roses ➳ lashton

44.

ashton lassan elvált tőlem, és a sötét házban gyertya után kezdett kutatni.

én addig az árammal baszakodtam, hátha visszajön.

ashton az egyik fiókban talált gyertyát, s egy másikban gyufát is.

lángot adott a gyertyának, és mellém lépett.

leültünk a földre, és kettőnk közé az égő fehér gyertyát tettük.

"el kell mondanom valamit.."

"mi az, babyboy?" - nézett rám kiváncsian.

"ma, amíg a boltba voltál felhívott michael"

"és?"

"közölt velem egy elég szomorú hírt"

"mondd csak, bátran"

"a szüleid..autóbalesetben..meg-meghaltak" - nyögtem ki nehezen.

a halvány gyertyafény ellenére is láttam, hogy ashton szemei bekönnyesednek, és keze ökölbe szorul.

"miért? miért pont az én szüleimmel? miért pont azokkal akiket a legjobban szerettem?" - motyogta a sírástól elfolytott hangon.

kérdésére nem tudtam válaszolni.

feltéve, ha tőlem kérdezte.

a következő pillanatban ashton hangos zokogása hallatszódott az egész házban.

keservesen sírt, szemeit kezeivel eltakarta, vállai rázkódtak.

szívem elszorult, és magamat éreztem hibásnak leginkább.

"sa-sajnálom. a leg-legrosszabbkor mondtam el.."

egy pillanatra elhallgatott, majd ölembe férkőzőtt, és vállamra dőlve folytatta a sírást.

lassan az én szemeim bekönnyesedtek, amikor arra gondoltam, hogy mit érezhet most ashton.

a szülei nélkül, csak rám tud támaszkodni.

én vagyok az otthona.

hátát kezdtem simogatni, mire mégjobban zokogott vállamon.

egy kövér könnycsepp gördült végig arcomon.

ezt még jó pár követte.

"lukey, te..mi-miért sírsz?" - vált el tőlem, hogy szemembe tudjon nézni.

"n-nem sírok.." - sütöttem le szemeimet. - "csak..sajnállak."

"o-olyan aranyos tudsz lenni." - mosolyodott el egy pillantra.

könnyes szemeink kontaktusa még mindig tartott.

zöldes-barna gyönyörű szemeit most könnyek lepték.

szája halvány mosolyra húzódott, ami engem is mosolygásra késztetett.

visszadőlt vállamra, én pedig tovább simogattam a vállát.

mélyeket lélegzett, és nagyokat sóhajtott.

"bárcsak elfogynék ölelésedben, és akkor nem kellene tovább szenvednem.."