Hamis egyetértés

16. fejezet

Másnap a próbára várakozó csapatokat fél órás időbeli különbséggel engedték be az erdő különböző pontjairól.

Mielőtt az egyik beszállító elkísérte volna Cobalték csapatát, a kék szemű lány vetett egy utolsó pillantást a két mentorára, Hadleyra és Leonra. Ezek után a tekintete Timóra vándorolt, majd mélyen a fiú szemébe nézve próbálta elmondani azt, amit szavakkal már nem tudott kifejezni.

De aztán a beszállító durván előre lökte Cobaltot, aki végül odalépett Maya mellé. A legidősebb diákot pedig Nayo és Rhett követte. Fél órával később megérkeztek az erdőhöz, ahol a próba már három órája zajlott.

- Indulás! – közölte durván a maszkos beszállító, majd előrébb taszította Nayót, aki kis híján hasra esett.

Egy ilyen helyzet normális körülmények között azonnal feldühítette volna Cobaltot. Azonban a félelme sokkal erősebb volt a haragjánál, ezért inkább csendben maradt. Cobalt rémülten nézte a feléjük tornyosuló hatlmas fákat, és úgy érezte, mintha az erdő egy fekete lyuk lenne, amiben ha elmerül, soha nem jut ki élve.

Végül is a csendet Maya törte meg, mielőtt a beszállító megfenyegette volna őket:

- Kövessetek, srácok. Futás!

Ezek után Nayo, Cobalt, Rhett és Maya futásnak eredtek, miközben igyekeztek a lehető legmesszebb kerülni az erdő határától. Maya igyekezett nem ész nélkül rohanni, hanem megpróbálta végiggondolni azt, hol lehetne a legbiztonságosabb a kis csapatának. A futást Nayo bírta a legkevésbé. A fiatal lány öt perc után kifulladt, így aztán a többiek is megtorpantak.

- Rohadt életbe, Nayo! Mozogj, ha nem akarsz meghalni! – kiáltotta frusztráltan Cobalt. – Így nem fogunk időben eltávolodni az erdő határától, és nem fogunk tudni biztonságos helyet találni!

- Ne ordíts, Cobalt! Az nem old meg semmit! – szólt rá Maya a kék szemű lányra.

- Viszem a tökmagot – ajánlotta végül Rhett. – Csak haladjunk, könyörgöm!

- Rendben! – bólintott Maya. – Akkor én viszem a te táskádat.

- Én pedig viszem Nayo táskáját – mondta Cobalt.

Ezek után a kis csapat szapora léptekkel indult tovább, ugyanis így már nem tudtak futni. Cobalt úgy becsülte, nagyjából másfél óra gyaloglással elérték az erdő közepét. Így aztán ott megpihentek.

Eddigre már a huszonöt csapatból nagyjából tizenöt csapat az erdőben volt. Az erdő alsó részénél kezdetét vették az első összecsapások. Így a levegőt hamarosan ordítás és ropogó puska hangja töltötte be, ami nem csak Nayót, hanem a többieket is félelemmel töltötte el.

A kis csapat nagyjából fél órát töltött el a fa alatt kuporogva és rettegve, amikor Rhett megszólalt:

- Felmászok a fára és megnézem, merre vannak a csapatok.

- Legyél óvatos! Nem lenne jó, ha észrevennének minket! – szólt Maya, mire a vörös hajú fiú bólintott.

Rhett egy percet sem töltött el a fa ágai között, amikor lemászott onnan.

- Lentről egy csapat menekül, és egyértelműen a mi irányunkba haladnak. Jobb oldalt nem láttam csapatot, úgyhogy induljunk arra, mert az erdő másik végén a kövek és a tenger beszorítana minket, ha ők is arra mennének – hadarta Rhett.

- Akkor irány a jobb oldal! – utasította Maya.

- Tudsz mozogni? – kérdezte Cobalt Nayót, mire lány bólintott.