|beteges szerelem| - Befejezett💫

2.13

Nem akartam visszacsókolni, de nem tudtam ellenállni az ajkainak. Vadúl csókolóztunk már egy ideje amikor Harry keze felfedező útra indult. Kezével egy lejjebb és lejjebb haladt, a polóm szegélyénél megakadt a keze és benyúlt a felsőm alá. A kezét egyre feljebb tolta, már félig leszedte rólam a felsőt.

-Harry.-állítottam meg a kezét.-Ez nem korai egy kicsit?

-Ahogy megláttalak belédszerettem. Kérlek, hadd tegyelek magamévá.-Harry mintha kiskutya szemekkel nézett volna rám.

-Tiéd vagyok apuci.-suttogtam a fülébe.

Harry felkapott és a lépcsőn felvitt egy nagy hálószobába és lerakott az ágyra. Könyökével felém tápászkodott és erősen rányomta az ajkait a számra.

Amikor már egy ideje vadul faltuk egymást, lejjebb haladt. Duzzadt ajkaival szívni kezdte a nyakam.

-Ennek...nyoma...lesz.-nyögdécseltem.

-Akkor apuci jó munkát végzett.-mosolyodott el büszkén Harry. Miután már lilára szívta a nyakam kibujtatott a felsőmből és apró puszikat lehelt a hasamra.

-Bzzz.-éreztem hogy rezeg a telefonom a farzsebemben.

-Harry. A telefonom.-Harry nem hagyta abba a puszilgatást, kényelen voltam egyedül megoldani a helyzetet. Becsúsztattam a kezem a fenekem alá és elővettem a telefont.

"Jason♡"-ezt írta a telóm a kijelzőn. Ez meg ki?! Leraktam a telefont és elhajítottam a szoba valamelyik sarkába. Megfogtam Harry fejét és magamhoz húztam.

-Ki volt az?-kérdezte.

-Valami rejtett szám.-hazudtam. Harry teljes súlyát rám eresztette és eleterült a mellkasomon.-Kényelmes?-kuncogtam. Harry a válasz helyett inkább megcsókolt. Miközben csókolt kikapcsolta a melltartóm. Közben leráncigáltam róla a felsőjét.

-Hmm, apucinak jó teste van.-nyaltam meg az alsó ajkam és pózt váltottam, én kerültem fentre. A melltartóm még mindig rajtam himbálozott mert Harry nem tudta rendesen leszedni. Ráfeküdtem a kidolgozott hasára és megkerestem a gyengepontját a nyakán. Amikor megtaláltam egy férfias nyögéssel díjjazta a tettem. Büszkeség töltött el.

-Spenceer-húzta meg a nevem és felém kerekedett. Közben lerángattam róla a gatyáját és ő is az enyémet. Beleakasztotta az ujját a bugyim szélébe és elkezdte letolni...

-Ccssssiiiinnng!-csengettek odakint. Harry megpuszilt és lement ajtót nyitni. Én meg ott maradtam Harry ágyán egy félig kikapcsolt kikapcsolt melltartóban és félig lehúzott bugyiban. Bekapcsoltam a melltartóm és visszahúztam a bugyim. Felálltam és odasétáltam Harry szekrénye elé, csak szürke és fekete cuccokat találtam. Kivettem egy fekete felsőt és magamra vettem. Bementem a fürdőbe és a tükrön megláttam egy fotót amin Harry egy ismerős sráccal mosolyog.

-Cameron Furk.-lépett mögém Harry és átkarolta a derekamat. Nagyon ismerős volt a neve de nem ugrott be, hogy ki az.-Sajnálom, hogy lőttek a mainak.-sajnálkozott Harry.

-Nem a te hibád.-pusziltam meg az arcát. Kimentünk a fürdőből és befeküdtünk Harry nagy ágyába.

-Jó éjt.-puszilt bele a hajamba én pedig elaludtam a karjaiba, és akkor beugrott!

-Cameron Furk.-te jó ég de hülye vagyok! Hiszen én őt szeretem, hogy lehettem ennyire barom?!

Lassan felálltam az ágyból, hogy Harry ne ébredjen fel. Levettem Harry felsőjét és visszavettem a saját ruháimat. Lementem a konyhába és hagytam Harry-nek egy üzenetet:
Sajnálom Harry de rájöttem, hogy mi ezt nem folytathatjuk. Ez nem a te hibád! Nekem nem kellett volna belemenni ebbe az egészbe. Sajnálom.
Spencer.