|beteges szerelem| - Befejezett💫

9.rész

-De komolyan...olyan közelinek tűnt. Mintha egy karnyújtásnyira lenne tőlem vagy még annyira sem, aztán meg egyszerre befutott az erdőbe és eltűnt.-elszomorodtam. David még álmomban is eltűnik.
Jason csak komoran meredt maga elé.
-Ti...jóba voltatok Davval?-még sohasem érdeklődtem eziránt.
-Eléggé. Látszik vagy sem engem is nagyon felzaklatott, hogy eltűnt. De ami a legjobban fájt: meggyanúsítottak.-fájt. Fájt az, hogy ÉN voltam az aki meggyanúsította.
-Sajnálom.-böktem ki.-Én...én csak...-nem tudtam folytatni. Könnyek szöktek a szemembe.
-Na! Azért én sem azért mondtam, hogy megrikassalak...
-Sajnálom. Megint.
-Nincs mit sajnálnod...már bocsánatot kértél...-közelebb jött hozzám leült a kanapéra (mellém) és átkarolt. Jó érzés volt, Dav is mindig ezt csinálta. Megint sírni kezdtem...
-Mi a baj?-nézett a szemembe Jason.
-Dav...is mindig átkarolt. Pont úgy mint te.-Jasonbe folytottam a szót, csak még közelebb hajolt a hajamhoz és a hajamra helyezte az állát.
-Lassan aludnod kellenne...nehéz napod volt.-mondta a hajamnak. Vajon kihez beszél? A hajamhoz vagy hozzám?
-Persze. Igenis főnök-tisztelegtem előtte. Jason nevetni kezdett. Életemben először láttam nevetni. Te jó ég! Csak most jöttem rá, hogy Jasont alig ismertem, ennek ellenére ő végig itt volt velem. Pedig alig ismertük egymást.
-Jó éjt, pedofil.-mosolyodott el, és az ajtóhoz sétált.
-Köszönök...mindent.-suttogtam.
-Nincs mit, érted teszem.-büszke mosolyra húzta a száját és elment.
-------------------------------------------
Nehezen aludtam az éjszaka. Egyedül voltam abban az üres házban. Dav körül forogtak a gondolataim, hiányzott. Kimondhatatlanul hiányzott.
Jasonre is másképpen gondoltam mint eddig. Őt is távolinak véltem, pedig ő végig a szomszédban volt.
Reggel nehezen keltem, lesétáltam a konyhába és valami váratlan dolog üdvözölt...