~ 28.rész ~
Arra keltem, hogy Ashton simogatja a karom.
Csak egy álom volt.
Bárcsak igaz lenne!
Nem, nem, nem!
Nem lenne jó.
Ash-vel vagyok és őt szeretem.
- Minden rendben? - kérdezte aggódva.
- Öm, igen, miért? - ültem fel.
- Sírtál.
- Ja, csak álmodtam..- mosolyodtam el halványan.
- Rosszat?
- Nem. - ráztam meg nemlegesen a fejem.
- Jót? - mosolygott.
- Talán. - szólaltam meg elvékonyodott hangon.
- Rólunk? - simogatta arcom.
- Aha. - hazudtam.
Nem akarom neki elmondani.
Ezt csak azért álmodtam, mert Luke összezavart.
Ez nem jelent semmit.
Ugye?
****
- Eressz el, Jenny. - nevettem.
- Nem, addig még el nem mondod. - nevetett ő is.
- Semmi közöd hozzá. - nyújtottam rá nyelvem.
- Lefeküdtetek, ugye? - tette két kezét szája elé kuncogva.
- Háát. - húztam el az 'á' betűt.
- Tudtam, hogy volt valami köztetek Hemmings-vel. - tette keresztbe kezeit sértődötten.
- Igen, de az már a múlté. Ashtonnal vagyok. - ültem le ágyára mosolyogva.
- Szereted? - ült le mellém.
- Öm..- gondolkodtam el - persze.. - néztem rá.
- És Luke-ot?
- Nem tudom. Tegnap azt mondta, hogy szerelmes belém, és nagyon összezavart.
- Mi?! - kiáltott fel.
Válaszként csak bólintottam.
- Luke Hemmings szerelmes beléd? - kiáltott még mindig.
- Shh. - fogtam be száját. - ezt csak te tudod..
- Úristen, Bella. Ez jó hír. - ölelt meg.
- Nem, nem jó. - toltam el.
- Miért? - emelte fel szemöldökét csodálkozva.
- Mert van barátom, Ashton..tudod.. - nevettem fel.
- Uh, igaz. - húzta félre száját. - majd lesz valahogy. - mondta, majd újra magához ölelt.
Még 2 órán keresztül beszélgettünk.
Megtudtam azt is, hogy együtt vannak Ben-vel, viszont emiatt nagyon sajnálom Calum-ot. Nagyon odavolt Jenny-ért. Nem értem ezt a lányt sem. Először Calum-ot akarja, ma már mással van. Habár ez velem is így van.. Egyszer Luke, egyszer Ashton.
*****
Gyerünk, Bella. Tanuld már meg ezt a vacak történelmet. Menni fog. Na, gyerünk. Olvass már bele a rohadt könyvbe. Na, gyerünk. Először nyisd ki, majd kezd el olvasni.
- Nem megy. - vágtam földhöz a könyvet.
- Neked mi a bajod? - nevetett Luke, aki az ágyán feküdt.
- Nem tudom megtanulni ezt az anyagot. - vettem fel a könyvet.
- Segítsek? - mosolygott. - én megtanultam.
- Mi van? Te? - nevettem.
- Hát a történelem tök könnyű. - nevetett - nem értem, hogy nem sikerül neked.
- Nem tudok odafigyelni, ideges vagyok. - mentem az ágyamhoz, majd ledőltem és felé fordultam.
- Talán le kellene vezetni a feszültséget. - jött elő egy perverz vigyor száján.
- Oh, igaz. - vigyorogtam. - mentem Ash-hez. - pattantam fel.
