Szívtipró

10.

QUINN

Borzalmas fejfájásra ébredtem. Nem az a tompa, elviselhető fajta, ami általában akkor talál be, mikor időváltozás van, nem. Ez kőkeményen elviselhetetlen volt. A hasamon feküdtem, és mikor képes voltam megmozdítani valamelyik, bármelyik testrészemet, fájdalmasan morogtam egyet. Mindenem rohadtul fáj. A nyakam természetellenes pózban tekeredett, a vállamba szúró érzés jelent meg, mikor a hátamra kényszerítettem magamat. Megdörzsöltem a szemeimet, és megpróbáltam kinyitni. A beszűrődő napsugarak eléggé megnehezítették ezt, ugyanis a legkisebb fényhatásra visszacsuktam. Túl világos volt.

Mennyit ihattam, te jóságos ég?!

Kellett néhány perc, vagy inkább negyed óra, amíg kitisztult az agyam és felfogtam, hogy hol vagyok. A Beckett ház vendégszobájában. Ami történetesen az én szobám, ugyanis pár napja birtokba vettem, mikor eljöttem az első ottalvós bébiszitterkedésemre. A fejemhez kaptam, mikor az ágy szélére ültem. Ez valami kibírhatatlan. Idegen volt számomra a környezet, még akkor is, ha már jártam itt, és egy kicsit sikerült berendezkednem. Nem a megszokott szobám és ágyam volt, a megszokott otthon illattal, hanem egy idegen szoba, idegen ággyal, idegen illatokkal. Furcsán is éreztem magamat így rögtön ébredés után. A gondolataimból kiszakított egy rezgő hang. Elpillantottam a fehér éjjeliszekrényre, amin ott pihent a telefonom, töltőn. Töltőn?! Azonnal lekaptam róla, és idegesen pörgetni kezdtem az értesítéseimet. Slo, Percy, Instagram, TikTok...semmi érdemleges, vagy aggodalomra vonatkozó dolog. Jaj ne, mégis...
Anya kétszer hívott, üzenetet is írt, hogy hol a fenében vagyok, mikor csak annyit mondtam, hogy "mindjárt jövök". Nem igazán mentem mindjárt. Amitől viszont az egekbe szökött a szemöldököm, az az volt, hogy ezek szerint válaszoltam is neki, de erre egyáltalán nem emlékeztem.

"Minden rendben anya, csak lemerültem, és Daisy kérte, hogy maradjak és kicsit elment az idő. Ne haragudj."

Oké, ezt talán még akár én is írhattam, de nem gondolnám, hogy halál részegen képes lennék így írni. Az üzenet hajnali kettőkor lett elküldve, egy darab félregépelés sem volt benne. És azt tudni kell, hogy egy részeg ember nem igazán képes leírni ilyen hibátlanul egy mondatot se. Szóval ha nem én, akkor mégis ki írta? Hogy oldotta fel a telefonomat? Aztán a következő üzenetnél kiderült minden elvarratlan szál.

"Amúgy Rhys tök jó fej. Nem is értem miért utáltam ennyire."

Na jó. Ez komolyan egy vicc. Mérgemben fújtattam egyet, és oldalra dobtam a telefont. És csak akkor döbbentem rá, hogy fél egy múlt.

- Baszki. - bámultam a telefont riadtan.

Nem törődve a hasogató fejfájással, berohantam a fürdőbe, és nekiálltam a másnapos, botrányos Quinn-ből valami elfogadhatóbb, másnapos Quinn-t kreálni. Még mindig a bordó szatén ruha volt rajtam. A sminkem teljesen lefolyt az arcomról. Pacákban ragadt a szemem köré lefolyt szempillaspirál, a buli elején felkent vörös rúzs meg ki tudja mióta kophatott le. A hajam szénakazalban állt, és éreztem, hogy nem árt az sem, ha veszek egy zuhanyt. Megtámaszkodtam a mosdón, és csak bámultam az ocsmány tükörképemet. Szégyelltem magamat. Nem azért, mert én is részt vettem a bulin, hanem azért, mert ez nem egy követendő példa, ahogyan éppen kinézek. Ki tudja mennyit ihattam, az emlékeim összefolynak, képtelen vagyok felidézni mi történt, miután visszamentem bulizni, és kimentem Rhys szobájából.

Rhys szobájából?

Na baszd meg.

Ahogyan fejbevágott a felismerés, a szituáció, maga a helyzet, úgy néztem a tükörképemet, mintha nem ismerném fel saját magamat. Mintha egy idegen lény lennék, egy teljes ellentéte önmagamnak. Normál esetben, józanul ezt soha, semmilyen körülmények között sem csináltam volna. Nem, alapból nem teremtettem volna ilyen szituációt. Egy ilyen borzasztó félreérthető, kimagyarázhatatlan, reménytelen helyzetet. Jézus. A tenyerembe temettem az arcomat, mikor realizáltam, hogy mit műveltem tegnap este. Mit kerestem Rhys Beckett szobájában? Mi a fészkes fenéért maradtam ott? Miért kellett pont oda bemennem? Talán ez még nem is annyira kellemetlen, mint az utána lévő dolgok.