~ 26.rész ~
* Kirándulás utolsó napja*
- Szeretsz?
- Szeretlek.
- 100%?
- 100%.
- Lenne egy kérdésem. - mondta kissé félénken.
Egy hatalmas gombócot éreztem torkomban. Zöld szemeit vizslattam az én barna szemeimmel.
- Lennél a barátnőm? - harapta be ajkait és elővett háta mögül egy csokor piros rózsát.
Megkérdezte.
Tudtam.
Istenem.
Kezem szám elé raktam és öröm könnyek gyűltek szemembe.
Szeretem őt?
Ez nem is kérdés.
Mindennél jobban.
- Igen. - engedtem utat könnyeimnek és Ash nyakába ugrottam.
A levegőbe emelve megpörgetett. Szorosan öleltem még mindig mikor a földre tett. Mélyen szemeibe néztem és megcsókoltam.
- Szeretlek. - suttogtam.
- Én is. - lehelt egy csókot homlokomra.
Mindenki, aki minket figyelt tapsolt, vagy üvöltözött. Az osztálytársaink előtt kérdezte meg. Nem találtam égőnek, sőt örültem neki, ahogy felmeri vállalni mindenki előtt, hogy szeret. Ettől a naptól jobbat nem is kívánhatok. Nem.
Ő kell nekem.
*****
Végre visszajöttünk az iskolába, amit nagyon szeretek. Őszintén, hiányzott már a tanulás. Kristen-től és Kian-tól nagyon nehezen búcsúztam el. Rengeteget sírtunk elvallásunkkor. Nagyon fog hiányozni és remélem minél előbb láthatom majd. Ledobtam a bőröndjeimet az udvar közepén és vidáman ugrottam be a medencébe. Mindenki hülyének nézhetett pár percig, de utána ők is követték tetteim. Nem csak nekem hiányzott ez.
- Kicsim, gyere ki, mert megfázol. - mosolygott a medence szélén Ash, majd leguggolt.
- Jaj, édes. Ne játszd az apucit. - biggyesztettem le ajkaim.
- El leszel fenekelve. - kacsintott.
- oh, igen? - kuncogtam.
Hevesen bólogatott és ajkaiba harapott.
- Gyerekek, azonnal gyertek ki. - mondta dühösen az osztályfőnök.
- Na, de oszi... - nyafogott neki Jennifer.
- Nincs de. Befele. - hadarta és beballagott a nagy suliba.
Mindannyian összenéztünk és kimásztunk a medencéből. Igen, tiszta vizesen léptünk be. Az ofő mérgesen rázta a fejét, de aztán beletörődött, hogy velünk nem lehet.
- Ennek meg mi a baja? - böktem oldalba Ash-t, aki csak vállat vont, jelezve, hogy fogalma sincs.
- Nyugodjatok meg, csak vicceltem. - kezdett nevetni az ofő.
Ez nem vicces!
Halálra rémisztett a viselkedésével.
- Csak szerettem volna mondani, hogy mától kezdve új szobatársaitok lesznek.
Mi van?!
Ez nem lehet.
- Ben és Natalie, Jenny és Calum, Arzaylea és Dylan, Ashton és Bryana....és végül Bella és Luke. - sorolta fel a neveket.
Na, jó.
Ilyen nincs. Ez nem velem történik.
Luke-val nem beszéltem már azóta, hogy a tónál összevesztünk.
Nem hiszem el.
- Tanárnő, nem azt mondta, hogy fiúk és lányok nem lehetnek egy szobában? - hisztiztem.
- Ezen most változtattam. - mosolygott és erre el is tűnt.
- Minden rendben lesz, hercegnőm. - ölelt magához Ashton.
És mi, ha nem?
Amennyire ismerem Luke-ot, képes álmomban megerőszakolni.
Annyira nincs kedvem most itt lenni.
****
Unottan pakoltam be a cuccaimat a szekrénybe. Luke pedig egyből ledobta magát az ágyra és a mobilján játszott valami nagyon idegesítő játékot.
- Kikapcsolnád már végre azt a szart? - fordultam hátra idegesen.
- Mert mi lesz, ha nem? - mondta rám sem nézve.
Mint, hogy örülne, hogy végre hozzászólok még flegmázik is.
- Ugye tudod, hogy széttörhetem a mobilod?
- Ugye tudod, hogy unalmas vagy? - mosolygott.
Mosolya irritáló volt.
Szívesen letöröltem volna azt a mosolyt a szájáról.
Nem tudom miért, de megutáltam.
Nem szeretem, ha a közelemben van.
Nem szeretem, ahogy kimondja már a nevemet.
Nem hiányzanak érintései.
Semmi.
Hali:)
Bocsi, mert rövid lett és összecsapott.
Ez egy olyan részecske, amit kitettem pár emberke miatt.:)
Puszi nektek
Imádlak titeket, hogy ennyien vagytok.
Köszönöm a 11K *-* ♥♥♥
wááá
nagyoon
IMÁDÁS VAN♥♥
