hallottam semmit. És ha én nem hallottam, akkor senki.
- Akkor jó - mosolyogtam.
Lili derűsen fordította felém a fejét.
- Hányszor amúgy?
Nevetve a tenyerembe temettem az arcom, majd mutattam egy hármast az ujjaimmal.
- Na jó, Csaaaj - nevetett fel Lili tátott szájjal.
- Plusz egy majdnem - tettem hozzá, csak hogy őszinték legyünk.
- Tipp. A hajóorrban, miután fotózkodtunk és ketten hagytalak titeket.
Letörölhetetlen mosollyal az arcomon bólintottam egyet, majd rákérdeztem.
- Honnan tudtad?
- Megérzés. Nagyon izzott a levegő, amikor még kettőtökkel voltam, nagyon eltűntetek és még mindig nagyon izzott a levegő, amikor visszacsatlakoztatok hozzánk. Őszintén, én amúgy azt hittem, hogy tényleg csináltátok itt - látta be jókedvűen.
- Nem, nem - védtem magunkat nevetve.
A legjobb barátnős-mindenbe belemélyedős-tabu nélküli beszélgetésünket folytatva Lili benne maradt a témában.
Imádom a barátságomat Lilivel.
- Oké, csináljunk megint úgy, mint ha nem a bátyámról beszélgetnénk, hanem simán csak a barátodról. Ebben az átkapcsolásban amúgy már rohadt jó vagyok. Milyen vele a szex? - kérdezte a világ természetességével.
A kérdésére vigyorogva lehunytam a szemem és az általános beszédstílusomból kiszakadva a lehető legőszintébben csak ennyit suttogtam:
- Kurva jó.
Lili erre egy picit sikítva megrázta a karom, mire én is az övét, lányosan megélve együtt a fangörcsünket.
- Tudtam - vigyorgott Lili - Bencéhez hasonlítva?
- Nem lehet Bencéhez hasonlítani.
- Na jó! - fogta a fejét Lili teljesen oda-, meg vissza - De amúgy Bencével minden volt?
- Csak részben. Például Szasza... - kezdtem, majd mivel azért nem akartam minden intim dolgot csak úgy a vakvilágba kimondani, ki tudja, ki járkál a közelben, akármilyen halkan is beszélünk, úgyhogy pár szót kihagyva eltátogtam és elmutogattam - ...először. És Úristen.
- Úristen!
- Meg egyébként is sokkal jobban egymásra vagyunk hangolódva. Érted.
- Aha - vigyorgott Lili felém fordítva a fejét.
Egy egymásra vigyorgással megbeszéltük a többit, majd nevetve megszorítottuk egymás kézfejét és visszatértem a témákban.
- Szóval, mit akartál mondani eredetileg?
Lili eligazította a háta mögül a szőke hajzuhatagát, majd halkan válaszolt.
- Te is úgy látod, hogy Emma és Márk kihűltek?
Ránéztem.
- A kapcsolatuk?
Lili elhúzva a száját, bólintott egyet, majd megmagyarázta, hogy mire gondolt.
- Mármint, jó, az elején még elég lassan indult be közöttük, de amióta rendesen együtt vannak, egyébként tök cukik voltak - mondta Lili őszintén - Oké, lehetett érezni, hogy barátságból fejlődtek kapcsolattá, meg nem az a brutál szenvedélyes kapcsolat volt, ami vibrált a kémiától, de cukik, meg szépek voltak együtt. És most is azok, nem azt mondom, csak valahogy... mostanában konkrétan mint ha csak barátok lennének. Alig csinálnak előttünk bármit, ami azt sugallná, hogy egyébként ők egy pár, nem csak barátok.
- Soha nem teregették ki a kapcsolatukat nagyon. Általában maximum egy-egy puszi, vagy ölelés volt a határ, ameddig mások előtt elmentek, már az elejétől fogva.
- Tudom, persze, csak most valahogy még ezek is sokkal ritkábbak. Meg nem is tűnnek annyira őszintének, mint az elején.
A csillagokat nézve belegondoltam.
- Egyébként igazad lehet.
- Persze, hogy az van.
Ezen Lilivel együtt nevettem egyet. Szeretem Lili humorát.
- Meg nem is tudom... - folytatta Lili - Jó, azt már az elejétől tudtuk, hogy Szasza sokkal nagyobb szerelem volt Emmának, mint Márk. Emma Márkot is szereti, csak nem ugyanúgy. De ez azért a kapcsolatuk alatt nagyjából elsimult, szerintem nem volt annyira érezhető, más kérdés, hogy tudtuk, de nem volt jelen a kapcsolatukban ennyire - magyarázta - Most viszont valamiért igen, és érződik. Lehet, hogy azért, mert napokra össze van zárva Emma úgymond Szaszával is, és kicsit feljöttek benne a dolgok, vagy nem tudom, de néha esküszöm, van egy olyan érzésem, hogy még mindig nem múltak el az érzései, Márkkal viszont hűl ki a kapcsolatuk.
- Ez olyan méltatlan lenne Márkkal. Ha így van.
- Az - értett egyet sóhajtva.
Pár másodpercig csendben néztük az eget.
- Pedig amúgy Márk cuki - jegyezte meg Lili - Megérdemelne már egy normális kapcsolatot. Tökre szeretem.
- Márk jólelkű - mondtam az őszintén - Olyan barátságos. És egyébként abszolút önzetlen.
- Nagyon az - értett egyet Lili - Meg amúgy nem tudom, hogy feltűnt-e, de nagyon megértő, meg soha nem is tud haragudni sokáig senkire. Nem szereti a konfliktusokat, tudod, ilyen békés. És olyan jó közérzete lesz mellette az embernek, attól, amilyen energikus.
- Az biztos - mosolyodtam el.
- Az is olyan cuki volt tőle, amikor Emma rákérdezett a hegekre a derekadon és elterelte a témát, hogy ne kelljen válaszolnod.
- Igen. Nagyon jól esett.
Épp ezekről beszélgettünk, amikor megszakadt a társalgásunk.
- Itt vagytok? - hallottuk meg Márk hangját, aki ekkor jött ki a fedélzetre, mire mindketten hirtelen felültünk, csak mert pár másodperce még róla volt szó.
- Aha - válaszolta Lili mindkettőnk nevében.
Márk röhögve nézett fel ránk a tetőre.
- Minden oké, hogy felmásztatok oda? - kérdezte szórakozottan.
- Tök jól lehet nézni innen a csillagokat - győzködtem Márkot.
- Oké - hagyta ránk Márk derűsen - Lilu, amúgy téged hívott Nátán az előbb, csak jöttem, hogy szóljak. Ott búg a telód már vagy két perce.
- Mi? - kerekedtek le Lili szemei, majd egyből már mászott is le a tetőről.
- Ja. Kétszer is hívott.
Lili leugrott.
- Hol a telóm?
Erre Márk hangosan felröhögött, mire Lili realizálva, hogy csak poén volt az egész és szivatták, odament Márkhoz és nevetve belebokszolt a hasába.
- Rohadj meg - nevetett Lili.
- Ez de vicces volt - röhögött Márk a korlátnak támaszkodva.
Ha nem lett volna elég, az ezek szerint nem messze lévő Szasza is elkezdett röhögni, mert ő is hallhatta ezt.
- Szasza, téged is kinyírlak! - kiáltotta oda Lili.
- Az ő ötlete volt a poén - mutatott felé Márk jókedvűen.
- Na jó! - indult meg Lili a bátyja felé, hogy rajta is bosszút álljon, Márk pedig röhögve nézett utána.
Mosolyogva megforgatva a szemeimet, lejöttem én is a tetőről.
Márk a korlátnak dőlve nézett.
- Azért szerintem van jobb spot is ezen a hajón, mint a tető - jegyezte meg derűsen.
- Nekem az a korlát a kedvencem - mutattam a hajóorr irányába.
- Amúgy az tényleg menő - értett egyet Márk.
Odaléptem a hajóorrba, hogy picit nézhessem az egyik kedvenc látványomat, ami a tengerpart este. Annyira gyönyörű.
Márk utánam jött és mellém könyökölt a korlátra.
Egyszerre hátrafordultunk, amikor csak annyit hallottunk, ahogy Szasza és Lili testvériesen szétszedik egymást, mire felnevettünk.
- Te ma hánynál tartasz? Én négy - jegyezte meg Márk szórakozottan, a napi "Lili hányszor hozza fel Nátánt"-számolóversenyünkre utalva, majd beleivott abba a sörösüvegbe, ami a kezében volt.
- Hat - mosolyogtam.
- Jó, de ti most néztetek csillagokat, vagy mi, azalatt nagyobb esélyed volt.
- Ti meg együtt mentetek boltba reggel.
- Oké, egy-egy - látta be Márk.
Nevetve én is a korlátra könyököltem.
Márk egy jókedvű mosollyal az arcán rámnézett, majd meglökte a karom.
- Na, mizu veled, Redzs? Mesélj.
- Mint veletek. Egy ideje veletek vagyok - mosolyodtam el.
- Ja, jogos. És Szaszával minden oké? - érdeklődött Márk a kapcsolatunkról.
- Persze - mosolyogtam - Köszi, hogy kérdezed.
- Alap. Tudod, hogy én bírom a ship-eteket a legjobban.
- Azért egy holtversenyt megkockáztathatunk Lilivel és anyukámmal, nem?
- Hé. Én szúrtam ki először, hogy van valami.
- Mikor?
- Az első keringőpróbán. Úgy néztétek egymást - röhögte el magát Márk, majd egy újat belekortyolt a sörébe és folytatta - Azt hittem, ismeritek egymást hónapok óta, aztán kiderült, hogy nincs egy hete, hogy találkoztatok egyáltalán.
Mosolyogva hallgattam, mert valahogy olyan kedves volt, ahogy ezeket mondta.
- Amúgy azok a próbák jók voltak - tette hozzá Márk.
- Az tuti - értettem egyet mosolyogva - Vicces, hogy még azt is elértük, hogy a főpróbán párcserét akartak véghez vinni ellenünk.
- Csak blöffölt a nő, nem vettem komolyan.
- Én se.
Márk odatartotta a kezét, mire nevetve belecsaptam.
- Képzeld, egyik nap nosztalgiából meghallgattam a keringőzenéteket - meséltem Márknak - És realizáltam, hogy tudom még a koreográfiát.
- Amúgy nagyjából lehet, én is. Annyiszor eltáncoltuk, hogy már beépült a tudatalattimba.
- Neked sok alkalmad volt eltáncolni, igen - bólogattam nevetve - Nekem kevésbé.
- Jó, de te profi vagy.
Márk elővette a telefonját, én pedig mosolyogva néztem, ahogy megnyitja a Spotify-t.
- Vagyis mindjárt letesztellek - nyitotta meg a keresőt, majd hamarosan elindította a keringőzenéjüket.
Ahogy elindult a zene a telefonján, Márk felhangosította, majd elrakta a telefonját a zsebébe, hogy ott szóljon, és poénból kirakta elém újra a kezét, ezúttal felkérve egy keringőre, hogy tényleg emlékszem-e.
- Már rég nem a koreográfia elején vagyunk - jeleztem neki nevetve, ahogy elléptünk a korláttól a fedélzet parkettáján megállva egymással szemben.
- Várj, akkor visszatekerem.
Márk visszatekerte a zenét az elejére, majd felvettük az alapállást és a legmélyebb emlékeink után nyúlva elkezdtük a sok hónappal ezelőtti koreográfiát.
- Ez itt tuti így volt - közölte Márk, miközben megforgatott.
- Szerintem is. Most jön a lányos rész - jeleztem, mire Márk megállt a kezét hátratéve, én pedig tettem körülötte egy kört.
- És ezután mi volt?
- Szerintem ez - nyújtottam ki a kezem.
- Kajaaak - röhögte el magát elkerekedett szemekkel, ahogy neki is kezdtek visszatérni az emlékek, majd a következő pár lépés így sikerült is pont zenére, mire mindketten nevettünk egyet, amiért menőn összejött.
Nem azt mondom, nyilván nem tudtuk tökéletesen megcsinálni, ingott is alattunk a hajó, érződött a korábban elfogyasztott italaink hatása, meg elpoénkodtuk az egészet, de aztán valahogy a végére értünk, mire nevetve lepacsiztunk és megöleltük egymást.
- Ez mekkora volt - lépett el tőlem Márk röhögve.
- Igen - bólogattam nevetve.
- Kérsz sört amúgy? - kérdezte Márk, felvéve az üveget a földről, ahova letámasztotta azt a táncolásunk alatt.
- Csak egy kortyot, köszi - fogadtam el tőle, mire odaadta az üveget, én pedig beleittam.
A sörösüveget elemelve a számtól, ösztönösen egyből letöröltem a kezemmel a nyílását.
- Hagyjad már, leszarom - röhögött ki Márk, visszavéve az üveget, majd ő is beleivott.
- Ösztönös higiénia - nevettem.
- Tudod, mire táncoljunk még amúgy? - vette elő a telefonját Márk, majd görgetett egy kicsit a zenéi között, majd elindította a Mr. Saxobeat-et, mire felnevettem és belementem.
Márk a lelke mélyén egy lány a kétezertízes évek elejéről egy diszkóból.
Szóval épp ott buliztunk Márkkal ketten erre, aztán a Danza Kuduro-ra, One Direction-re, Katy Perry-re, meg ehhez hasonlókra, poénkodva a táncmozdulatokkal, énekelve a szöveget, és egyébként nagyon vicces volt az egész, amikor Lili kijött hozzánk.
- Halljátok - mesélte nekünk, mire ránéztünk - Emma nagyon el van ázva.
Márk leállította a zenét és Lili felé fordult, vele egyszerre pedig én is.
- Szarul van? - kérdezte Márk.
- Nem, legalábbis nem hányt, meg semmi, csak eléggé szédeleg, meg minden - mondta Lili - Meg most eléggé... rá van kattanva Szaszára. Csak gondoltam, szólok.
Márk arcáról eltűnt az a felhőtlen jókedv, ami eddig volt rajta, amíg buliztunk.
- Kösz - túrt bele Márk a hajába, majd otthagyott kettőnket, a hajó másik felébe menve, ahol a többiek voltak.