felálltam, és kimentem a teremből.
"várj!" - hallottam egy ismerős hangot hátam mögül.
csak elmosolyodtam, és tovább mentem.
kiérve a folyosóra megálltam, hogy megvárjam az illetőt.
a takarító szertár fele siettünk.
mikor mindketten bent voltunk a kis helységben, szembe fordultam vele.
"igaz, amit Jennifer mondott?" - kérdezte Luke.
"uhm, jah"
"Ashton, ez annyira aranyos!" - mosolyodott el halványan.
félve szemeibe néztem, majd ajkaira.
közelebb lépett hozzám, majd szorosan ajkaimra tapadt.
haját cirógattam ujjaimmal, miközben igyekeztem csókunk minden percét kiélvezni.
erőteljesen a falnak nyomott, miközben ágyékát az enyémnek dörzsölte.
ajkaink egy pillanatra sem váltak szét.
jól esően felnyögtem, miközben magamban azt kivántam, hogy bárcsak véget ne érne ez a pillanat.
de véget ért.
ugyanis levegő hiányában szét kellett váltunk.
kék szemeibe néztem, és aranyos kis mosolyára.
örülök, hogy ez már nem a régi Luke
a szomorú, bunkó, depressziós, antiszociális fiú
mintha kicserélték volna
talán olyan, mint amikor kimosnak egy zoknit
előtte mocskos, de aztán megtisztul
(ez a hasonlat 😅)
nagy éljenzések hallatszottak a tesiterem irányából, majd felcsendültek a love me like you do első hangjai.
"nem akarod, ezt végigtáncolni...Ashley-el?"
"őszintén? egyáltalán nincs kedvem hozzá"
"pedig ez ilyen lassúzós szám" - vontam vállat.
kivettem telefonom zsebemből, hogy megnézzem az órát.
meghallottam a dal ismerős refrénjét, mire Luke a fejét jobbra-balra döntögette.
vele együtt bólogattam, míg lejárt az a pár sor.
YOU ARE READING
roses ➳ lashton
Fanfiction❝ - volt már olyan, hogy egy fiúnál többet éreztél, mint barátság? - szinte minden nap azt érzem veled kapcsolatban.. ❞ {szándékos kisbetűírás} © honeycl0uds