roses ➳ lashton

26.

szeretem ashton-t.

sőt..

de akkor sem kellemes úgy ébredni, hogy egy kemény farok nyomódik a seggednek.

"mmmhh..." - nyöszörögtem félkómásan.

"jó reggelt, pingvinem" - ölelt magához erősebben.

"jó reggelt, göndörkém" - mosolyodtam el.

megfordultam, így már szemtől-szemben feküdtünk.

elvesztem barna íriszeiben, miközben ő is enyéimet kémlelte.

"adj egy reggeli csókot apucinak"

"nem kell kétszer kérned" - kacsintottam, és már ajkain is voltam.

ujjaimmal kócos fürtjeit matattam, miközben ő arcomat simítgatta.

leváltam róla egy pillanatra, mire meglepődve pislogott.

"a szüleimnek..nem kéne..meg..meglátniuk..izé..szóval.." - dadogtam össze-vissza.

"már korán reggel elmentek itthonról"

"hogyhogy?"

"dolgozni. de nekünk nem kell suliba mennünk. szünidőt adtak egy hétre!"

"szóval csak ketten vagyunk itthon?" - vezettem végig tekintetem rajta.

"i..igen"

"akkor..meg..meg..megtörténjen?"

"van rá időnk, luke. el kell mennem egy barátomhoz."

aprót bólintottam, majd figyeltem ahogyan kikászálódik mellőlem.

felállt, majd magára kapkodta ruháit.

istenem, az a felsőtest

és a hozzá társuló formás fenék

"ne bámulj már!" - nevetett fel édesen.

a s h t o n

"én..én..nem..is..bá..bámultalak"

"egyáltalán nem zavar" - nyomtam puszit homlokára, majd kisétáltam szobájából.

////

na halljam, hányan szeretik ezt a sztorit?🙊