Camilla élete

47.Rész

  Késő este indultunk vissza Shawnnal a saját szállásunkra. A srácok próbáltak marasztalni minket,de mondtuk,hogy most inkább nem,majd holnap újra találkozunk. Hosszú búcsúzkodás után végre utunkra engedtek. Egész idő alatt beszélgettünk. Jó volt a srácokkal lenni,de egyben kicsit nyomasztó is. Mármint az érzéseim,amiket még mindig nem értek,és próbálok letagadni,legalábbis azt hiszem.
A hotelban egy gyors zuhany után ágyba is bújtunk,és én személy szerint nagyon hamar el is aludtam.
Másnap reggel fogalmam sincs hány órakor ébredtem fel,de kipihentnek,és nyugodtnak éreztem magamat. Felültem az ágyban,és szememmel Shawn után kutattam,de sehol nem láttam. A telefonomért nyúltam,hogy megnézzem mennyi az idő,amikor megpillantottam az éjjeli szekrényen egy papírfecnit,rajta egy üzenettel,méghozzá Shawntól,mégis ki más hagyna üzenetet itt nekem?! Na mindegy.
,,Jó reggelt Álomszuszék! Nem tudtam mikor ébredsz fel,de nem akartalak felkelteni,ezért elmentem kávézni. Majd jövök. Shawn xx"
Ez megmagyarázza miért nem tartózkodik itt. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból,és a fürdőbe indultam,ahol elvégeztem a szokásos dolgokat. Aztán a ruhatáramban kiválogattam a mára megfelelőt,és azt fel is vettem. Mivel unokatesóm még nem ért vissza,ezért úgy döntöttem,hogy lemegyek az étterembe reggelizni. Épp kinyitottam az ajtót,amikor szembe találtam magam Liammel.
-Liam? Hát te meg mit keresel itt?
-Ohh,szia! Angie mondta,hogy melyik szállodában vagytok,én meg pont erre jártam és gondoltam benézek...
-Pont erre,mi?!-kérdeztem felhúzott szemöldökkel
-Na jó..asszem lebuktam..-vakarta meg kissé kínosan a nyakát
-Én éppen reggelizni indultam,ha van kedved csatlakozhatsz,és közben elmondod miért pont erre tévedtél.-mosolyogtam rá,elvileg barátok vagyunk,egy baráti reggeliben nincs semmi,ez még nem jelent semmit. Na jó Cami,ne kezdj már megint magaddal beszélgetni!
-Rendben,az jó lenne!-mosolygott vissza rám.
Így aztán Liam társaságában mentem az étterembe. 2 barát együtt reggelizik,ebben tényleg nincs semmi. Én viszont miért is bizonygatom ezt állandóan?
Lent svédasztalos reggeli fogadott minket. Miután mindketten összeválogattunk,hogy mit szeretnénk enni leültünk egy kissé eldugottabb szimpatikus asztalhoz.
-Szóval miről is szerettél volna beszélni?-kérdeztem miközben beleittam a teámba.
-Hát ez egy kissé kínos nekem. Ha nem akarsz nem muszáj válaszolnod,elvégre semmi közöm hozzá,meg minden..
-Liam! Bökd már ki!-utasítottam,mielőtt tovább ragozza
-Beszéltem Luke-kal...
-És?!-kérdeztem mert egyenlőre nem értettem mit akar kihozni az egészből.-Gondoltam hogy szoktatok beszélni,mivel együtt turnéztok.
-De nem úgy! Nem ez a lényeg,hanem az,hogy... Na,szóval tényleg szakítottatok?
-Igen,ezt volt olyan nehéz kinyögni?-nevettem fel kissé
-Te nevetsz? Semmi kiborulás?-csodálkozott
-Miért kéne kiborulnom?-értetlenkedtem
-Hát egy szakítás megviseli az embert,nem?!
-De,de igazából...hogy is mondjam?!-akadtam el,még sem mondhatom ki neki kerek-perec,hogy hogyan érzek még iránta.
-Csak simán,ne bonyolítsd túl!-javasolta-Azt tudom,hogy láttad egy csajjal smárolni,de nem hiszem,hogy ez volt a fő ok,igaz?-ééés rátapintott a lényegre
-Igaz..-sóhajtottam
-És elmondod?
-Nem vagyok biztos az érzéseimben. Ennyi az egész. De Luke ugyanúgy a barátom,mármint haver,nem is kellett volna összejönnünk,csak akkoriban jól esett,hogy valaki mellettem áll,és ez lett belőle...-csak úgy ömlöttek belőlem a szavak,nem tudtam megálljt parancsolni nekik.
-Sajnálom!-mondta. Hát nem ezt a reakciót vártam tőle.
-Mégis mit?
-Az egészet. Ami kettőnk között történt. Nem így kellett volna véget érnie,azaz véget sem kellett volna érnie.
-Liam,ne mondd ezt.-nyeltem nagyot.
-De,mert igaz! Ha akkor elmondom,hogy jelentkeztünk a srácokkal a műsorba talán még mindig együtt lennénk. Tudom,hogy ezt már tisztáztuk,de akkor is,nem hagy nyugodni,hogy nem kellett volna a költözés miatt véget érnie.
-Kérlek,ne....-egyre nehezebben vettem a levegőt
-Tudod mit? A múltat nem tudjuk megváltoztatni,de a jövőt még lehet.-mondta azzal felállt az asztaltól és magamra hagyott. Ez mégis mi a francot jelent? Mire gondolhatott? Én is felálltam az asztaltól és utána akartam menni,de már sehol nem láttam. Remek,itt hagyott kérdések százaival,amik nem hagynak majd nyugodni,amíg választ nem kapok rájuk. Ezzel az egésszel utalni akart valamire? A szakításunk a múlt,de ha összejönnénk az már a jövő lenne,és ez az egész csak rajtunk múlik,ahogy a boldogságunk is. De mi van akkor,ha teljesen másra gondolt? Nem hiszem el... Ha megkérdezné,hogy újra kezdjük-e vajon igent mondanék neki? Valószínűleg igen,mert hiába próbálom tagadni még mindig szeretem. Lehet,hogy nekünk az a jövőnk,hogy újra egy pár legyünk. A sors játéka lenne az egész?! Nem véletlen volt az a találkozás még ott Bostonban?!
Azt hiszem szükségem van valakire akinek elmondhatok mindent,és talán még tanácsot is tud adni..
-SHAWN!-kiáltottam fel,amikor megpillantottam belépni a hotelbe. Ő egyszerre kérdőn és ijedten nézett rám.- Beszélnünk kell!!