Luke
A feleségem mellett fekszem és simogatom édes arcát.
Mikor alszik olyan, mint egy angyal.
Egy gyönyörű angyal.
Elmosolyodott és nehezen, de kinyitotta zöld szemeit.
- Jó reggelt, életem! - pusziltam meg feje tetejét.
- Jó reggelt, Lukey! - mosolygott és nyújtózkodott egyet.
Karácsony van.
Az a nap, amikor az egész családunk együtt van.
Mikor a barátaink, a szüleink, gyerekeink együtt vannak.
A korunkat nem mondom, mert borzasztó milyen gyorsan elrepült az idő.
Az a lényeg, hogy azzal "öregedtem" meg, akit szeretek. Nem 60 vagyok, csak szólok..
15 éves a lányunk, Daisy.
Tündéri, mint az anyja. Sima barna haja van és kék szeme.
Tőlem csak a kék szemeit örökölte, a többi az anyjára van.
Ugyanolyan makacs, önfejű, de gyönyörű.
- Gyertek le reggelizni - dugta be a fejét mosolyogva Ashton.
- Mindjárt megyünk - mosolyogtam rá, majd szerelmemre pillantottam.
Gyorsan kipattantunk az ágyból, felöltöztünk és kézen fogva ballagtunk le a lépcsőn.
Már mindenki minket várt.
Anya, Bella apuja és Lucy, Calum és Jenny, meg a lányuk Laura, Ashton és Bryana és a fiúk Zac.
Michael pedig a feleségével Zoe-val és a fogadott kislányukkal, Rebeca-val.
- Boldog Karácsonyt! - mondtuk egyszerre Bella-val, amit a többiek megmosolyogtak.
- Boldog Karácsonyt! - jöttek oda és sorba megöleltek.
- Daisy hol van? - kérdezte Bella.
- Fent van, alszik! - mosolygott Zac.
- Megyek, felébresztem! - engedte el kezem a feleségem, és visszament az emeletre.
Leültünk az ebédlőben lévő asztalhoz és vártuk még Bella és Daisy lejönnek.
Kislányom nyújtózkodott egyet, s leült velem szemben.
Elmotyogott egy olyat, hogy ' jó reggelt ' meg egy olyat, hogy 'óó, ma karácsony van'.
Sosem volt az a típus, aki odavan ezért az ünnepért.
- Nézzük meg az ajándékokat - pattogott a kis Rebeca.
- Jó ötlet - hajoltam le hozzá és megpusziltam piros arcocskáját.
Átmentünk a nappaliba, ahol a hatalmas karácsonyfa állt és kiosztottuk az ajándékokat.
Boldogok voltunk, mert együtt tölthettünk a szeretteinkkel.
- Csoport kéép! - mondta Bryana vigyorogva.
- Én nem akarok! - rázta fejét Daisy.
- Nem kérdés volt! - kacsintottam rá, amire megforgatta szemeit.
Odaálltunk a karácsonyfa elé és Bella apukája lefényképezett bennünket.
Ebben a percben kopogtak.
Egymásra néztünk mindannyian. Nem várunk senkit, már mindenki itt van.
Daisy szemei felcsillantak és az ajtóhoz szaladt.
Egy magas, szőke hajú, kék szemű gyerek sétált be az ajtón. Fekete gatyát viselt, bakancsot, egy fehér pólót és egy szürke sapka volt a fején. Ez az én hasonlásom akar lenni, vagy mi?
Zavarodottan figyeltük a vigyorgó fiút.
- Apa, anya..ő itt Louis - mosolygott Daisy.
- Örülök, hogy megismerhetem önöket Mr. és Mrs. Hemmings - nyújtott kezet.
- Mi is örülünk - mosolygott bizonytalanul Bella és lekezelt vele.
Majd velem is lekezelt, de közben enyhén megszorítottam kezét és szúrós szemekkel néztem rá. Megijedt, és ez tetszik.
- Ő az osztálytársam! - világosított fel bennünket lányunk.
- Oh.. - vakartam tarkóm - Daisy, gyere csak - biccentettem fejemmel a konyhára célozva.
Bólintott és követni kezdett. Vártam, amíg Bella is bejön és elkezdtem mondani valóm, közben átkaroltam feleségem vállát ő pedig oldalról átkarolt mindkét kezével. Úgy szeretem, amikor álmos.
- Daisy, miért nem szóltál, hogy jön? - kérdeztem.
- Elfelejtettem - húzta félre száját.
- Mik a szándékai veled? - néztem rá szúrós szemekkel.
- Semmi, apa - forgatta szemeit.
- Biztos? - kérdezte tőle Bella.
- Biztos - mondta unottan - Csak barátok vagyunk! - mosolygott.
Ennek hallatára feleségemmel egyszerre csaptunk a saját homlokunkra.
Csak barátok!
Valahonnan ismerős.
Nos, itt az utolsóó
remélem szerettétek ezt az történetet:)
Rövid lett, de a lényeg benne van!:)
sok-sok pusziii <333
köszönöm a 44.5K-t és a 3.4V-t *-*
IMÁDÁÁÁÁÁÁS VAAAAAN!!♥♥♥
Nataliee xx
