~ 27.rész ~
Luke
Miért történik ez mind?
Miért nem lehet minden úgy, mint régen?
Miért nem lehetek azzal a lánnyal, akit szeretek?
Igen, beleszerettem.
Fáj, hogy nem érezhetem illatát.
Fáj, hogy nem érhetek hozzá.
Fáj, hogy nem csókolhatom. Nem érezhetem puha ajkait.
Nem ébredhetek többé mellette, még a hajával sem játszhatom reggelente.
Nem mutathatom neki ki, hogy szeretem. Most már úgy is mindegy lenne. Ashtonnal van és nagyon boldogok. Nekem meg csak az számít, hogy ő boldog legyen.
- Kérlek szépen, kikapcsolnád már azt a rohadt villanyt? - hallottam meg hangját.
- Van két lábad, nem? - néztem rá.
Hát, ha nem akarok olyat mondani, amiért gyengének tűnnék, így kell viselkednem hozzá.
Ha ránézek minden újra eszembe jut.
Gyenge lettem miatta.
'Luke Hemmings sosem szerelmes' - hangzottak el a fejemben szavaim, amiket neki mondtam még a buliban.
Francokat nem szerelmes.
- Jó, dögölj meg. - morgott az orra alatt, de sajnos meghallottam.
Az is fáj, hogy ezt hozom ki belőle.
Semmi érzelem, csak üresség, ha velem beszél.
Utálom magam.
Gratulálok Luke, ezt jól elcseszted.
- Várj, majd én kikapcsolom. - próbáltam kedves lenni, amin meglepődött.
- Kösz. - motyogta.
- Bella..- mentem közelebb ágyához.
Fogalmam sem volt, hogy mit akarok neki mondani.
Csak szimplán beszélni akartam vele.
- Igen? - ült fel egy kicsit félénken.
- Nagyon utálsz? - haraptam be ajkaim és lehajtottam fejem.
- Igen. - mondta elvékonyodott hangon.
- Sajnálom. - néztem a szemébe, majd felkeltem és a saját ágyamra mentem, s befeküdtem.
Ott hagytam, szótlanul.
Mit tesz velem ez a nő?
Teljesen megőrjít.
Nem hiszem el, hogy tényleg szerelmes lettem.
Sosem tudtam mi az az érzelem, vagy milyen érezni.
Most már tudom, és ezt ő váltotta ki belőlem.
Csodákra képes.
Egyetlen egy mosolyáért, megtennék bármit.
Bármit.
****
Reggel arra keltem, hogy Bella felkiáltott.
- Úristen, mi történt? - riadtam fel.
- Átestem a rohadt bőröndödön. - morgott és még mindig a földön ült.
- Had segítsek. - álltam fel és odamentem felsegíteni, de nem fogadta el kezem.
Felállt magától.
- Nem kell a segítséged. - mondta a szemembe nézve.
Nem bírtam ki. Nem tudtam mi tévő legyek. Hirtelen magamhoz rántottam és szorosan tartottam a közelemben. 5cm volt köztünk. Éreztem meleg leheleteit ajkaimon. Szívveréseim egyre jobban gyorsultak, ahogy éreztem ő is zavarba jött. Mélyen néztem szemébe. Szeme csillogása elragadtatott. Ajkaira pillantottam, majd újra szemébe. Gyorsan vettük mindketten a levegőt. Vajon ha megcsókolom, elutasít? Sosem féltem, hogy egy lány elutasítana. Most viszont félek, nagyon. Nem akarom őt elveszíteni.
- Luke..mit csinálsz? - szólalt meg halkan.
- Szeretlek Bella. - böktem ki akaratlanul.
- Mi..micsoda? - pislogott nagyokat.
- Igen, szeretlek. Kimondtam. - ismételtem meg ezúttal biztosabban.
- Nem hiszek neked. - rázta meg fejét és lassan eltolt magától.
Csuklójánál fogva visszahúztam és egy tele érzéki csókot nyomtam ajkaira. Nem csókolt vissza. Úgy éreztem, hogy már a síró görcs keringet.
Nem, ez nem lehet. Luke szedd már össze magad.
- Békén hagylak, ha tudom, hogy nem szeretsz. - mondtam egyenesen szemeibe nézve.
Nem mondott semmit. Csak lesokkoltan állt előttem.
- Szeretsz? - kérdeztem, amire nemlegesen rázta a fejét.
- Mond ki! - emeltem fel hangom.
- Nem. - motyogta lehajtott fejjel.
- A szemembe nézz. - kényszerítettem rá.
- Nem szeretlek, Luke. - mondta könnyes szemekkel.
Ebben a pillanatban elengedtem. Hátráltam tőle és kirohantam a szobából. Nem hiszem el. Mi ez az érzés? Nem akarok érezni. Megszűnni szeretnék. Eltűnni.
Bella
Ott álltam a szoba közepén, egyedül. A könnyeim, amit visszatartottam beszélgetés közben, legördültek arcomon. Luke miért csinálja ezt? Miért zavar ennyire össze? Hogy tud valaki ennyire tönkretenni, mint ő? Viszont már Ash-vel vagyok, akivel nagyon boldog vagyok és ő igazán szeret, ahogy én is őt. Nem akarok senkit megbántani és a végén meg én török mindig össze. Miért pont velem történik ez?
Elvégeztem minden reggeli teendőm és átmentem barátomhoz. Nem meséltem el neki, hogy reggel mi történt. Nem akartam, hogy baj legyen. Vajon Luke hova szaladhatott el? Dühös volt. Nagyon. Remélem nem csinál semmi hülyeséget.
- Miről gondolkodsz ennyire? - puszilta meg nyakam Ash.
- Nem fontos.- mosolyogtam.
- Valami baj van? - kérdezte aggódva.
- Nem, dehogy. - válaszoltam rögtön.
- Akkor?
- Mondom, hogy semmi. - csókoltam meg, amire elmosolyodott.
- Szeretlek. - mondta még mindig mosolyogva.
- Én is. - szólaltam meg halkan.
****
Sétáltam egy tengerpart felé, ami ki volt rakva rózsaszirmokkal.
Teljesen ismeretlen egy hely volt számomra.
A tenger hullámai egyre erősebbek voltak és a szél is fújdogált.
Nem volt hideg, inkább kellemes.
A friss levegő jól esett. Mezítláb sétáltam végig a homokon.
Előttem állt öltönyben egy fiú.
Ismerős volt.
Mikor megfordult, mosolyogva folytattam felé az utam.
Luke volt az.
Villantott felém egy 100 wattos mosolyt és közelített.
Nagy tenyereivel megfogta arcom és mélyen szemembe nézett.
Láttam rajta, hogy ideges, de a boldogság sugárzott belőle, ami rám is hatott.
Letérdelt elém és kivett egy fekete kis dobozkát.
- Bella, hozzám jössz feleségül? - tette fel a kérdést.
Hiii
Ezt az részt is ajándékként hoztam nektek:)
Érezzétek most is különlegesnek magatokat♥♥
Örülök, hogy ennyien vagytok:3
Még mindig IMÁDÁS VAN♥♥
Holnap lehet találkozunk
és lesz új rész, de csak lehet:)
Na sok-sok puszii <333
Legyetek addig is jók :D
Natiixx
