és teltek tovább a napok.
a suliban Treasureel lógtam időnként.
az órák lejártával rohantam Lukehoz, aki az idők elteltével eggyre kedvesebb lett velem.
lassan eszébe jutott minden.
és pontosan ma járt le a két hét.
végre kiengedik Luke-ot.
felloholtam a lépcsőkőn, és az ajtón belépve egyből Luke nyakába borultam.
"tudod mi lesz ma?" - suttogtam fülébe.
megborzongott, mire elmosolyodtam.
"hazajöhetsz velem!" - engedtem el.
elköszöntünk az orvostól, és kimentünk a korházból.
Luke átjött hozzánk, mivel anyu épp nem volt otthon.
beléptünk a házba, és mindketten levettük kabátainkkat.
"lezuhanyozhatok?" - kérdezte hirtelen.
"persze"
Luke feltrappolt az emeletre, én pedig leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét.
nem ment semmi értelmes, így gondolkodóba estem.
a viszonyunk Luke-al eggyre jobb
sokkal szerényebbé változott, ami felettébb tetszik nekem
már nem az a bunkó, depis srác aki pár hete volt..
depressziója elszállt, vagyis inkább kiszállt fejéből
aminek helyét átvette az amnézia.
YOU ARE READING
roses ➳ lashton
Fanfiction❝ - volt már olyan, hogy egy fiúnál többet éreztél, mint barátság? - szinte minden nap azt érzem veled kapcsolatban.. ❞ {szándékos kisbetűírás} © honeycl0uds
