Cserfes, komisz, ám végtelenül jó szívű. Quinn Rosewood éppen a kamasz és a fiatal felnőtté válás állapota között stagnál. Szíve szerint maradna mindig gyerek és tinédzser, akinek semmi gondja nincs az életben, csak a házi feladatok elkészítése, és...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
RHYS
Miután kiraktam Quinn-t a házuk előtt, villámgyorsan tapostam a gázra, hogy végre eltűnjek onnan. Az agyam olyan megmagyarázhatatlan gondolatok felé terelt, amikre még sosem volt példa ezelőtt, és ez kibaszottul nem tetszett. Még talán szégyelltem is magamat egy pillanatra, és fáj bevallani, de egy pofont is megérdemelnék jelenleg. A sebességkorlátot már rég túlléptem, ahogyan a mocskos agyam es gondolataim hagyták eluralkodni a testemet, ezért hirtelen visszavettem a tempóból, és lefékeztem. Lehúzódtam az út szélére. Kellett néhány másodperc, vagy akár csak egyetlen perc, hogy kitisztuljon az elmém, és befejezzem ezt a gyerekes műsort. A kezembe temettem az arcomat, a szabad lábam, ami csak a pedálok mellett pihent, folyamatosan járt. Nem lehetek ilyen hülye.
Behunytam a szemeimet, miközben akarva akaratlanul is visszaidéztem a képet. Aztán újra éreztem az ágyékomban a feszítő érzést. Nem bírtam uralkodni magamon. Nyugi, nyugi...ez csak a tested. Így reagál... Így reagált Quinn Rosewood-ra, aki egy falatnyi szoknyában beült mellém, és nyalókát szopogatott a lehető legnagyobb ártatlansággal. Fogalma sem volt róla, hogy ez a kép a lehető legszarabb módon készített ki. Akárhányszor gyorsabban mentem, csúszkált az ülésben, és szerencsémre mindig egy aprónyit feljebb csúszott az az átkozott farmer szoknya. Nem vagyok ostoba ember, a saját előnyömre formáltam a helyzetet, és a legszebb az egészben, hogy a lány semmit sem vett észre belőle. Nem mondom, hogy nem direkt mentem gyorsabban, de ez nem csak az én feltételeimnek tett eleget, hanem Quinn-t is tudtam legalább szívatni kicsit.
Valljuk be, hogy megérdemli.
Az a lány...komolyan kezd a sírba kergetni. Nem erre emlékeztem Quinn Rosewood-ból gyerekkorában. Bár, már akkor is nagy volt a szája, de ahogy szépen lassan növögetni kezdett, annál jobban a személyisége megtestesítője lett a szemtelensége. Mindig is felállt tőle a szőr a hátamon. Mindig is ki nem állhattam. Mindig valami rossz érzés fogott el vele kapcsolatban. Idegesítő, elképesztő pofátlan, és szereti átlépni a határt, ami viszont felettébb megdöbbentő, hiszen velem senki sem mer játszani. De ő...hát persze. Ő megteszi, szemrebbenés nélkül, gúnyos mosollyal az arcán, a szemeiben tűzzel. Nem fél. Egy cseppet sem ijed meg semmilyen helyzettől sem, magabiztosan próbál fölénybe kerülni, és amilyen idióta vagyok, sikerült is a kis bestiának.
Nem tagadom, amilyen idegesítő, olyannyira élvezetes ez a kettőnk közti játék. Szóval, bármennyire próbálnám leplezni, vagy tagadni, fáj bevallani, de élvezem, ha Quinn Rosewood-ot szívathatom. Tökéletes ellenfél, visszavág, nem hátrál meg, hanem bosszúra szomjazik, és belemegy bármibe. Szerintem nem éppen erre gondolt a bátyja, mikor megkért, hogy figyeljek rá. Eleve úgy kezdtem, hogy bevágtam a medencébe, ami őszintén szólva kurva jól is esett, miután tönkre tette az öltönyömet, és a házamban provokált. Ami pedig utána történt...azért viszont a mai napig háton veregetem magamat. Igazából nem terveztem Quinn melleit nézni, de ha már a helyzet megkívánta, nem lehettem olyan hülye, hogy kihagyom.
