~ Part.30 ~

4.9K 242 8
                                    


~ 30.rész ~



  * ~ 1 hónap múlva ~ *



Az ágyamon feküdtem és figyeltem, ahogy kint szakad az eső. A cseppek az ablakhoz ütődtek, így annak hangja vízhangzott a szobában. Egész nap esik és elég hideg van, még bent is. Luke fogalmam sincs hol van, Ashton pedig Bryanaval készíti a fizika beszámolót. Péntek van és már várom, hogy menjünk az esti buliba. Ash-vel még mindig nem szakítottam, akartam, de akármikor közbe szerettem volna hozni, mindig meglepett ajándékokkal, és nem ment. Nem sikerült. Sajnálom, hogy ezt kell tennem, mégis a legjobb barátom volt. Gondolkodásomból Luke hangja zökkentett ki.



- Szia, szerelmem! - feküdt le a hátam mögé és átölelte derekam.

- Szia! - fordultam felé mosolyogva.

- Mikor beszélsz már Ash-vel? Nem bírom ki nélküled! - biggyesztette le ajkait.

- Most is itt vagy - kuncogtam.

- Nem így értettem! - mosolygott édesen.

- Kell egy kis idő..

- Már egy hónapja várok - vált komollyá hangja.

- Sajnálom, de nem akarok senkit sem megsérteni - ültem fel idegesen.

- Szóval még mindig szereted - kelt fel és összeszorította öklét.

- Nem! - vágtam rá rögtön - téged szeretlek..

- Aha, persze. Akkor miért nem mondod el neki? - emelte fel hangját.

- Mert... - kezdtem bele, de nem találtam rá semmi okot - jó, akkor ma este elmondom neki.

- Helyes - mosolyodott el halványan.



Felkeltem,majd szorosan átöleltem, beszívtam illatát és elmosolyodtam. Az ölelése az a dolog, amiért mindig imádkozok, hogy sosem múljon el. Mikor eltávolodtunk egymástól, szemezni kezdtünk, szinte elvesztem kék szemeiben.



- Megint pirulsz! - vigyorgott.

- Hát.. csak.. mert.. - dadogtam.

- Nyugi, tudom, hogy helyes vagyok - vágott be egy büszke mosolyt.

- Egoista - forgattam nevetve szemeim.

- Nem iis - húzta el az ' i ' betűt, amin felnevettem.

- Dehogynem! - nevettem még mindig.

- Így szeretsz! - vont vállat és magához húzott.



Éreztem, ahogy a pír még jobban elönti arcom és a szívem ezerrel vert. Mindig ezt csinálja, de sosem történik semmi. Nem csókol meg, csak néz. Elengedett karjai közül és megvakarta tarkóját.



- Megyünk együtt a buliba? - kérdezte rekedtes hangján.

- Aha, majd szólok Ashnek, hogy veled megyek - mondtam.

- Nem fogja zavarni?

- Szerintem nem, mostanában elég sokat van Bryana-val - nevettem.

- És téged az nem zavar? - vont kérdőre.

- Nem, miért zavarna?

- Még mindig együtt vagytok! - nevetett kínosan.

- Áh, nem érdekel! - jelentettem ki egy legyintés kíséretében.



Vállat vont és édesen felnevetett. Visszafeküdtünk az ágyra egymás mellé és szinte az egész délutánt átbeszélgettük.




****



Már mindenki úton van a buliba, én pedig még mindig készülök.



- Jössz már? - nevetett Luke.

- Várj! - mondtam, majd ívesen kirúzsoztam ajkaim, s felé fordultam.

- Gyönyörű vagy! - mért végig.

- Köszönöm - mosolyogtam rá.

- Indulhatunk Miss. Henderson? - ajánlotta fel kezét.

- Igen indulhatunk, Mr. Hemmings! - nevettem, majd vele az oldalamon mentem ki a suliból.


" Just Friends " |l.h| Befejezett Where stories live. Discover now