~ 22.rész ~
Hiii guys <3
ÚRISTEN!
Szóval, az van, hogy egy hétig nem voltam
az a "kis" idő alatt lett :
+4000 megtekintésem
+400 szavazatom
és egy díjam *-* <33
Rengeteget jelent:o
Köszönöm, hogy ennyien vagytok*-*
IMÁDLAK TITEKET!! <33
****
A falnak nekidöntött és egyik lábam a combomnál fogva csípőjéhez emelte. Forró csókban részesített, ajkaink falták egymást. Levette rólam a felsőm, s mikor a nadrágját akartam kigombolni, csípőjére kapva az ágyig vitt és lassan letett. Fölém tornyosult és nyomott egy puszit számra.Lassan lehúzta rólam a nadrágom és a földre hajította, majd magáról is levette és az enyémre dobta. A felsőjét is egy kapással lerántotta magáról és már ő is csak egy boxerben volt felettem. Kicsit felemelt és kikapcsolta melltartóm, majd a csipkés anyagot is lehúzta rólam és azt is a szoba egyik felébe dobta.Teste teljesen enyémhez simult. Kisebb puszikkal töltötte be nyakam. Néha meg is harapta, vagy kiszívta. Lefele haladva nyomott puszikat hasamon, minden egyes érintésétől kirázott a hideg. Mikor oda le ért, nyomott egy puszit nőiességemre, felnéztem, ő pedig mosolygott. Az egyik ujját belém helyezte, amire felnyögtem.Lassan ki-be kezdte húzni az ujját, aztán csatlakozott még egy. Nem sok kellett, hogy a csúcsra jussak, amit Luke tudott és abbahagyta előbbi tetteit, s megnyalta ujjait, majd lekapta magáról a boxert.Nadrágja zsebéből, ami a földön hevert, kivette a piros-ezüst színű kis zacskót, majd fogaival kibontotta, s profi módon magára görgette.Fölém mászott és egy kapással változtatott helyzetünkön. Nagy szemekkel lestem rá.
- Cica. - vigyorgott kajánul.
- De én..
- Nyugi, ügyes vagy te. - harapott ajkaiba.
Kicsit bizonytalanul kezdtem ez mozogni rajta, halk sóhaj jött ki számon. Nagy kezeit derekamra helyezte és biztatóan rám mosolygott. Gyorsítottam tempón, amit valójában rám parancsolt. Jólesően dús szőke haját szinte már téptem, ő pedig a fenekem markolta. Hangos nyögések hagyták el számat, ahogy övét is. Ez csak élvezetesebbé tette a helyzetet. Nyögései tökéletesek voltak.Fenekemre csapott jelezve, hogy gyorsítsak.Gyorsítottam, elképesztő érzés volt. Tudtam, hogy nemsokára csúcson leszek, ezért rágyorsítottam. Nevét kiáltva mentem el, ahogy Luke is.. Kissé izzadtan feküdtem le mellé és hatalmasat sóhajtottam. Talán ezek a percek voltak eddig életem legjobb élményei, méghozzá Luke-val.A fehér plafont bámultam, mikor szőke hercegem nagy és meleg tenyerével a combom kezdte simogatni.Mosolyogva felé fordultam, épp a piercingjével játszott, s megcsókoltam.
- Tökéletes vagy. - lihegte ajkaimra.
Elmosolyodtam és nyomtam egy puszit ajkaira. Hozzábújtam és mellkasára helyeztem fejem, ő pedig a derekam simogatta.
****
- Álomszuszékok. - üvöltve jött be a házikóba Calum.
Nem is csodálkozott, hogy együtt lát minket? Vajon miért?
- Jó reggelt, Cal. - mosolyogtam.
Luke-ra néztem, aki még mindig aludt. Úgy látom, hogy őt nem lehet valami könnyen felébreszteni. Picit felültem és nyomtam egy puszit homlokára, amire halványan elmosolyodott.
- Én egy ébresztő lennék neked? - kuncogtam.
- Hogy érted? - nyitotta ki szemeit.
- Hát Calum az előbb üvöltve jött be, arra nem keltél fel. Én adtam egy puszit, arra már is ébren vagy. - magyaráztam neki.
- Hm. - bólintott mosolyogva.
Nevetve megráztam fejem és egy pokróccal letakartam magam, mert Calum nem volt képes kimenni, amíg felöltözök, ezért így kellett ügyetlenkedjek. Bementem a fürdőbe. Magamra kaptam a fekete szűk rövid ujjút, arra rá a fekete-fehér kockás ingem és felvettem egy hosszú derekú szaggatott világos farmert. Mikor kiléptem Luke tengerkék szemeivel találkoztam.
- Ömm, megyünk? - vakarta meg tarkóját.
- Aha. Éhen halok.- mondtam.
Megakarta fogni a kezem, de most nem fogadtam el. Kérdően nézett rám én pedig halványan elmosolyodtam.
- Nem járunk, Luke. - mondtam halkan és elfordítottam a fejem.
- És?
- Nincs semmi köztünk. - néztem ezúttal szemeibe.
-És? - ismételte meg kérdést értelmetlenül.
- Nem fogom megfogni a kezed. - mondtam.
- Hát oké. - vont vállat és elindult.
Nélkülem.
- Bár megvárhatnál. - futottam mellé.
- Nem járunk. Nem kell együtt menjünk reggelizni. - mondta rá sem nézve.
- Jó, de barátok vagyunk. - próbáltam követni nagy lépteit mikor már kijutottunk a házikóból.
- Ez több, mint barátság. - állt meg én meg szépen nekiütköztem hátának, mert épp a háta mögött mentem.
- Ezt mégis, hogy érted..?
Szeret? Talán kimondja? Többet érez? - bombáztam le magam kérdésekkel. Szívem hevesen vert és kicsi hiányzott, hogy összeessek. Mikor végre beszélni indult, nyeltem egyet.
- Hát...
