roses ➳ lashton

24.

"Luke?"

"igen?"

"volt már olyan, hogy egy fiúnál többet éreztél, mint barátság?"

"szinte minden nap azt érzem veled kapcsolatban"

"te..te?" - nézett rám döbbenten.

"ezt akartam elmondani."

"biszexuális vagy, Luke?" - még mindig nem hitte el nekem.

"igen" - nyögtem ki. - "te pedig..."

"homoszexuális" - segített ki.

szemeibe néztem, majd elmosolyodtam.

"emlékszel, még az első nap?"

"mire is?" - harapdáltam ajkamat.

"akkor még utáltál."

lesütöttem szemeim.

"jót tett neked, az a kis amnézia"

sokáig beszélgettünk többé-kevésbé fontos dolgokról, egészen addig, míg elálmosodtunk.

"alszol nálunk?"

"ezer örömmel" - mosolygott kedvesen.

feltápászkodtunk, és lesétáltunk a lépcsőkőn.

végig a folyosón, ki az iskolából.

míg el nem értük a házunkat.

csak anyát találtuk otthon, aki teljes gőzerővel csinálta a vacsorát.

"vége is van a bálnak?" - kérdezte, ahogy megpillantatott.

"hamarabb hazajöttünk" - vontam vállat. - "anya, Ashton aludhat nálunk?"

"a szülei megengedik?"

"elutaztak" - füllentette Ashton.

"akkor maradj csak, nyugodtan" - mosolyodott el. - "de mindjárt vacsora"

"majd szólj" - indultam szobám felé, ahova Ashton is követett.

belépve a kis helységbe becsuktam magam után az ajtót.

"mihez lenne kedved?" - kérdeztem Ashton-tól.

"olyanhoz, amihez csak te, egy ágy és nyugalom szükséges"