Camilla élete

43.Rész

  A reggelem szokásosan indult..vagyis azt hittem. Már reflex szerűen csináltam mindent,fogat mostam,fésülködtem,felöltöztem...és a többi unalmas reggeli teendő. Miután végeztem a reggeli rutinommal,elindultam valami ehető után keresni. Én kis naivan azt hittem,hogy egyedül vagyok a házban,így kis híján felsikítottam,amikor hangokat hallottam a konyhából. Már teljesen azon voltam,hogy fogok egy seprűt,vagy valamit,és úgy megyek be a helyiségbe,és ütöm le támadómat,amikor meghallottam uncsitesóm szitkozódását. Teljesen kiment a fejemből,hogy itt van. Egy enyhe szívroham után megkönnyebbülten léptem be a konyhába,ahol Shawn épp főzött?! Tud ő olyat is? Csendben megálltam a konyhaajtóban és onnan néztem mit művel. Meg kell,hogy mondjam elég ügyesen mozgott a tűzhelynél. A vicces az volt,hogy annyira elmélyülve tanulmányozott egy receptkönyvet,hogy észre se vette,hogy kb.5 perce társasága van. Amikor meguntam az ajtóban ácsorgást,megköszörültem a torkomat,ő meg kicsit felugrott,amin én nevetni kezdtem.
-Jó reggelt!-mentem oda hozzá,és egy puszit nyomtam az arcára
-Neked is Hercegnőm! Hogy aludtál?
-Jól..de öhm..Shawn,te mióta tudsz főzni?
-Hát egy ideje..ha gyakrabban találkoznánk,talán tudnál róla...-felelte kissé megrovóan
-Hékás,de te se jöttél,úgyhogy egy szót se!
-Na,azt hiszem most már jó lesz,vegyél elő két tányért,és ehetünk is,
Én gyorsan megterítettem,ő pedig felszolgálta a főztét.
-Amúgy mi ez?-kérdeztem miközben elém rakta a tányéromat.-Egyáltalán akarom én tudni,hogy mi van benne?
-Kóstold meg,és megtudod...hidd el nagyon finom,ez az egyik specialitásom.
-Egyik?
-Igen,az egyik.
Úgy tettem ahogy kért. Megkóstoltam,és szerintem életemben nem ettem még ilyen finomat,
-Úristen Shawn,ez isteni...Honnan tudsz te ilyeneket?
-Szakácskönyvből.
-Drágám, megengedem,hogy máskor is főzzél nekem valamit.Ha mást fele annyira jól tudsz csinálni,mint ez,akkor már oké. Talán itt maradhatsz még egy ideig.
-Kössz..-nevetett fel- Nagyon rendes vagy.
-Tudom.-mondtam már én is nevetve
-És mit terveztél mára?-érdeklődött
-Hmm..nem tudom,mit szeretnél csinálni?
-Meg mutathatnád nekem a várost.
-Benne vagyok,de még nem tudod mire vállalkoztál!-kacsintottam,és a mosogatóba helyeztem a tányéromat.
Felszaladtam a szobámba és egy kis táskába beledobáltam pár szükséges dolgot,telefon,zsepi,iratok,pénztárca..stb.. Miután kész lettem visszamentem a nappaliba,ahol Shawn már készen várt rám.Felkaptam a tornacipőm,és már indulhattunk is.
Körbevezettem a városban. Megnéztük a látványosságokat,aztán beültünk ebédelni egy kis vendéglőbe,ahol megjegyzem korántsem volt olyan finom az étel,mint a mai reggelim. Rengeteget sétáltunk és beszélgettünk.Este értünk csak haza,ahol anyuék már vacsival vártak minket. Beszámoltunk nekik a napunkról,meg szegény Shawnt faggatták.Vacsora után segítettem anyának elmosogatni,aztán mivel még meleg is volt és álmosak sem voltunk a medencénél kötöttünk ki. Pontosabban a medencében. Hülyéskedtünk a vízben,egymást fröcsköltük,mint régen,amikor kicsik voltunk és összezártak minket Shawn-nal..Nem nagyon lehetett akkoriban egyedül hagyni minket,mert mindig valami rosszaságon járt az eszünk,együtt meg pláne. Amikor meguntuk a fürdést kiszálltunk a medencéből,és a napozóágyaknál beszélgettünk még nagyon sokáig. Talán éjfél is elmúlt,amikor bementünk,de még mindig nem voltunk álmosak. Shawnt behívtam a szobámba,és megnéztünk még egy filmet. A film viszont meghozta a hatását,mert úgy elálmosodtunk,hogy a film végét már nem is láttuk,legalábbis én nem. Shawn mellkasán aludtam el,miközben ő a hátamat simogatta. Ma volt az első nap,hogy nem beszéltem a srácokkal,és napközben még csak nem is gondoltam rájuk. Ez most jó vagy rossz?! Mindenesetre nagyon örülök,hogy Shawn elterelte a figyelmem,és ezért nagyon hálás vagyok neki. A mai nap nagyon jól éreztem magam.és végre nem unatkoztam és azt a szokásos monoton hangulatomat eltüntette,és újra úgy hülyéskedtünk,mint régen...nem véletlen ő a kedvenc unokatesóm.