roses ➳ lashton

33.

"hallgatlak" - lépett el tőlem, majd szsmeimbe nézett elkomolyodott arccal.

"szóval az volt, hogy.." - matattam ujjaimmal, miközben minden újra eszembe jutott, és éreztem, hogy egy kis könnycsepp csordogál arcomon. - "ideges lettél, é-s szidni kezdtél.
nyálas faszt, és minden-féle sértő dolgot mondtál. meg..hogy soha-sem szeretettél. csak a bizalmamat akar-tad. és a titkaimat. s hogy meg fogsz szégyeníteni az e-gész iskola előtt"

"oh, luke!" - simította meg arcomat, ezzel letörölve a könnycseppeket, hisz idővel egyre több lett. - "ne sírj!"

"csak any-nyira rosszul esett"

"ez sohasem fog megtörténni"

"soha?" - néztem rá könnyektől csillogó szemekkel.

"lukey..apuci örökké szeretni fog" - fogta kezei közé arcomat.

"tény-leg?"

aprót bólintott, majd közelebb hajolt, egészen közel. gyors puszit nyomott ajkaimra, mire mindketten elpirultunk.

ashton visszadőlt a kanapéra, én pedig megittam vizemet, és csatlakoztam hozzá.

fejemet újra mellkasára hajtottam, mint ahogyan eddig volt.

ashton percek múlva már mélyen aludt.

nem csoda, hisz mondta, hogy fáradt.

egy ideig csak hallgattam halk szuszogását, majd engem is elnyomott az álom.

“emberek!” - állt fel az ebédlőben egy asztalra. - tudjátok, közölnöm kell egy elég nevetséges tényt.

az ebédlőben levő diákok nagy része kiváncsian figyelt rá, míg a másik részét nem érdekelte, hisz ettek tovább.

“luke hemmings egy nyálas kis buzi!” - kiáltotta hangosan, mire bennem megfagyott a vér.

a diákok egy emberként fordultak felém, arcukon visszatartott nevetéssel.

“ashton, kérlek hagyd abba.” - mondtam halkan, így esélytelen volt, hogy meghallja.

“úgy bizony! és nem csak ennyi. egy plüssmacival alszik, a kedvenc alsónadrágja rózsaszín kiscicás, és már nem egyszer maszturbált egy fiúra! ”

szavai fájtak.

nagyon fájtak.

a diákokból kitört a nevetés, és ők is sértegetni kezdtek.

"buzi lukey!"

"kölcsönadod a bugyikádat? odaadnám a nyolcéves húgomnak"

"fúj, de undorító!"

"szülinapodra tudod mit fogok venni? babaházat"

"hirtelen milyen meleg lett!  csak nem te árasztod?"

"plüssmacival? úristen. még az ovis tesóim sem alszanak olyannal"

“csak..biszexuális..” - kiáltani akartam. de hangom leginkább vékony kis egércincogáshoz hasonlított, amit elnyelt a hangzavar.

idegesen felálltam, és sietős léptekkel az ebédlő kijárata felé indultam.

útközben megindultak könnyeim, amit megpróbáltam észrevétlenül letörölni, pulcsim ujjával. persze, sikertelenül. mindenki meglátta.

"jaj, most sír! szegényke. egy pillanatra megsajnáltam..csak egy pillanatra"

"fuss anyucihoz, lukey"

"ne sírj már, te buzi!"

az ebédlő ajtajánál, valaki bokájával kiakasztott, így a diákok mégjobban kezdtek el nevetni.

én pedig sírtam.

felálltam, és kisiettem onnan.

hallottam, ahogy ashton utánam kiállt valamit, de nem törődtem vele.