roses ➳ lashton

37.

felállt a kanapéról, majd mellém lépve elindultunk.

luke bezárta az ajtót, és sétálni kezdtünk a park felé.

közelségünk miatt ujjaink néha egymáshoz érintődtek, mire mindketten elpirultunk.

mindketten szerettük volna összekulcsolni ujjainkat.

de nem tehettük.

ebben a világban túl sok másságot elítélő ember van, akik valahogy biztosan kimutatnák nemtetszésüket.

· · ·

a fagyizóhoz érve, mosolyogva fordultam a kiszolgáló nőhöz.

"kérnék két gombóc csokit, ostyában"

a nő bólintott, majd fagyiskanalával elkészítette a gombócokat.

kezeinkbe nyomta, fizettem, s elsétáltunk egy padhoz.

leültünk, majd mindketten némán enni kezdtük a fagyos édességet.

"köszönöm" - mondta Luke hirtelen.

"semmiség!" - mosolyodtam el.

elsétált előttük egy kislány az anyukájával, akik elég észrevehetően néztek.

a kislány anyukája füléhez hajolt, és súgott bele valamit, miközben ránk mutogatott.

az anya válaszát nem hallottam, csak azt, hogy a kislány undorodva azt mondja, hogy "fúj!".

l u k e

csendben ettem tovább a fagyit, miután a kislány és az anyja tovább álltak.

ashton-ra néztem, akinek egyik keze erősen ökölbe szorult, a másikkal pedig az ostyát szorította.

gondolom, hogy azt is erősen, ugyanis a következő pillanatban a gyenge ostya összeroppant.

a fagyi ashton kezére folyt.

"ó, hogy az a..." - szitkozódott, mivel a fagyi egy része fekete nadrágjára is csöppent.

"mi a baj, ashton?"

"annyira utálom azokat az embereket, akik elítélnek" - morogta, miközben megpróbálta a fagyit letörölni tiszta kezével, de csak rosszabbá tette, ugyanis tiszta kezére is juttatott a fagyiból.

"hidd el, én is. de ne húzd fel ezért magad! annyira nem éri meg" - mondtam, miközben kivettem egy zsepit nadrágom zsebéből, és lassan letöröltem a fagyit kezeiről.

nagyot nyeltem, és nadrágjáról is törölgetni kezdtem a foltot.

igen, arra a pontjára esett a fagyi.

jólesően felsóhajtott, mire elmosolyodtam.

cseppet sem nézhettünk ki hülyén.