roses ➳ lashton

22.

felálltam, és kimentem a teremből.

"várj!" - hallottam egy ismerős hangot hátam mögül.

csak elmosolyodtam, és tovább mentem.

kiérve a folyosóra megálltam, hogy megvárjam az illetőt.

a takarító szertár fele siettünk.

mikor mindketten bent voltunk a kis helységben, szembe fordultam vele.

"igaz, amit Jennifer mondott?" - kérdezte Luke.

"uhm, jah"

"Ashton, ez annyira aranyos!" - mosolyodott el halványan.

félve szemeibe néztem, majd ajkaira.

közelebb lépett hozzám, majd szorosan ajkaimra tapadt.

haját cirógattam ujjaimmal, miközben igyekeztem csókunk minden percét kiélvezni.

erőteljesen a falnak nyomott, miközben ágyékát az enyémnek dörzsölte.

ajkaink egy pillanatra sem váltak szét.

jól esően felnyögtem, miközben magamban azt kivántam, hogy bárcsak véget ne érne ez a pillanat.

de véget ért.

ugyanis levegő hiányában szét kellett váltunk.

kék szemeibe néztem, és aranyos kis mosolyára.

örülök, hogy ez már nem a régi Luke

a szomorú, bunkó, depressziós, antiszociális fiú

mintha kicserélték volna

talán olyan, mint amikor kimosnak egy zoknit

előtte mocskos, de aztán megtisztul

(ez a hasonlat 😅)

nagy éljenzések hallatszottak a tesiterem irányából, majd felcsendültek a love me like you do első hangjai.

"nem akarod, ezt végigtáncolni...Ashley-el?"

"őszintén? egyáltalán nincs kedvem hozzá"

"pedig ez ilyen lassúzós szám" - vontam vállat.

kivettem telefonom zsebemből, hogy megnézzem az órát.

meghallottam a dal ismerős refrénjét, mire Luke a fejét jobbra-balra döntögette.

vele együtt bólogattam, míg lejárt az a pár sor.