40.

769 91 5
                                    

gyorsan kinyomtam michael-t, majd írtam neki egy üzenetet, hogy megjött.

mármint ashton.

ashton kibújt cipőjéből, majd az asztalhoz lépve, kezembe nyomta az egyiket.

kérdőn néztem rá, ugyanis két papírzacskóval érkezett.

pír szökött arcára, miközben a másik zacskóval besietett a szobámba.

a kiváncsiság megölt belülről, de eggyelőre nem mutattam jelét.

kipakoltam a zacskóból, s mindent elpakoltam a helyére.

halk léptekkel a szobám ajtajához lopakodtam, hogy megnézzem ashton-t.

a papírzacskót továbbra sem nyitotta ki, csupán a szekrényem aljába helyezte.

míg holnap reggel nem lesz itthon, biztos megnézem

vajon mi lehet benne?

ajándék?

nekem?

hisz nincs is szülinapom

vagy valami egyéb meglepi?

"nem kéne ennyire kiváncsinak lenned" - suttogta fülembe hirtelen, mire összerezzentem.

észre sem vettem, hogy mellém lépett.

továbbra is fülemnél maradt, ami eszeveszett szívdobogást váltott ki belőlem.

"tudod lukey, még nem kaptad meg a büntetésedet"

nagyot nyeltem.

"mázlid van, hisz rohadt éhes vagyok. szóval először mindenképp megcsinálom a spagettit"

még mindig suttogott, amivel az őrületbe kergetett.

"de ami késik, nem múlik"

gyengéden ráharapott fülcimpámra, így nagyot sóhajtottam.

ellépett mellőlem, és a konyhába lépve; elkezdte az ételt.

roses ➳ lashtonWhere stories live. Discover now