|beteges szerelem| - Befejezett💫

2.5

Cameron

-Nem emlékszik rám...-suttogtam magam elé.
-Általában az alanyok emlkékeze visszatér...2 éven belül!-"nyugtatott" meg az orvos. Spencer még mindig ugyanolyan ártatlan tekintettel figyelt minket a neki kiosztott ágyában ülve.-De rosszabb esetben, lehet, hogy soha többé nem fog emlkézni...semmire. Tartson ki, Mr. Furk!-veregette meg a hátam és odament Spencer, hogy megvizsgálja a pulzusát. Legszivesebb most azonnal megtudtam volna ölni Jasont. Azt a kis rohadékot, és persze mindez Spenc 17 születésnapján történt. Jobb nem is lehetne! Visszasétáltam az ágyához,és arra lettem figyelmes, hogy S nagyon figyeli a karkötőmet.
-Szép darab.-törte meg a csendet és a kezemért nyúlt.-Ismerlek?-nézett rám kérdőn.
-Spencer, mi...-hogy mondjam el neki, hogy jártunk?-Semmi. Aznap én találtalak meg a clubban...-legalább újrakezdhetünk mindent.
-Te voltál az a srác aki vetkőztetni próbált?
-Te emlékszel rá? Vagyis arra, hogy mi történt?!
-Hmm...én csak egy helyes pasira emlékszem...akivek majdnem lefeküdtem.-bámult maga elé. Amennyi remény volt bennem, abban a pillanatban minden szertefoszlott. Az újrakezdés, hogy én és Ő. A csuklómat kezdte el vizsgálni mintha valami nyom után kutatna, lassan vizsgálta a meg a karkötőmet.
-Ki az az S?-pislogott a szemébe logó pilláival.
-Te vagy az Spencer.-válaszóltam hanyagúl.-Vagyis neeem...csak vicceltem. A kutyámat is S-nek hívják...-hülyítettem el a dolgokat. Nem akartam szegény jobban felkeverni.
-Ötletes név...-mosolyodott el és a kezét a kezembe fektette. Kis keze majdnem elveszett az enyémben. Lassan lehajtotta a fejét és a vállamra fektette.
-Olyan ismerős vagy nekem...-ásította.-Kedvellek...-motyogta éppen csak, hogy meghalljam.
-Én is, és megesküszöm neked, hogy akármilyen módon is, de emlékezni fogsz rám. Bármit is kell tennem...

~Folytatása következik...~