~ 37.rész ~
Itt ülök egy helyben a széken. Ideges vagyok.
Egy ruhát viselek, ahogy minden lány az osztályból. Felső része fehér és csipkés. Az alja egy fekete szoknya, s a derekamon egy barna kis öv díszeleg.
Az iskola utolsó napja, ballagás. El sem hiszem, hogy már is vége.
Ez a hely a második otthonommá vált.
Rengetek emlék köt hozzá. Nem semmi itt hagyni ezt a helyet.
Örülök, hogy befejezhettem azt, amit szeretek, azzal, akit szeretek.
Erősen szorítom hercegem kezét és ajkaim harapdálom.
Látom, hogy ő is ideges. Elmosolyodott, ahogy rám pillantott.
Az egész életem egy csodálatos fordulatot tett.
Már betöltöttem a 19 évem.
Lukeal szinte 3 éve elválaszthatatlanok vagyunk.
Arzaylea pedig elment ebből az iskolából, talán ma már pincérként dolgozik egy kocsmában, és minden második pasira rámászik, aki bejön az ajtón.
Nem is bánom, csak tőlünk legyen távol.
- Bella! - szólított mosolyogva az ofő.
Ez azt jelenti, hogy itt az ideje színpadra lépni a diplomámért.
Elengedtem hercegem kezét, felkeltem, igazítottam kicsit ruhámon és végig lépkedtem a sorok közt.
Mindenki engem nézett. Mindenki mosolygott.
Minden tökéletes volt.
Elvettem a diplomám, közben váltottam pár szót az osztályfőnökkel, s a mikrofon felé fordultam.
- Nos, uh, először is.. - kezdtem bele idegesen - Egész életemben, gyerekként is csak erről álmodoztam, és most meg itt állok, ezen a színpadon, ahol a beszédem tartom, utolsó nap alkalmából. Nagyon szépen köszönöm, hogy itt tanulhattam. Remélem, hogy egyszer a saját gyerekem is ide fog járni, és, hogy ő is ilyen boldog lesz, mint én - bekönnyeztem, ahogy Luke-ra pillantottam - a zene számomra egy olyan dolog, ami mindig megvigasztal. Egy olyan dolog, ami felemel a padlóról még akkor is, ha legrosszabb napom van. Zene nélkül az életem, szinte olyan, mint egy ház bútorok nélkül, egy tó víz nélkül, s egy festmény színek nélkül. Rengeteget tanultam itt, amit a drága tanáraimnak..barátaimnak..a szüleimnek..és a barátomnak, Luke-nak köszönhetek - mosolyogtam - hogy mindig itt voltak nekem és támogattak - könnyeztem - köszönöm! - mindenki tapsolt, ahogy haladtam le a lépcsőkön.
Bryana, Jenny és Ash odaszaladtak hozzám zokogva, amitől nekem is könnyeim patakban kezdtek hullni.
Nemsokára útjaink elválnak, talán csak pár óra múlva.
Mindenki megy a saját útjára.
Még Ash is elköltözik Bryana-val.
Végül hercegem jött oda és szorosan megölelt. Fejem mellkasába fúrtam.
Nem érdekelt, hogy az egész fehér ingét összemaszatolja a sminkem, vagy, hogy mindenki figyel.
Szükségem volt Luke ölelésére.
A fiúk próbáltál tartani magukat, de végül ők is megtörtek.
Michael zokogni kezdett, Calum szipogott, Ash és Luke szemei peddig könnyeztek.
Szívszorító volt őket így látni.
- Szeretlek titeket! - részesítettem őket egy csoport ölelésben.
A színpadra felmentem, mindenki követte tetteim.
Páran a mikrofon elé álltunk, a többiek zenélni kezdtek.
Énekeltünk.
A végén az ofő is szinte zokogni kezdett, ami elég vicces volt, mivel az összes sminkje végigfolyt arcán.
Mindannyian odaszaladtunk hozzá és egy hosszú csoport ölelésbe vontuk.
Senki sem szólalt.
Mindenki sírt.
A lényeg az volt, hogy mindenki boldog volt!
Nagyon boldog!
Boldog voltam, mert van mellettem egy olyan személy, aki szeret.
Boldog voltam, mert az egyik álmom valósítottam meg.
Boldog voltam, mert anya és apa büszkék rám.
Utolsó előtti rész, girls^^
Nataliee xx
