szeretem ashton-t.
sőt..
de akkor sem kellemes úgy ébredni, hogy egy kemény farok nyomódik a seggednek.
"mmmhh..." - nyöszörögtem félkómásan.
"jó reggelt, pingvinem" - ölelt magához erősebben.
"jó reggelt, göndörkém" - mosolyodtam el.
megfordultam, így már szemtől-szemben feküdtünk.
elvesztem barna íriszeiben, miközben ő is enyéimet kémlelte.
"adj egy reggeli csókot apucinak"
"nem kell kétszer kérned" - kacsintottam, és már ajkain is voltam.
ujjaimmal kócos fürtjeit matattam, miközben ő arcomat simítgatta.
leváltam róla egy pillanatra, mire meglepődve pislogott.
"a szüleimnek..nem kéne..meg..meglátniuk..izé..szóval.." - dadogtam össze-vissza.
"már korán reggel elmentek itthonról"
"hogyhogy?"
"dolgozni. de nekünk nem kell suliba mennünk. szünidőt adtak egy hétre!"
"szóval csak ketten vagyunk itthon?" - vezettem végig tekintetem rajta.
"i..igen"
"akkor..meg..meg..megtörténjen?"
"van rá időnk, luke. el kell mennem egy barátomhoz."
aprót bólintottam, majd figyeltem ahogyan kikászálódik mellőlem.
felállt, majd magára kapkodta ruháit.
istenem, az a felsőtest
és a hozzá társuló formás fenék
"ne bámulj már!" - nevetett fel édesen.
a s h t o n
"én..én..nem..is..bá..bámultalak"
"egyáltalán nem zavar" - nyomtam puszit homlokára, majd kisétáltam szobájából.
////
na halljam, hányan szeretik ezt a sztorit?🙊
VOUS LISEZ
roses ➳ lashton
Fanfiction❝ - volt már olyan, hogy egy fiúnál többet éreztél, mint barátság? - szinte minden nap azt érzem veled kapcsolatban.. ❞ {szándékos kisbetűírás} © honeycl0uds