~ 1.rész ~
Új város, megint. Elég "jó" ez, hogy majdnem minden második héten költözünk apával. Nem is gondoltam, hogy ennyit kell majd az Ő munkája miatt utaznom. Oké az, hogy jól keres, de akkor is..nem könnyű minden héten beilleszkedni az új suliba és barátokat találni. Amúgy a nevem Isabella Henderson. 15 éves vagyok. Nagyon makacs vagyok és lusta. Bunkó és lázadó személyiségem van, de aki igazi barátom, az így is elfogad.Szeretek vitatkozni. Barátom még nem volt, de nem is kell.Apummal (Jacob Henderson,46éves) és a kishúgommal (Lucy Henderson,5éves) lakom, mivel anyum meghalt Lucy születésekor. Elejében Lucy-t hibáztattam, azért, mert "megölte" anyát. Nem tudtam felfogni, hogy anya elment, de most viszont örülök, hogy van egy kishúgom, igaz nehéz néha mikor anya eszembe jut. Hiányzik, sőt mindennél jobban. Mindig tanácsokat adott és mindig hülyéskedtünk.A halála után senkit sem engedtem magamhoz közel a saját "területemet", senki sem léphette át, csak apa,Lucy és a legjobb barátnőm, de azonkívül senki. Egy szóval IMÁDOM anyát.. Na, de nem mesélek róla többet, mert elbőgöm magam, amit nem szeretnék, mivel a reptéren vagyunk és elég sok ember van körülöttem. Nem szeretném, hogy hülyének nézzenek. Amúgy apum építész mérnök, és most új állást kapott Ausztráliába. Remélem most már végleg ott maradunk, mert nagyon unom a minden heti utazásokat.
*******
Egy női hang jelentette, hogy nem sokára leszáll a gép, ezért kapcsoljuk be öveinket. Meg is tettük kérését. Sikeresen leszálltunk és a bőröndjeinket kezdtük keresni,amik szerencsére ott voltak legelöl.*
- Mindenki jól van? - mosolygott ránk apa.
- Igen. - válaszoltunk egyszerre Lucy-val.
- Éhesek vagytok, ugye? - mikor megkérdezte csak bólintottunk, amire csak elmosolyodott.
Hívott egy taxit, ami kb. 5 perc alatt ide is ért és elvitt minket a kért helyre, vagyis az új házunkba. Mikor odaértünk apa kifizette a sofőrnek. Lucy nevetve szaladt a bejárat felé, de mivel nem jött rá, hogy be van zárva az ajtó, ezért egyenest neki szaladt, amin nagyon jót nevettem és rányújtottam a nyelvem, mintha én lennék az, aki 5 éves.
*******
A szobám falai barack színűek voltak, volt bent egy plazma tv és egy számítógép, amire nem lesz szükségem, mert van egy laptopom, ami untig elég. Francia ágyam volt, aminek örültem, mert akármikor alszok mindig szétdobom magam, szóval kell a sok hely. Laminált volt a padló és a szoba közepén volt egy kék kör alakú szőnyeg, azon pedig egy kis üveg asztal. A szobában volt még plusz két ajtó. Az egyik a saját fürdőm a másik pedig a gardróbom, ahova 10 perc alatt be is pakoltam a ruháim, cipőim, kabátjaim és a rengeteg sapkám egy polcra tettem. Igen, hát sapka mániás vagyok. Mikor mindent kipakoltam és berendeztem, lementem a konyhába, ahol apa és húgom ültek.
- Kislányom, nincs semmi kaja. Elmennél boltba venni a palacsintához valókat? - mosolygott apa.
- De hát azt sem tudom hol van egy bolt, meg miért nem mész el te? - nyafogtam.
- Mert nekem van elintézni valóm és holnap már kezdek dolgozni, szóval ezek a te feladataid és 1 hét múlva kezdődik a suli, szóval szedd össze magad. Addig itthon leszek még te boltban, azért, hogy Lucy ne maradjon maga, aztán te vigyázzál rá. Késő este fogok hazaérni, ezért csinálj a húgodnak vacsorát és aztán fektesd le. - hadarta el az egészet.
Morogtam egy sort az orrom alatt és bólintottam. Apa odaadta a pénzt és elindultam keresni egy rohadt boltot, amihez nagyon nem volt kedvem. 20 perces keresés után, találtam egy boltot. 2 utcával lejjebb volt a házunktól. Bementem, elvettem egy kosarat és pakolni kezdtem a palacsintába valókat. Utána a Nutella keresésére indultam és mikor megláttam, csalódottan lestem a kiszemelt édességet. Túl magasan volt, ezért nem tudtam könnyen elérni. Pipiskedni kezdtem, de nem értem el, ezért mérgesen fújtam egyet és szidtam a magasságom, meg az embereket, akik oda tették az egekbe pont azt , ami nekem kell.Ekkor egy kéz nyúlt a fejem felett és levette a Nutellá-t. Mikor megfordultam egy magas sráccal találtam magam szembe. Körülbelül 196cm lehetett. Törpének éreztem magam mellette.. Tengerkék szeme volt és volt egy piercingje a szájában. Nirvana-s fekete felső volt rajta és egy fekete nadrág, ami a térdénél ki volt szaggatva.
- Megköszönni luxus? - nyújtotta felém az édességet.
- Amm..kössz. - mondtam zavarodottan és kissé flegmán.*
Mikor elindultam visszahúzott a csuklómnál fogva és kezet nyújtott.
- Luke vagyok. - mondta és kacsintott.
- Oooké. - húztam el az 'o' betűt. - Nem érdekel.
- Flegma picsa. - morgott és el is ment.
Szívesen leütöttem volna ez miatt, de inkább nem csináltam balhét, ezért a kasszára indultam, ahol kifizettem és elindultam haza. Visszafelé nagyon unatkoztam,ezért kivettem a mobilom és nyomkodni kezdtem. Ráírtam a legjobb barátnőmre, akit ott hagytam, most már..régi városomban.
Saját: Szia, köcsög.♥ Mizu van? Mi már egy pár órája ideértünk és már is utálom Sydney-t.Itt az emberek bunkók és idegesítőek. Hiányzooool.:c
2 perc múlva már is pittyegett a mobilom.
Kristen♥ : Szia, nyomim.♥ Jaj, nagyon semmi. Unalom..szóval olyanok pont, mint te! :'D viccelek, kicsi. Te is hiányzol, de nagyon.:c
Saját: Hey, nem legyél már ennyire köcsög.:cc Most épp hazafele tartok és mindjárt megfagyok.♥
Kristen♥: Én mindig az vagyok hehe. Hol voltál?:3♥
Saját: Boltban he.:D♥
Kristen♥: Jólvan.:) Na, de kicsi mennem kell vacsizni. Hali♥♥
Saját: Oké, énis hazaértem már..szia♥♥
Ezzel el is tettem a mobilom és bementem..
