Camilla élete

30.Rész 1/2

Mi történik velem?! Miért?-ilyen és ehhez hasonló kérdések százai kavarognak a fejemben.Az ágyamon fekszek egy párnát szorongatva,de már nem sírok.Már nem tudom sírni.Gondolatmenetemből kopogás szakít ki.Fogalmam sem volt róla,hogy ki lehet az,mert tudtommal bezártam a bejárati ajtót,anyuék pedig még dolgoznak.A kíváncsiság úrrá lett rajtam,így feltápászkodtam az ágyamról,és kinyitottam a szobaajtómat,ami előtt Luke ácsorgott.
-Hát te meg,hogy jutottál be?-érdeklődtem
- Még a szüleid adtak kulcsot nekünk,de mi történt Camilla? Miért rohantál el úgy?-kérdezte,miközben én visszaültem az ágyamra,és intettem neki is,hogy jöjjön.
-Hosszú...-mondtam egyhangúan
-Nekem van időm...rád meg pláne.-egy biztató mosolyt küldött felém.
-Hát ugye...-kezdtem el a mesélést,és mindenbe beavattam töviről-hegyire szó szerint mindene,még én is meglepődtem magamon,de úgy éreztem Luke-ban bízhatok,és jól is esett valakinek elmondani a történteket.Megkönnyebbült a lelkem.
-Huhh....most már minden világos.Sajnálom Cami.-szólalt meg és szorosan a karjaiba vont.Még sokáig beszélgettünk mindenféléről,nagyon jó volt vele lenni,elterelte a figyelmem.Este ment csak haza,pont mikor anyuék megjöttek,így szerencsére nem maradtam egyedül a gondolataimmal.Miután Luke elment,megvacsoráztunk,aztán beszélgettünk.Elmondtam,hogy mi történt,de anyuék nem hittek a fülüknek,és nem voltak vele egyedül,még én magam sem tudtam teljesen felfogni. Mikor felmentem a szobámba vettem észre,hogy van kb.8 nem fogadott hívásom Angietől.Gyorsan tárcsáztam a számát,és vártam,hogy felvegye.Ez hamar meg is történt.
-Na végre Cami! Azt hittem már nem is élsz.-köszöntött elég furcsa módon
-Neked is szia!-mondtam kissé cinikusan
-Hallottam mi történt.Liam teljesen kiborult,mindenki próbálja lenyugtatni,hogy ne menjen neki valakinek. Te hogy vagy?
-Angie,nem érdekel Liam,azt csinál,amit akar.... és még élek,mint hallhatod.Nem mondom,hogy nem vagyok szomorú,vagy ilyesmi,mert nem igaz,de segítettek kicsit elfejteni az egészet.
-Helyes,ne is emészd magad! Én mindig mondtam neki,hogy mondja el,mert rossz vége lesz,és én is meg akartam mondani neked,hogy ne így tudd meg,mint most,de akkor mindig mellettem termett valamelyik fiú,aki megakadályozott benne.Sajnálom Cami...
-Ang,nem a te hibád! Jajj,nagyon hiányol!
-Te is nekem!De most mennem kell,majd még beszélünk,légy jó! Puszii! Szia!-búcsúzott el
-Puszi,szia!-majd bontottam a vonalat.
Elmentem zuhanyozni,fogat mosni,aztán mivel még nem voltam álmos,a vadi új dalomat kezdtem el játszani a szobámban lévő szintetizátoron...milyen találó.. a dal címe: ,,A mi lado",vagyis Mindig melletted leszek.Ez a dal az igaz barátságról szól.Elkezdtem énekelni,és az emlékek úgy törtek fel bennem,mint a vulkánból a láva.
Szép és jó,ugyanakkor nem olyan kellemes emlékek tömbkelegét láttam a szemem előtt.Mielőtt újra rossz kedvem lenne,átöltöztem pizsibe.Befeküdtem az ágyamba,és lassan elaludtam.

* 2 héttel később *

Reggel 9-kor ébredtem.Gyorsan fogat mostam,megfésülködtem.és a többi reggeli teendőmet elrendeztem,majd a gardróbomhoz sétáltam és a már előkészített ruhámat magamra kaptam.Már összeállt a napi rutinom,ami abból állt,hogy miután felöltözök reggelizek,aztán tanulok,délután pedig a srácokkal vagyok. Angievel majdnem minden nap beszélek,de úgy kb.a semmiről,mert ő nem mer mondani semmit az ottani dolgokról,én meg nem nagyon akarok az itteniekről.A fiúkkal egyre közelebbi barátok leszünk,nagyon jó fejek.Főleg Luke,ő áll a legközelebb hozzám.Sokat hülyéskedünk,énekelünk.Nagyon szeretem hallgatni őket,ahogy zenélnek,fantasztikusak.Mindig biztatom őket,hogy ne csak a garázsban zenéljenek,de erre azt mondják,még nem érett meg a banda a nyilvánosságra...Szóval így teltek a napjaim a szakítás óta.