Camilla élete

46.Rész

  Alig vártam már,hogy végre eljöjjön a megbeszélt időpont,és találkozzunk a srácokkal. Meg kell,hogy mondjam,nagyon hiányoztak,tényleg én hogy bírtam ki nélkülük egy évet?! De már nem érdemes a múlttal foglalkozni,ami történt megtörtént. Mindenki tiszta lappal indult úgy,ahogy én is.
-Mit fogsz tenni?-zökkentett ki Shawn a gondolatmenetemből.
-Mi?
-Jajj Camilla,ne értetlenkedj már! Mit fogsz csinálni? Ma találkozunk a többiekkel,ahol biztos,hogy ott lesz Luke is,és beszélni akar majd veled...
-Jah,tényleg..Luke..
-Mi van veled kislány? -jött mellém-Nagyon el vagy varázsolva..1 nap alatt elfeledkeztél a pasidról,aki tegnap történetesen más szájában turkált?
-Fogalmam sincs mit tegyek....
-Szereted?
-Azt hiszem.. Azaz,nem tudom...
-Mit érzel? Az ember azt csak tudja,hogy szeret vagy nem szeret valakit.
-Ez bonyolult.
-Szerintem képes vagyok felfogni. Na,mondd el,tudod,hogy bennem megbízhatsz. Mi nyomja a kicsi szíved drágám?-nézett rám angyalian,amin más esetben nevetnék,de ez a beszélgetés túlságosan komolyra sikeredett,és kezd átmenni olyan helyekre,amiket nem nagyon szeretnék.
-Hát..igazából, amikor Bostonba költöztünk,ők voltak ott nekem,és Luke végig mellettem állt. Amikor szakítottunk Liammel,akkor is ő ott volt velem,és támogatott. Aztán mindig bókolt,meg elhívott randizni...és a többi meg jött magától. Jól éreztem magam vele,de nem tudom,hogy ez szerelem-e,vagy csak barátság.
-Kicsi lány.. ez tényleg bonyolult. De ne ölj meg azért,amit mondani fogok.. Szóval szerintem,te csak felejteni akartál. Elfelejteni Liamet. Közben lehet,hogy lettek érzéseid Luke iránt,de biztos vagyok benne,hogy nem olyan erősek,mint Liam iránt.
-Shawn...Kérlek,hagyjuk Liamet.
-Miért? Azt mondtad barátok vagytok.
-Igen,azok is vagyunk.
-Akkor meg?! Miért zavar,ha róla beszélek?
-Azért,mert te nem a barátom Liamről beszélsz,hanem a pasim Liamről. Az az idő elmúlt. Vége,
-Én mindig is bírtam Liamet. Szerintem sokkal jobban összeilletek,mit te meg ez a Luke gyerek. És ezt most nem azért mondom,hogy megbántsalak,csupán azért,hogy felnyissam végre a szemedet,és te magad is rájöjj,hogy mit is érzel még mindig,történetesen Liam iránt. És ne is próbáld meg bemagyarázni nekem,hogy csak barátok,mert ti ketten nem tudtok csak barátok lenni. Ott volt a példa még Buenos Airesben,mikor összejöttetek. Az sem véletlen volt. Ezt az egész csak barátok vagyunk és maradunk szöveggel meg csak magadat,azaz magatokat álltatjátok,mert ti is nagyon jól tudjátok,hogy csak idő kérdése és újra együtt lesztek.
-Shawn! Elég! Felejtsük el,és inkább induljunk,mert el fogunk késni.
Összeszedtük magunkat és elindultunk a srácok hotelja felé. Shawnnal egész úton nem szóltunk egymáshoz.Nem haragudtam rá,csupán gondolkodtam. Hogy min?! Azon,hogy lehet,hogy Shawnnak igaza van,és ez rettentően idegesített. Ő meg azért nem szólt hozzám,mert biztos vagyok benne,hogy tudta,hogy most a gondolataimba vagyok merülve,és neki pont ez volt a célja. Lassan odaértünk a hatalmas hotelhez,majd beléptünk. Mivel Angie tegnap elmondta hányas szobában laknak,így elindultunk megkeresni a megfelelőt. Hamar meg is találtuk,de nem szobának mondanám,inkább egy lakosztály a legfelső emeleten. Bekopogtunk,és pár perccel később nyílt is az ajtó,ahol Louissal néztünk szembe.
-Nem veszünk semmit!-közölte rezzenéstelen arccal és be akarta csukni az ajtót
-Louis ne szívass már..-nevettem
-Na,jó,de csak most,és csak azért mert már hiányoztál.-mosolygott,és megölelt-Gyertek beljebb,már mindenki tűkön ül.
-Sziasztok!-köszöntünk,mikor beértünk a nappali szerűségbe,ahol mindenki ott ült,beleértve a barátnőimet,az 1D srácokat és a 5SOS srácokat.
-Camiii!-kiáltottak fel a lányok és a nyakamba ugrottak. Miután mindenkit jól megölelgettem a 5SOS srácoknak bemutattam a drága unokatesóm,aki szerencsére mindenkivel jól kijött. Már egy ideje beszélgettünk,amikor megjelent mellettem Luke.
-Beszélhetnénk?-kérdezte,az én arcomról pedig nyomban lehervadt a mosoly..Ne,ne,ne,csak ezt neeee, nem vagyok még erre felkészülve. Mit mondjak neki??!
-Persze.
Bementünk egy szobába,ami gondolom,az övé volt,mert mindenhol tipikus Luke illat volt,amit szeretek.Legalábbis azt hiszem. Mi van velem?
-Szóóval...-kezdtem,mert láttam rajta,hogy nagyon küzd magával,hogy hogyan is kezdjen bele.
-Szóval arról szeretnék veled beszélni,ami tegnap történt.-kezdte,de láttam rajta,hogy nagyon zavarban van. Ennyire csak nem vagyok ijesztő,ugye?!
-Hát azt mindjárt gondoltan,hogy nem az időjárásról akarsz velem beszélgetni.
-Te csak azt láttad,hogy azzal a lánnyal csókolózok..de én azt sem tudom,hogy ő ki volt.
-Na ez egyre jobb.
-Hé,hagyd,hogy befejezzem.
-Okéé.
-Egy rajongó volt. Nem a mi rajongónk,hanem directioner,és azt hitte,ha velem kavar,akkor majd én bemutatom nekik,épp le akartam rázni,hogy hagyjon már békén,amikor lesmárolt,és bevallom,elgyengültem,mert nagyon hiányoztál,tudom ez nem mentség..és visszacsókoltam,és ekkor léptél be te.
-Értem. És most mégis mit vársz? Ugorjak a nyakadba,hogy el van felejtve és minden olyan lesz,mint azelőtt? Hát akkor rohadt nagy tévedésben vagy,ugyanis semmi nem lesz már olyan,mint előtte.
-Ne csináld ezt..
-Mit?
-Ne szakíts velem emiatt..
-Nem is csak amiatt...
-Miatta igaz?
-Ki miatt?
-Liam.-mondta ki keserűen azt a bizonyos nevet.
-Nem.
-Ugyan Camilla,ne hazudj már magadnak is. Látom,hogy nézel rá,és azt is,hogy ő hogy néz rád..
-Luke ez most komoly?! 1 perce sincs,hogy szakítottunk,és te már is össze akarsz hozni Liammel?-nevettem fel kissé kínosan.
-Héé,nem azt mondtam,hogy gyertek össze,én csak annyit mondtam,hogy ne hazudj magadnak. Amúgy is,barátok attól még lehetünk,nem?
-Persze.-mosolyogtam rá
-És a barátok szoktak ölelkezni is,nemde?!-nézett rám csábosan,amin szintén felnevettem,ez az a Luke akit én megismertem. Eleve nem kellett volna összejönnünk,mert ezzel a barátságunkat rontottuk el,de remélem,hogy ezek után is jóban tudunk maradni,és az eddigi jelek szerint igen,aminek én személy szerint nagyon örülök. Viszont egy valami nagyon aggaszt. A tudat,hogy kezdem én is elhinni amit már nem csak Shawn mondott,de már Luke is. Jajjj.. Shawnnak igaza lesz,ami számomra nem jelent sok jót. El fogja bízni magát,én meg majd hallgathatom.