|beteges szerelem| - Befejezett💫

3.rész

Június 13. (szombat)
Reggel amikor felébredtem, egyedül voltam. Kikászálodtam a takaromból (ami jól rámcsavarodott) felálltam a kanapérol és odasétáltam az ablakhoz. A házunkat sárga szalag vette körül, az oszlopokra David arcképei voltak ragasztva. Sehol egy ember...
-Jó reggelt!-Jason lépett be a házba.-Hoztam egy kis kávét, nem tudom milyet iszol...
-Köszönöm.-mosolyogtam rá. Tényleg nagyon kitett magáért.-Hol vannak az emberek?-kérdeztem.
-Ha jól tudom Dél-California nem valami népszerű hely, de most, hogy David is eltűnt mindenki visszahúzódott a városba.-meredt rám szomorúan.
-Mennyi az idő?-kérdeztem álmosan.
-Ohh, 9:35. Miért? Programod van?-kérdezte.
-Igen.-jelentettem ki-Megkeresni Davidet!-tettem hozzá. A kávé felé nyúltam és már fordultam volna, hogy felmenjek a szobámba, de Jason elkapta a kezem.
-Nem mehetsz. Te is veszélyben vagy.-mondta nyugodtan.
-Nem érdekel. Én megállíthatatlan vagyok.-mondtam büszke mosollyal az arcomon. Felálltam a konyhaszékről de Jason elém állt.
-Menj az utamból!-próbáltam lökni rajta, de egy tapodtat sem mozdult.-Akkor én megyek!-kiálltottam rá harciasan. Megpróbáltam utat törni magamnak de nem ment, már majdem sikerült amikor Jason kirakta elém az egyik lábát én meg lezuhtam. Egyenesen Jason karjaiba. Csak most láttam meg igazán, hogy milyen fáradtak voltak a szemei, mintha éjszaka nem aludt volna semmit. Lehet, hogy egész éjszaka rám vigyázott?
-Khmm...-köhintett. Basszus már vagy 2perce őt bámulom. Egy mozdulattal megint a talpamon álltam, csak most sokkal közelebb Jasonhöz. Szemeivel az én szemeimet fürkészte.
-Ha szeretnéd...-kezdte. Persze, hogy szeretném. Spencer! Mi ütött beléd, nem szeretnél te semmit!-Egy darabig veled maradok. Tudod ameddig lejár ez az egész, meg persze azért is, mert te is veszélyben vagy.-mondta olyan lágyan, hogy majdnem elájultam. Maradj csak, gondoltam magamban.
-Amm...-úristen most mit mondjak? A köszönöm az túl egyszerű, a maradj csak meg ribancos.-Te tudod.-böktem ki.-De tudok magamra én is vigyázni!-hopsz talán kicsit durva voltam.-Én örülnék ha maradnál.-Mi van?! Spencer állj le!-Vagyis..., csak annak örülnék ha valaki vigyázna rám, nem annak, hogy TE itt vagy...-tettem hozzá, rákvörös fejjel.
-Persze. Akkor maradok.-hajolt közelebb hozzám és a fülembe sugta: Nem vagyok pedofil.