roses ➳ lashton

17.

ahogy csak tehettem, kerültem Lukeot.

ő pedig eggyre jobban közeledni próbált.

leveleket írt nekem, és szünetekben ha tehette, leszólított.

öt napig bírtam nélküle.

aztán kész, megadtam magam.

érzelmeim győztek, így megbocsájtottam Lukenak.

túl aranyos ahhoz, hogy haragudjak rá.

kicsengettek az utolsó óráról, mire felpattantam.

kiosontam a teremből, és elrejtőztem a folyosón, a fiúvécé előtt.

amikor Luke arrafele jött, karjánál fogva berántottam.

betessékeltem egy fülkébe, majd bezártam magunkat.

arca megszeppent volt, így kezdeményeztem.

"én nagyon sajnálom"

"Ashton, én..." - nézett rám.

"igen?" - szívem a torkomban dobogott.

válaszra nyitotta száját, de lenyelte amit mondani akart.

"majd...később" - állt fel, majd kiment a fülkéből.

ott maradtam tétlenül, belül pedig majd' megölt a kiváncsiság.

mit akart mondani?

és miért nem mondta?

kimentem a fülkéből, és a tükörhöz lépve magamat kezdtem vizslatni.

szemeim karikásak voltak, és hajam összevissza állt. beletúrtam párszor, hogy legyen valami formája.

hirtelen nyikorogva kinyílt az eggyik fülke, és Michael lépett ki onnan, őt pedig Treasure követte.