~ 31.rész ~
Mikor kapcsoltam, hogy csak egy törölköző takar, megszólaltam.
- De most kimennél, kérlek?! - nevettem.
- Láttalak már ruha nélkül - vont vállat és újra ajkait harapdálta.
- Jó, de most felszeretnék öltözni - kuncogtam.
- Csinálhatnánk mást is! - húzódott perverz vigyorra szája.
- Fáradt vagyok, Luke! - hazudtam, hogy lássam reakcióját.
- De most miért? - kezdett elereszteni mű könnyeket és szipogott.
- Csak vicceltem, nekem is van pár ötletem - kacsintottam, amitől széles mosoly keletkezett arcán.
Magához húzott és egy vad csókban részesített. Beletúrtam kócos hajába, s mindketten elmosolyodtunk. Kisebb léptekkel előre kezdett tolni, majd mikor a csempékhez ütődtem, csípőjére emelt. Újra egymás ajkainak estünk, szinte nyelveink már táncot jártak. A törölköző végül lekerült rólam, így álltam előtte. Arcom színe már vörösebb volt egy ráknál.
- Gyönyörű vagy! - hajolt hozzám mosolyogva, mély hangjától kirázott a hideg.
Átvitt a szobába és lassan letett az ágyra. Pillantások alatt magáról is eltüntette a ruhákat,majd fölém tornyosult. Nyakam kezdte csókolgatni, s több helyen is kiszívta. Fájt, de élveztem érintéseit. Kisebb puszikkal töltötte be vállam, majd egyre lejjebb haladt. Egy ujját belém helyezte, s ki-be kezdte húzgálni, majd csatlakozott még egy ujja, amitől jólesően felnyögtem, ő pedig elmosolyodott. Mikor abbahagyta előbbi tetteit, visszatért ajkaimhoz, aztán meg melleimet kezdte masszírozni egyik kezével. Végül felkelt és a fiókból kivett egy ezüst színű kis zacskót, s elvigyorodott. Újra fölém mászott, felgörgette az óvszert férfiasságára, és elhelyezkedett. Villantott felém egy 1000 wattos mosolyt,s belém hatolt. Hangos nyögések hagyták el ajkaim, minden egyes pillanatot élveztem Lukekal. Ő ajkait is jóleső nyögések hagyták el, ami élvezetesebbé tette a helyzetet. Sokkal jobb vele minden, hogyha van érzelem. Minden tökéletes!
****
- Jó reggelt, kicsim! - puszilta meg homlokom.
- Neked is! - mosolyogtam.
- Hogy aludtál? - simogatta arcom.
- Hm, hát jó volt az estém - vigyorogtam.
- Oh, igazán? - nevetett fel édesen.
- Igen, Mr.Hemmings!
