|beteges szerelem| - Befejezett💫

8.rész

Elértem az öböl partját, a víz lágyan csiklandozta a lábamat. A papucsom átázott, homok szürődött a lábujjaim közé.
-Szép ilyenkor nézni ahogyan a víz lágyan, hullámokban ömlik az öböl partjára.-ismertem ezt a hangot. Nem mertem megfordulni, tudtam, hogy Ő az.
-Dav...te...hogy...kerülsz...ide?
-Álmodsz.-simította végig az arcom. Nem! Ő itt van és én nem álmodom.
-Nem. Dav, te tényleg itt állsz előttem, én...nem álmodok!
-Spenc, szeretlek.-megpuszilta a homlokomat és távozni készült. Akár álom, akár valóság...megkell tudnom, hogy hol van.
-Várj!-kaptam el a kezét és felém fordítottam-Hol vagy? Hol keresselek? Dav! Megakarlak találni!
-Ahol sosem keresnél ott találsz meg...az tart fogva akire sosem gondolnál...-és eltűnt, megint.
-David! Várj meg!...-szaladtam utánna az ismeretlenbe. Nem láttam sehol. Hová lett? Lehet, hogy tényleg csak álmodom. Egyszerre minden elmosódott előttem, a fák az öböl...homájossá vált.
-Spencer...itt vagy?!-kiabálta egy hang az arcomba.-Hahóó!?
Minden teljesen fehér volt előttem teljesen mint a... menyország. És fogadni mertem volna, hogy Isten szólít engem.
-Isten?
-Hát, sokmindennek szólítottak már...de Istennek még nem.-felelte az ember. Ha nem Isten akkor csakis Jason lehetett.
-Jason?-kérdeztem fintorogva.
-Több lelkesedést kérek! Hiszen én találtam rád...miközben álmaid álmát aludtad...
Aludtam. Akkor csakis álom lehetett az egész. Ezekszerint Daviddel csak álmomban találkoztam. Nem mentek ki a szavai a fejemből: "Ahol sosem keresnél ott találsz meg...azt tart fogva akire sosem gondolnál."
-Az arcod...hogy van?-kérdezte Jason. Láttam a szemében, hogy bűntudatot érez irántam.
-Jól.-mosolyodtam rá.-És te?
-Túlélem.-mosolygott rám.
Ezen az estén rájöttem valamire: Jason nem pedofil.
És, hogy ő volt a bátyám mellett az egyetlen fiú aki fontos volt számomra.